A Négy Elem Irányítója •P.P.•

Part Eighth

Ahogy kiléptem a volt térre nem vett észre az elementál. Csak az elötte repdeső Quentinre figyelt, én szinte ott sem voltam.
-Mit csináljak?- kérdeztem hiszen ott álltam tanácstalanul mert, úgytűnt Quentin ura a helyzetnek.

-Védd meg a civileket!- kiáltott közben hárított egy vizes ütést.
Az elementál a másik öklével lerombolt egy hidat amin öt ember álldogált.
Ilyedten kezdtem futni az éppen fuldokló emberek felé. Ahogy a folyóparthoz értem kezemet felemeltem és kiszedtem azt az öt embert. Bár vízzel együtt de az kit érdekelt. Rettegve raktam le őket a macskaköves útra majd engedtem, hogy a víz -amiben az előbb még fuldokoltak- elfolyjon. Vártam az emberek reakciójára hiszen valljuk be, nem mindennapi, ha valaki csak úgy vízzel együtt kikapja őket a folyóból.

Először egy nő állt fel majd sikítva elrohant. Kösz. Majd utánna a többi ember is elfutott csak egy anyuka maradt itt aki még mindig a földön feküdt. Kislánya, lehetett olyan három négy éves, elémtonyogott majd megrángatta a ruhámat, hogy figyeljek rá.

-Én nemtudom, hogy te mi vagy de köszönjük! - mosolygott ezzel megvillantotta tejfogait.
-Nagyon szivesen!- vigyorogtam én is majd felsegítettem anyukáját és bekisértem őket egy kissebb utcába.

-Oli!- hallottam hangom mire gyorsan kirohantam az utcából a romos főtérre.
-Elindult arra a szörny!- szállt elém Quentin és elmutattott abba az irányba amerre a víz ment.
-Én utánna megyek neked viszont az lesz a feladatod, hogy megpróbálod megnyugtatni az itt lévő embereket.- közölte velem.
-Nem lenne jobb ha én is veled mennék?- szóltam utánna ezzel megelezőztem, hogy csak így itthagyjon.
-Nem megoldom egyedül!- jelentette ki majd ismét nekilódult, hogy ő akkor elkapja a szörnyet de valaki megint megszakított ebben minket.

-Héj!- hallottunk egy ismerős hangot mire mindketten odakaptuk a fejünket. Elöttünk egy vilagos barna nadragú, kockás ingben lévő, álarcos, barna hajú srác állt.

-Én lehet tudok segíteni. Hajlékony vagyok és jól tapadok.- húzta ki magát.
-Neked is az lesz a feladatod mint Oliviának!- mondta Back és mostmár végleg elrepült.

Elindultam felfelé a téren közben a szörny maradványait néztem. Egyszerűen hihetetlen. Nem hiszek a szememnek, hogy ez megtörtént. Az elemek eddig sosem őrültek meg. De most ez mégis bekövetkezett és tennünk kell valamit vagy nagyon nagy bajban leszünk.

-Öhm és mit is kell csinálnunk?- csattogott mellém a fiú aki több mint valószínű, hogy Pókember csak civilben.
-Megnyugtatni az embereket.- mondtam amjd hátat fordítottam a lerombolt főtérnek ezzel együtt a folyónak is és befordultam egy utcába ahol viszont társaságunk akadt.
Megint az a 'gyerek' csoport jelent meg akitől körülbelül tíz perce szakatam el.

-Hova tűnt a víz?- kérdezte remegve a barna hajú lány, gyanítom MJ.
-Tovább ment!- jelentettem ki magabiztosan.
-De akkor te miért vagy itt?- kérdezte egy szőke hajú lány.
-Hát ha visszajönne.- vágtam értelmetlen arcot, hisz' ez szerintem nyilvánvaló volt.
-Egyedül nem vagy elég erős!- rántott vállat újból a szőke.
-Mint ahog látjuk nem vagyok egyedül!- mutattam magam mellé de nem volt ott senki.

Pókember felvette a nyúlcipőt.