Part Thirteenth

906 59 0
                                    

-Szóval ha jól értem.- kezdett bele Peter pár perc múlva. Ő kikérte a kajáját és helyet foglaltunk az ablakkal szembeni székeken.
-Ez az őrzőségi megtiltott tőled dolgokat.- bólintottam.
-De miket?- kérdezte közben beleharapott még egyet a szendvicsébe.
-Hát már étel területén is elég sokmindent. Például nem ehetek gyorskaját, édességet, túlzottan zsíros ételeket. Inni pedig csak vizet ihatok.- miközben Peternek beszéltem az ablakon lestem kifelé. Az eső elkezdett esni ezzel együtt eltűntek az emberek az utcáról.

-Te jó ég!- kiáltott fel a fiú.
-Ez a feladat megfosztott téged a valódi életedtől.- kezdett bele.
-De hisz veled is ez történt.- vágtam értetlen arcot.
-Nem, én tudjuk ki lettem, de azóta is Star Warsos legoépítményeket rakok össze. Én nem adtam fel magam valamiért.- nézett végig szemembe.

Peter mögött lévő ajtó kinyitódott majd egy jól ismert csapat lépett be rajta.
-Ú! Én olyat kérek!- mutatott a pult felett lévő étlapra a Ned melletti szőke csaj.
-Olyan nekem is jó lesz.- értett egyet MJ is.

-Tűnjünk el inenn.- mondta Peter és felrángatott az eddigi ülőhelyzetemből majd kihúzott a szakadó esőbe.
Egy utcasarkot rohantunk amikor Peter lefékezett és berántott egy tető alá. Peter háttal nekicsapódott a falnak én meg neki a mellkasának. Mit ne mondjak kellemes itt lenni de inkább ellöktem magam és a lihegő fiú mellé álltam.

-Na mivan Pókember nem bírja az iramot?- szekáltam mire ő felegyenesesett és kinevetett.

-Jó vicc.- mosolygott tovább.
-Ilyen  időjárásban viszont nem fogunk elérni a hotelig.- váltott komolyra majd kinézett a tető alól.

-Én tudok egy megoldást.- mosolyogva lépkedtem mellé s mikor melléértem ő vigyorogva nézett le rám.

-Hallgatlak, Livi!- kezeit zsebre dugta, úgy fülelt.

-Tudod ebben az esetben nagyon hatásos a futás- kacsintottam majd elstartoltam és végigfutottam az utcán. Az utca végén jobbra kanyarodtam majd balra és hátranéztem. Peter nem követett.

Peter ottmaradt a száraz tető alatt én meg kint ázok az esőben egyedül. Éppen tovább akartam futni amikor egy mellkasnak ütköztem. Felnéztem a tulajdonosára és megpillantottam a vigyorgó fiút.

-Tudod az ilyen helyzetekben sokkal hatásossabb ha kilősz egy hálót és a levegőben lengve közelíted meg a célt.- még mindig mosolygott bár ezt inkább már vigyorgásnak nevezném.

Arcáról lefolyt egy esőcsepp ami az én kezemen végezte. Minden ruhája átázott ahogy az enyémek is.
Öntelten elmosolyodtam mert tudtam, hogy így is úgyis én fogom megynerni ezt a vitát. Igaz Peterre csak barátként tekintek de eldöntöttem, hogy játszadozok vele egy kicsit. Két kezemet mellkasára helyeztem majd lassan felvándoroltak a nyakába. Jobb kezemmel beletúrtam göndör hajába, másikkal lejjebb húztam magamhoz.
Megpusziltam a nyakát majd füléhez hajoltam és belesuttogtam.

-De én tudok lebegni is.- mosolyogtam majd elváltam tőle és szemeibe néztem. Szegény teljesen lefagyott és elpirult. Elkapott a nevetőgörcs mire ő is elkezdett felóldódni.
Lábam lassacskán felemeljedett a talajról majd otthagytam Petert és elrepültem a hotelig de közben hallottam, hogy a fiú kilő egy hálót.

/Sziasztok! Szeretnék minden 8.-os olvasómnak sok szerencsét kívánni a holnaphoz.  Gondoljatok bele, hogy lehet, hogy én ülök pont mellettetek és szenvedek veletek együtt😂😂❤/

A Négy Elem Irányítója •P.P.•Where stories live. Discover now