Unexpected Love

Part 25

Azt hittem csak hallucinálok. Fel keltem és rá néztem. Ez.. Nem. Ilyen nincs. Hisz ő meghalt. Felém jött, én meg hátráltam.

- Aves. Angyalkám. - Csak apa hívott így. Majdnem össze estem. Oda mentem és szorosan meg öleltem.

- Apa! - Zokogtam ezt az egy szót. - Hogyan? - Néztem rá fel. Sóhajtott egyet.

- Egy séta mellett el mesélem. - Indult meg, én pedig utána. - Nyolc éve.. Hatalmas butaságot csináltam. A maffiával nem jó ki kezdeni, én pedig azt tettem. Azt mondták ha nem tűnök el, akkor bántani fognak titeket. Ezért kellett azt csinálnom, amit csináltam. Csak is miattatok. Ha bajod lett volna, akkor száz százalék hogy meghalok. - Sóhajtott fel.

- Nyolc éve. - Mondtam el csukló hangon. - Azóta gyászollak apa. Akkor és ott, meghalt bennem valami! De.. Miért nem szóltál? Miért nem kértél segítséget? - Néztem rá, könnyes szemekkel.

- Nem tehettem. Azt mondták, ha szólok valakinek, akkor meg ölnék téged. Azt pedig nem éltem volna túl. - Hajtotta le a fejét. Sírva öleltem meg. Csak úgy potyogtak a könnyeim.

- Héj! - Hallottam meg Shane hangját. - Ki maga? És mit akar a barátnőmtől? - Szaladt oda.

- A midtől? - Nézett rám apa.

- Shane. - Fordultam oda hozzá.

- Avery ki ez az alak? - Mutogatott apára.

- Jason. - Jött oda Bella sírva. Ő is meg ölelte.

- Bella.  Mekkorát nőttél. - Ölelte vissza apa. Apa oda fordult Shane-hez. - Jason Morgen vagyok. - Nyújtotta a kezét. Shane arca teljesen fehér lett.

- Elnézést Mr.Morgen. - Nyújtotta zavartan a kezét. - Shane Benett vagyok. - Nyögte ki nehezen.

- Szóval te vagy a lányom pasija. - Bólogatott elismerően. Aztán rám nézett. - Anyád hogy van?

- Hát..  Van egy pasija Nick. Utálom. - Fintorogtam egyet. Amin kacagott. - És..- Csuklott el a hangom.

- Mi a baj? - Simogatta meg a fejem.

- Anya.. Terhes. - Zokogtam. Apa nem szólt semmit.

- A bátyáddal mi van?

- Gyere nézd meg te. - Invitáltam a  kocsimhoz. Be ültünk mindannyian. Mikor oda értünk, zakatoló szívvel nyitottam ki az ajtót. Anya a konyhából kiabált ki.

- Na meg van a húgod?

- Én vagyok. - Mondtam erőtlenül.

- Avery. Az isten.. - Lépett ki a konyhából, és meg látta aput. A telefonja ki esett a kezéből. A szeme könnyes lett. Nick is ki jött. Nem tudta elképzelni mi van.

- Mi a baj szívem? - Aztán oda nézett ahova anya néz. - Ő ki?

- Ő Jason. A halott férjem. - Mondta sírva. Apa oda ment és leült anya mellé. - Miért? Miért léptél ki az életünkből? És miért jöttél vissza nyolc év után? - Apa anyunak is el mesélte azt amit nekem. Anya csak hallgatta.

- Én sosem akartalak titeket el hagyni. Mindig is szerettelek. - Anya annál is jobban zokogott.

- Én nem akarok bele szólni.. - Kezdte Nick, de közbe szóltam.

- Akkor maradj csendben. - Mondtam idegesen. Apa meg ölelte anyut, aki viszonozta.

- Hiányoztál Jason. - Mondta könnyekkel küszködve.

- Te is nekem.

- És velem mi lesz? Akkor már hozzám se jössz? - Háborodott fel Nick.

- Nick. Nem tudom. Nyolc év után kiderül, hogy a férjem a gyerekkori szerelmem él. A gyerekeim apja. Akit.. - Itt meg akadt. Apára nézett. - Akit nyolc éve gyászoltam, és szeretek.