The Death Lord

4. rész: Elfogadom!

Úgy éreztem magam, mintha minden levegő kiszorult volna a mellkasomból. Kirázott a hideg, és libabőrös lett a karom.

Nem túlzottan aggódtam. Amikor Hádész az Olimposzra vitt minket, a gyász fűtött, míg az Alvilágban az adrenalin, így akkor nem tűnt fel, mit is vált ki belőlem az alvilági istenség.

És köztudott tény, hogy az istenek hatással vannak a halandókra, attól függően, milyen a szerepkörük.

Kheirón aggódva pillantott körbe a társaságon, mintha nem akarná elhinni, hogy valóban vállaljuk a küldetést.

Közben Rina remegett mellettem, mint a kocsonya, Lily leült tárgyalni, az újonnan megkerülő Dane pedig megállt mellettem.

Szemben Hádész sötét alakja is helyet foglalt, míg Thanatosz mellette állt. Személyesen jöttek el idáig. Szóval, ha nem akartunk halottak lenni, muszáj volt követnünk a játékszabályaikat.

- Mintha így lett volna megírva... - fogott bele Hádész - Nálatok van valami, ami az enyém, míg az én kezem alatt is fontos... személyt köszönhetek. És mint a mondás tartja, valamit valamiért...

- Csak bökje ki, mit akar - forgattam a szemem, mire Rina megragadta a karom, és erősen rászorított.

- Túlságosan elengedted magad, félisten - rázta a fejét lemondóan Thanatosz.

- Csak meg van sértve, amiért egy szinten állnak Albusszal - fonta össze a karját maga előtt Lily, hátradőlve a székén.

- Ezt meg hogy érted? - ráncolta a homlokát Hádész, míg a mellette álló lesütötte a szemét.

- Mit művelsz? - suttogta a lány fülébe Dane, aggódó pillantásokat lövellve menyasszonya felé, azonban a lány legyintett.

- Tudom, mit csinálok... Válaszolva a feltett kérdésére, Hádész isten, azzal, hogy Albusnál van mind a három ereklye, melyeket anno Thanatosz isten bocsátott a mágusok tulajdonába, ő lett a Halál Ura. Gyakorlatban egy szinten vannak - kulcsolta össze az ujjait az asztallapon Lily.

Nem mondom, hogy én még nem gondolkodtam el a dolgon.

A három ereklye. A Pálcák Ura, a legerősebb varázspálca, a láthatatlanná tevő köpeny, amely soha nem merül ki varázslatból, és a Feltámadás Köve, ami visszahozza a holtakat. Azonban tudtam, hogy nem használhatom a követ.

Apám mesélte, hogy akiket visszahívnak, nem illeszkednek be többé a mi világunkban.

És Aurora halálánál csak az lenne rosszabb, ha miattam szenvedne.

- Ez igen elgondolkodtató, Lily, de... - köszörülte meg a torkát Kheirón.

- Nem szerencsés egy félvért azonosítani egy istennel - fejezte be a kentaur mondatát Thanatosz - Attól függetlenül, hogy nála van minden fegyverem, amit valaha kiadtam a kezeim közül, nem jelenti azt, hogy felülkerekedett rajtam, vagy a halálon. Éppen ezért felteszem a kérdést, neked címezve, félisten - nézett rám, fekete, csontig hatoló tekintetével. Rina mellettem megremegett, és attól tartottam, elájul - Tudod-e mit jelent a Halál Urának lenni?

Elgondolkodtam a kérdésen.

Lily hátrafordulva rám nézett, míg Dane az isteneket méricskélte. Kheirón is aggodalmas pillantásokkal díjazott.

Rina megfogta a kezem.

Fogalmam sem volt, milyen választ várnak most tőlem.

Nem én kértem, hogy megszerezzem az összes ereklyét. Nekem csak a barátnőm kellett.

De ő nagyon...

- Nem fogok hazudni, fogalmam sincsen - bólintottam végül.

- Ahogy ezt mi pontosan tudjuk - bólintott Hádész, sokatmondó pillantást váltva Thanatosszal - Egyszerű ajánlatunk van, amit muszáj volt elfogadtatnunk Zeusszal is.

- A mai naphoz viszonyítva pontosan három éve megmentettétek a világot, és helyrehoztátok azt, amit elrontottatok. Ennek ellenére jutalmat nem kaptatok... - fektetett egy kissé szakadt, sárga lapot az asztalra Halál.

- Fogjátok fel úgy, hogy ez a jutalmatok - fonta össze a karjait mellkasa előtt Hádész - Isteni fegyver nem maradhat tovább halandókézben. El kell őket pusztítani. Az ajánlatom tehát, minden alvilági szájából; Kutassátok fel a Halál Ereklyéit, és hozzátok el nekem! Ha sikerrel jártok, Aurora Aguilon, Poszeidón lánya visszatérhet az élők sorába.

Amikor kiejtette a barátnőm nevét, akaratlanul is megszorítottam Rina kezét.

Van esélyem, hogy visszakapjam. És élni is fogok vele.

- Mi lesz, ha nem jön össze? - ráncolta a homlokát Lily - Mi van, ha valahol elbukunk?

- Okos lány... - mosolyodott el halványan az Alvilág ura - Annak a lánynak a lelkét viszem el, aki a második otthon fejének szeretett, egyben utolsó családtagja.

- Mi baja van? - bukott ki a húgomból, mire Dane a lány szájára tapasztotta a kezét.

- Nyugi, Lily, csak egy fejtörő - forgattam a szemem - Mikor induljunk?

- Ezen a papíron... - tolta elénk az asztallapon heverő pergament Thanatosz -... minden rajta van. Csupán alá kell írnotok, hogy beleegyeztek a küldetésbe.

- Hol a penna? - léptem közelebb, kihúzva a kezem Rináéból - Én benne vagyok!

- Neked, félisten, külön szabályaim vannak - nézett rám a Halál.

- Mégis mi? - fejtette le Lily Dane kezét az arcáról.

Én inkább összehúzott szemekkel mértem fel a velem szemben állót.

- Az ereklyéket elrejtettük az időben. Pontosabban a tökéletes használatuk módját. Te csupán az eszközöket birtoklod. Használni nem tudod őket - rázta meg a fejét beszélgető partnerem - Teljesíted a feladatot, és rájössz a dolog nyitjára.

- Tehát időutazásról van szó? - szökött a magasba a szemöldököm - Hogy kéne ezt kiviteleznem?

- Válassz három társat, képezd ki azt, akiről a fejtörő szól, és utazz a jelenben, hogy később visszamenj - kerülte ki a kérdésem Hádész - Ha minden sikerül, tudsz választ adni a feltett kérdésre. És készen állsz leadni a fegyvereket.

- Így is elfogadod a küldetést? - fúrta zöld retináimba Thanatosz, saját, fekete tekintetét.

Olyan érzésem támadt, hogy a Halál inkább lebeszélne a dologról, míg Hádész buzdít.

Holott pont hogy fordítva kellett volna lennie.

Megvan az esélye, hogy elbukom. És akkor Thanatosz megőrzi a hírnevét.

De nem. Ő nem akarta, hogy menjek. Mintha tartott volna valamitől.

Sejtettem, sőt, tudtam, hogy lesz valami hátulütője a dolognak. De nem érdekelt.

Meg kellett tennem annak érdekében, hogy megmentsem a Hableányom, és lerázzam egy életre az összes istent.

Nem néztem senkire.

Eltökélt voltam, és nem akartam mást is belerángatni.

- Elfogadom!