A Négy Elem Irányítója •P.P.•

Part Twenty-Five

-Megoldjuk együtt!- biztattam a szomorú fiút.
-Mi hárman jó csapat vagyunk!- pattant fel a székből Happy és magához húzott minket. Nekicsapódtam a hatalmas mellkasnak amitől kitört belőlem a nevetés. Peter elmosolyodott és átölelte hátamat ezzel együtt Happy kezét is.

•

Összevont szemöldökkel nyomkodom a gombokat. Éppen valami műszert babrálok ami megtervezi a pókruhát. Sosem értettem az ilyenekhez így most sem jártam sikerrel.
-Segítsek?- érdeklődött valaki és egy has nyomódott hátamnak. Pókember kezei enyéimre csúsztak majd állát vállamra támasztotta.
Elöször megilyedtem majd vettem egy mély levegőt és folytattam.
-Szerintem neked kéne megtervezni, hiszen nem én fogom hordani.- nevettem és kibújtam kezei alatt de éppenhogy elléptem tőle ő a kezeim után kapott és visszarántott maga elé.
-Nehogy itt merj hagyni, hallod?!- Peter zaklatottnak tűnt amit meg is jegyeztem.
Hirtelen megfordultam és szembe néztem vele.
-Peter minden rendben?- fogtam meg arcát egyik kezemmel. A fiú nagyot sóhajtott érintésem hatására.
-Félek, Via.- suttogta annyira halkan, hogy szinte alig hallottam.
-Mitől?- simogattam meg arcát.
-Hogy hibázok. Tudod már elkövettem egy hibát, nem követhetek el még egyet.- mosolygott szomorúan.
-Peter azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. Vissza szerezzük Editet!- néztem hol az egyik, hol a másik szemébe.
-Én nem arról beszélek.- mondta és fülem mögé tűrt egy hajtincset.
-Olivia én sajnálom ahogy viselkedtem veled. Nem ezt érdemled. Ezért nem engedhetem, hogy velem gyere.- folytatta és keze a kezemre vándorolt.
-Tessék?- hatalmasra nőtt szemekekkel figyeltem az elöttem ácsorgó fiút.
-Sajnálom.
-Peter...- kezdtem volna bele de félbeszakított azzal, hogy befogta a számat.
-Ne mondj semmit!- suttogta rettentő közel a számhoz.
-Nem hagyhatom, hogy bajod essen.- motyogta maga elé meredve.
-Miért akarsz kizárni?- hirtelen felindulásomtól Peter kezei -amin a pókember ruha feszült-, lecsúsztak számról ezzel lehetőséget adva nekem, hogy beszéljek.
-Miért akarod a hőst játszani?- idegesen kiabáltam az ilyedt fiúval. Felkaptam a vizet, nem vitás.
-Nem fogom hagyni, hogy megölesd magad. Azóta amióta Tony nincs velünk, jól tudjuk, hogy nem érzed jól magad lelkileg.- tudtam, hogy számára ez egy érzékeny téma de nem hagytam abba.
-Számodra olyan volt mint egy apa. A világnak szüksége van egy új Vasemberre. De hogyan leszel az új Vasember ha te is halott leszel? - kérdésem végén a riadt fiúra néztem aki könnyes szemekkel bámult vissza rám.
-Köszönöm válaszodat.- fontam össze karomat mellkasom elött.
-Peter én ma veled fogok harcolni. Ha tetszik ha nem.- mondtam magabiztosan.
Peter rám nézett. Arca itt-ott sebes volt, ki sem heverte az előző harcot de már gondolkozás nélkül rohan a következőbe. Haja gubancosan foglalt helyet feje tetején. Szemei könnyekben úszkáltak, szőrnyű érzés volt, hogy miattam olyanok.
-Nem, nem fogsz.- a fiú hangja megingott ahogy ellenkezni akart.
-Nem fogom hagyni, nem hagyhatom.- Peter magabiztosabb lett, kissé felemelte a hangját.
-És ugyan miért?- kiáltottam és széttártam karomat.
-Mert szeretlek!- ordított vissza Peter.