Unexpected Love

Part 27

Reggel fel keltem, és le mentem reggelizni. Anyuék a konyhába voltak és kávéztak. Oda mentem és készítettem magamnak reggelit. Le ültem az asztalhoz és meg ettem na reggelim. A volt osztálytársammal hamarosan találkozok. Már alig várom. Beszélgettem anyuékkal és fel mentem a szobámba. Ki választottam mibe megyek. Egy fekete szaggatott farmer és egy fekete póló mellett döntöttem. Ehhez fel kaptam a csizmám és a kabátom, aztán egy köszönés után el mentem. Zenét hallgatva mentem végig az úton. Be fordultam a sarkon és meg láttam Nicole-t. Oda szaladtam hozzá és meg öleltem. 

- Szia. - Köszöntem szinte kiabálva. 

- Szia Ash. -  Viszonozta a köszönésem. Be mentünk a kávézóba és ki kértem a Lattémat. Nicole nem sokat változott azóta hogy el mentem a városból. Hosszú barna haja ugyanúgy omlott vállára, barna szemei csillognak, mint mindig. Alakja is ugyanolyan irigylésre méltó. Nicole nagyon szép lány. - És mesélj Ash. Milyen az egyetem? 

- Hu mit is mondjak?  Nem rossz. Kicsit nehéz, de szeretem. - Mosolyogtam kedvesen. - Mi van veled és Jake-el? - Kérdeztem mosolyogva. Nicole szeme el sötétüt. Az arca meg változott. 

- Szakítottunk. - Mondta le hajtott fejjel. Engem ez nagyon meglepett. Nicole és Jake mindig is jó páros volt. Öröm volt rájuk nézni. 

- Mi történt? - Kérdeztem aggodalmasan, félve a választól. 

- Hát ugye másik egyetemre vették fel, és minden jó volt pár hétig. Aztán fel hívott, hogy szakítani akar, mert találkozott egy másiki lánnyal, akibe bele szeretett. - Mesélte szomorúan. 

- Oh nagyon sajnálom. - Mondtam le törten, pedig nagyon jók voltak együtt.  

- De veled mi van? - Húzogatta a szemöldökét. 

- Hogy érted? - Kérdeztem furán.

- Volt valakid Mark óta? - A szívem hevesen vert. Nem akarok róla beszélni. De Nicole  a barátnőm. 

- Igen volt. - Mondtam szomorúan.

- Oh nem hangzik jól. Ezekszerint, nem végződött jól. - Görbítette le a száját.

- Hát nem. - Nevettem fel keserűen. 

- El meséled? - Kérdezte kíváncsian. Én csak sóhajtottam egy nagyot, és bele kezdtem.

- Hát az úgy volt, hogy el mentem az egyetemre. Ott találkoztam vele. És először utáltam. - Nevettem fel. Nicole is nevetett. - Aztán össze jött az egyik barátnőmmel, és sok időt töltöttünk együtt. Kezdtem egyre jobban meg ismerni és ,meg szeretni, amíg azt nem vettem észre hogy bele szerettem. Titokban össze jöttünk, mikor szakított a barátnőmmel. Egyre jobban bele szerettem. Aztán pár napja meg tudtam az igazságot. - Nevettem fel cinikusan.

- Micsodát? - Kérdezte kíváncsian. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. - Jaj Aves nem kell mondani ha ennyire rossz. 

- Ha már elkezdtem folytatom. - Mondtam, miközben töröltem le a könnyeim. - Az egyetemen voltunk, mikor a suli ribanca mutatott egy hangfelvételt. Shane fogadott a haverjaival hogy szünet előtt meg leszek neki. Ez nagyon rosszul esett nekem. Azonnal szakítottam vele. El jött hozzám és beszélni akart velem, azt mondta hogy szeret, de én nem hiszek neki Nicole. - Mondtam a végét a szemébe nézve. 

- Istenem Avery nagyon sajnálom. - Mondta könnyes szemekkel. Bele kortyoltam a kávémba, ami idő közben ide ért. - Mutatsz erről a Shane-ről egy képet? - Kérdezte vigyorogva. Fel nevettem. 

- Persze. - Mondtam és vettem elő a telefonom. Meg nyitottam a galériám és mutattam neki egy közös képet Shane-el. 

- Wow.. - Mondta döbbenten. - Nem csoda hogy bele szerettél. Olyan mint egy félisten. - Hüledezett. Én csak nevetve el tettem a telefonom. Aztán tovább beszélgettünk. Sokat nevettünk, míg ki nem nyílt az ajtó. A régi osztálytársaink voltak. 

- Hééééj. Avery. Te vagy az? - Kérdezték döbbenten. Én csak fel nevettem.

- Teljes életnagyságban. - Mondtam nevetve. Oda jöttek hozzánk és beszélgettünk. 

- Nagyon sokat változtál Aves. - Mondta Harry. Én csak nevettem. - Csak nem fió van e mögött a változás mögött?? - Kérdezte vigyorgva. Nekem meg akadt a levegő a tüdőmben. Már nem nevettem. Csak üres tekintettel néztem magam elé. - Rosszat mondtam? - Kérdezte ijedten. 

- Nem csak. Rossz emlékek. - Mondtam az asztalt nézve. Addig faggattak amíg, amíg el nem mondtam nekik is amit Nicole-nak. 

- A féreg. - Dühöngött Harry. - Hogy tehetett ilyet, egy ilyen csodálatos lánnyal mint te? - Kérdezte háborogva. Fel nevettem. 

- Akkor ezek szerint mégse vagyok olyan csodálatos. - Mondtam nevetve.

- De az vagy. - Kérte ki magának, amin meglepődtem. - Igenis egy csodálatos lány vagy. Ha ezt nem tudta benned meg becsülni, akkor kapja be az az idióta. Képes voltál ignorálni, mert tudtad hogy tetszik a barátnődnek, holott neked is nagyon tetszett. Ha ő nem kezdeményez, akkor te nem is lépsz, mert neked a barátnőd boldogsága volt a fontos. - Mondta kicsit kiakadva. Teljesen igaza van. Nekem Jessie volt a fontos, hogy neki nagyon tetszett Shane. Ezért képes voltam a saját érzéseim semmibe venni. Sóhajtottam egyet. Ha nincs ez a hülye fogadás  akkor nem is lettem volna vele együtt. 

- Köszönöm. - Mondtam mosolyogva. Nagyon sokat nevettem velük. Aztán el mentem haza, le zuhanyoztam és le feküdtem aludni.

Másnap reggel, fitten keltem fel. Le mentem a konyhába és reggeliztem, aztán el mentem sétálni egyet. Sokat sétáltam régen a városi parkban. Nagyon szeretek itt sétálni. Sétálás közben szeretek gondolkodni. A legjobb hogy senki sincs itt kora reggel csak én. Olyan nyugis minden. Még csak most ébredezik a természet. A kávémmal a kezemben mentem, mikor neki mentem valakinek. El estem és az összes kávé rajtam landolt. Fel néztem és egy magas barna hajú fiú állt velem szembe. 

- Ne haragudj. Nem figyeltem. - Nyújtotta felém a kezét, én el fogadtam a segítséget. Fel keltem és le néztem a ruhámra. Fantasztikus, moshatom ki. 

- Semmi baj, én se éppen figyeltem oda. - Nevettem fel zavartan. 

- Majd össze futhatnánk és állom neked a kávét. - Mosolygott csábosan. Én nevetve fogadtam el az ajánlatát. Haza mentem és anya a nappaliban volt. 

- Veled mi történt kislányom? - Nézett rám anya nevetve.

-  A parkba bele futottam egy srácba és rám borult a kávé. - Mondtam nevetve.

- Akkor öltözz át és add ide a ruhádat, úgyis mosok. - Mondta anya kedvesen. Fel mentem a szobámba és át öltöztem. A kávés ruhámat le vittem anyunak. Vissza mentem a szobámba, és le ültem az ágyamra. Nézegettem az instát. Semmi izgalmas nem volt rajta ezért le tettem a telefont. Le mentem a konyhába. Anya és apa ott voltak. Olyan jó őket látni újra együtt. Oda mentem és az asztalhoz irányítottak mert kész volt a reggeli. Le Le ültünk mindannyian reggelizni. Apa rám nézett. 

- Kincsem, miért is szakítottatok Shane-el? Igazán kedves fiú volt. - Mondta apa mosolyogva. Neki nem akarom el mondani. 

- Azért apa..- Kezdte el Chris. Jaj Chris kérlek ne. - Mert Shane egy seggfej. Csak kihasználta Avery-t-t. - A tenyerembe temettem az arcom. 

- Mit csinált az én hercegnőmmel?? - Kérdezte szikrákat szóró szemekkel. 

- Fogadott a haverjaival. És csak azért volt  vele együtt. - Mondta Chris idegesen. - De ha el kapom meghal. 

- Chris fejezd be. - Mondtam nyugodt hangon. 

- Miért?? - Kérdezte idegesen. - Ne védjed Avery. Egy undorító dolog amit veled tett. Meg se érdemli hogy róla beszéljünk. Tudom hogy szar, mert szereted meg minden, de át baszott téged. Nem érdemel meg téged. - Mondta kiakadva. 

- Tudom hogy igazad van. De akkor is nagyon szeretem, miatta volt érdemes fel kelnem minden reggel, és tudom hogy át baszott mint szart a palánkon, de..- Nem folytattam. - Fel megyek a szobámba. - Fel álltam és el mentem a szobámba. Le feküdtem az ágyra és sírtam. Nagyon szeretem őt. De kibaszottul fájt amit velem tett. Chris-nek igaza  van. Shane nem érdemli meg azt se hogy rá gondoljak. Nem még hogy sírjak is miatta. Le töröltem a könnyeimet, és bementem a fürdőbe, le tussoltam és mentem Bellával találkozni. Oda értem a meg beszélt helyre és le ültem Bella mellé. Sokat beszélgettünk. Aztán este le feküdtem aludni, de csak forgolódtam. Aztán nagy nehezen talált rám az álom.