A Négy Elem Irányítója •P.P.•

Part Seventh

•Ezzel a meglepetés résszel készültem nektek Karácsonyra. Mindenkinek Boldog Karáncsonyt kívánok!❤•

~

Mint tegnap kiderült ma nem fogunk aludni. A szörny bármikor támadhat nem csak holnap. Az is lehet, hogy már most rombol valahol csak mi nem látjuk.

•

Reggel ásítva keltem fel. Megdörzsöltem szemeimet majd a mellettem ülő Quentinre néztem. Úgy tűnik ő nem aludt úgy mint én. Az idő olyan délelött tíz körül lehet, pont most kell bekövetkeznie az eseménynek.

Nehezen de sikerült feltáplászkodnom majd körbe néztem. A városközpontban sok ember, túrista, helyi lakos tartózkodott.

-Elugrok a boltba!- mutattam egy éjjel nappali felé közben jobb kezemmel eltakartam a napot a szemem elől.
-Rendben menj!- küldött Quentin.

Lesétáltam az utcára majd elindultam a kisbolt felé. Már két lépésnyire voltam tőle mikor valaki hirtelen megragadta a jobb vállamat. Lepetten fordultam a vendégem felé.

-Elnézést nem tudná megmondani, hogy hol van a...- kért útbaigazítást Peter Parker. Szemeimmel az elöttem álló Peterre meredtem aki szintúgy bámult vissza rám.

-Te mégis mit keresel itt?- mutatttam bal mutatóújjammal a fiúra.

-Kirándulok. És te?- válaszolt lazán közben megigazította táskáját.

-Szintúgy.- bólintottam.

-És hogy tetszik?- kezdett csevegni de megszakította ezt a beszélgetést a folyó érdekes folyása. Ugyanis a víz függőlegesen felfelé kezdett folyni.

-Óh a francba!- kiáltottan közben a hátam mögé gyűrtem Petert. A folyó partján egy barna, göndör hajú lány térdelt, a folyóból menekülő rákokat fotózta.

-MJ vigyázz!- kiáltott Peter és kitört mögülem majd a lány segítségére sietett.
Éppenhogy elrántotta a felé közeledő csónak elől majd a lány Peteren landolt.

-Minden rendben?- kérdezte a fiú közven felsegítette a barna bőrű lányt.
Miután felállt rám nézett.

-Ő ki?- mutatott rám jobb mutatóújjával majd rögvest le is hajolt mert a víz elementál ledöntött egy épületet.

-Olivia!- kiáltott a fülemben Quentin miközben én a srácokat kísértem el a szörnytől.

-Hallak! Mond!- nyomtam be a fülemben lévő kis szerkezetet közben idegesen kapkodtam a tekintetem hol a tőlem pár évvel idősebb diákok és a főtéren tomboló elementál között.

-Segítened kell! Egyedül nem bírom!- hangján lehetett hallani, hogy szagatottan, dacosan veszi a levegőt.

-Máris ott vagyok.- mondtam majd el is indultam volna ha a mögöttem álló csoportból nem lép ki egy srác és nem ragadja meg a kezemet.

-Várj!- támadt le egy magas fekete hajú fiú.
-Kérlek!- enyhült a tekintete amint meglátta az én ilyet arcomat.
Szorítása gyengült majd végleg el is múlt csak bámultunk egymás szemébe.
-Adj annak a valaminek!- bökött a hátam mögött tomboló vízre. Arcára kisfiús mosoly szökött ami engem is mosolygásra késztetett.

-Okés!- mondtam majd elkezdtem kiszaladni a romos térre de mielött kiértem volna hallottam egy aggódó lány hangot gyanítom MJé volt.

-Brad gyere el onann!- kiáltott szinte már sírva a lány.