Unexpected Love

Part 4

Hol vagyok? Miért van rajtam ez a szoknya? Hogy kerülök a régi osztálytársam lakásába? Bella hol van?

- Gyere cica dumáljunk a szobában! - Fogta a kezem Mark. Az agyam nem akart menni, de a lábaim meg indultak. A szobában voltunk.

- Miért zárod be az ajtót? - Kérdeztem aggódva.

- Mért szórakoztunk egy kicsit. - Jött oda hozzám. Én hátráltam.

- Én nem akarok! - Jelentettem ki sírva.

- Nyugi élvezni fogod! - Lökött az ágyra. Rugdaloztam és kapáloztam. - Ne áltasd  magad. Tudom hogy akarod. Egész este flörtöltél velem. - Ült a derekamra.

- Nem akarom. - Sírva rugdostam.

- Ne aggódj tetszeni fog! - Szedte le a ruhám. Csak ordítottam, de senki se hallotta.

- Engedj eeel! - Ültem fel sírva az ágyban. Bella szaladt be.

- Semmi baj! - Ölelt meg. Kapaszkodtam a nyakába. Utálom ezeket az álmokat. Minden este vissza álmodom azt az estét. Olyan mintha minden este újra kellene élnem.

- Nem akarom ezt Bella. - Szorítottam magamhoz. - Ne hagyj egyedül kérlek. - Remegtem meg.

- Nyugi. Itt maradok veled. - Feküdt be mellém. Nehezen vissza aludtam.

Reggel csapzottan keltem. A szemeim fel voltak dagadva. A hajam oda tapadt az arcomhoz. El mentem zuhanyozni, ma ugy is később kell be mennünk az egyetemre. A zuhany alatt sírtam. Miért tette ezt velem anno? Miért volt jó neki, hogy fájdalmat okozott? Miért volt jó, hogy maradandó sebeket okozott? Sose fogom tudni el felejteni, amit velem tett. Pasim se volt azóta, nem bírnám el viselni, ha valaki hozzám érne. Le mentem reggelizni. Nehezen tudtam le nyelni a falatokat.

A suliba menet énekeltem a kocsiba, hogy kicsit felszabaduljak. Bella nem érezte jól magát, ezért ő nem jött velem. Be is telefonált, hogy rosszul van. Oda érve ki szálltam a kocsiból és be mentem. A folyosón sétáltam mikor bele mentem valakibe.

- Ne ha.. - Kezdtem, de fel néztem. A vér is meg fagyott az ereimben. Ezt nem hiszem el.

- Semmj baj. SZOMSZÉD! - Emelte ki az utolsó szót. Remegve néztem rá. Kibaszottul félek tőle. Nehezen ki kerültem és el mentem onnan. Be mentem a WC-be és be zárkoztam. Lihegve kapkodtam a levegőt. Fel hívtam anyát. Valakivel beszélnem kell.

- Szia kincsem. Neked nem előadásod van? - Kérdezte kíváncsian.

- Itt van! - Zokogtam levegőt kapkodva.

- Kicsoda kicsim? - Ijedt meg.

- Mark! - Mondtam zokogva.

- Haza kell jönnöd! - Mondta aggódva.

- Azt nem tehetem. Az egyetem miatt nem. - Ráztam a fejem.

- CHRISTIAAN! - Kiabált anya.

- Igen? - Hallottam bátyám hangját.

- Mész New Yorkba. - Jelentette ki.

- Mi van? - Értetlenkedett Chris.

- Mark vissza tért. - Mondta idegesen.

- Pakolok!

- Annyira hálás vagyok!! - Sírtam boldogan. Ki mentem a fülkébol és össze szedtem magam. Meg mostam az arcom és be mentem az előadásra. Na ki mellett volt csak hely? Hát Shane mellett. Le ültem mellé.

- Psszt! - Bökött meg. Rá néztem. - Miért voltál annyira megrémülve attól a sráctol? - Mindenre számítottam csak erre nem.

- Nem szeretek róla beszélni, főleg nem neked. - Forgattam a szemed. Meg rántotta a vállát és jegyzelt tovább. Én is el kezdtem jegyzetelni. A keze az enyémhez ért. El kaptam onnan. Istenem! Annyira irtozom ha valaki hozzám ér. Nyeltem egy nagyot és folytattam a tevékenységet.