A Négy Elem Irányítója •P.P.•

Part Twenty-Eight

-Olivia!- kiáltott a lány után Peter de megállíthatatlanul zuhant lefelé. Peter utánna akart ugrani de a mellette álló Quentin megakadályozta ebben.
-Ő választotta ezt az utat, Peter!- fogta le a könnyező fiú kezét.
-Nem.- sírta el magát Pókember.
-Nem?!-ismételte meg lepetten a férfi.
-Mi nem?- nézett rá a fiúra.
Peter könnyes szemeit rávezette Quentinre majd válaszolt.
-Nem ő választotta ezt az utat. Te kényszerítetted rá!- mondta majd kicsavarta kezeit a másik szorításából és levágott neki egy jókora pofont amitől a férfi elterült a földön. Peter azonban nem állt meg. Megállíthatatlanul közeledett felé.
-Peter, biztosan megtudjuk ezt beszélni! Kérlek haver!- nyögte a férfi miközben a fiú elöl menekült.
-Nemhiszem, hogy menni fog.- Peter agyát elöntötte a düh.

-Peter!- hang hallatszódott a fiú háta mögül. Pókember mefordult és szembe nézett Nick Furyval.
-Ne öld meg! Pókember nem gyilkos hanem egy hős.- magyarázta a férfi.
Pókember visszanézett a rettegő Quentinre majd ismét Furyra vezette tekintetét.
És kifújta az eddig benntartott levegőjét. Igazuk volt. Pókember nem gyilkosnak született. Peter még vetett egy utolsó pillantást a sebesült Quentinre majd kilibbent az ablakon.

Megsem állt egészen egy vizszintes tetőig. Ott leült és nézni kezdte a törmelékeket eltakarító emberket. Már egy ideje nézhette azokat a férfiakat akik a maradványokkal szenvedtek, amikor észrevette, hogy egy könnycsepp gördült le arcáról és landolt piros színű nadrágján. Hiányzott neki a lány. Magát okolta haláláért. Ha odaadta volna a szemüveget akor most élne.
Az ő hibája Tony és Olivia halála is.

•2 év múlva•

Amióta megtörtént az incidens, azóta sokminden változott. Petert azóta senki sem látta Pókemberként tevékenykedni. Senkivel sem beszélt csak ült és nézett. Még enni sem evett sokszor. Nem sikerült feldolgoznia a hiányt, amit a lány hagyott maga után.
May néni aggódott Peterért de nemtudott mit tenni. Olivia számára csak egy aranyos szomszéd lányka volt, aki sokszor segítette ki őket akár egy kis tejjel vagy liszttel.

-Elmegyek a boltba. Nemsokára jövök!- kiáltott a fiúnak May.
Választ nem kapott de nem is számított rá. Kilépett az ajtón és elhagyta a házat.
Pár perc múlva csöngettek. Peter egy ideig tudomást sem vett róla csak magolta a házi feladatát a szobájában. Viszont amikor már huszadjára nyomódik be a csengő gombja és adja ki azt az idegesítö hangot akkor ideges lesz az ember. Peter is kitolta a székjét és feltépte az ajtót, így fogadta vendégét. Aki nem más volt mint Nick Fury.
Peter nem érezte magát furán, hiszen amióta nem Pókember azóta Nick mindig eljön hozzá, hogy bátorítsa és segítsen feldolgozni Olivia halálát. De ez a beszélgetés most más lesz és Peter egyeltalán nem számított rá.