A Négy Elem Irányítója •P.P.•

Part Twenty

-Takarodj a szobámból!

-Nem.- Brad szinte már ilyesztően nyugodt és komoly volt.

-Oké. Akkor kiraklak én!- én is felvettem a nyugodt hangot majd kilöktem az ajtómon és kulcsra zártam azt.

Megfordultam majd Peterhez siettem. Az ágyra fektettem majd bekötöztem sebeit.
-Köszönöm-nyögte Pete miközben éppen bekötöttem a gézzel.
-Nincs mit!- legyintettem.

•

Szomorúan ültem az ágyamon. A szobában egyedül tartózkodtam de csak pár perce. Előbb még Braddal veszekedtem ugyanis ő átjött hozzám és közölte velem, hogy mekkora szajha vagyok. Természetesen én ezen felkaptam a vizet és rákiáltottam amitől ő még idegsebb lett.

-Bejöhetek?- Peter dugta be a fejét ajtómon de amikor meglátta az állapotomat szó nélkül beljebb jött és leült mellém az ágyra.
Egy ideig csak ült és nézett majd hirtelen vállamnál fogva magához rántott. Enyhén megfejelgem mellkasát de illata minden fájdalmamat elfeledtette velem.

-Semmi baj!- ölelt át.
Arcomat sós könnyek mardosták.
-Brad nem ér ennyit, oké?
Hirtelen felpattantam az ágyról majd letöröltem könnyeimet. Peter lepetten figyelte minden mozdulatomat.
Hirtelen az ajtó felé akartam indulni de ő megakadályozott ebben mert kilőtt egy hálót ami a földhöz láncolt.

Párszor megrántottam a lábamat hátha elenged a ragasztó de az nem eresztett. A fiú lassan elémsétált majd felhúzta a szemöldökét.

-Mit akartál csinálni?- látszott rajta, hogy jól tudja mit akartam csinálni, csak a helyzet kedvéért kérdezi meg.
-Tudod te azt!- mondtam majd rángatni kezdtem a lábamat.
-Igen sajnos tudom. De ne rángasd a lábad, jól tudod, hogy nem fog elengedni a pókháló!- hirtelen kezemhez kapott amit egyhén megszorított.
Erre felkaptam tekintetemet a fehér, ragadós, pókhálóban heverő lábamról és rá néztem.
Peter keze lassan áttért az én kezemre és elengedte az alkaromat.

-A fiúk keresik a tökéletes lányt. Csak nem tudják, hogy nem a ruha rejti a csodát hanem a lélek. De nem gyújthatsz fel senkit azért, mert megbántott. -az utolsó mondatot mosolyogva mondta majd simogatni kezde hüvelykujjával a kezemet.

-Szerintem meg de! - elmosolyodtam majd lassan kihúztam Peter kezei közül az enyémet. A fiú is vigyorgott közben zsebre vágta kezeit.

Mélyen szemembe nézett amitől kicsit kínosan éreztem magam. Megfogta egyik hajszálamat majd fülem mögé tűrte és maga mellé engedte kezét.

-Brad nem érdemel meg téged.- lassan nyögte ki ezt a mondtatot, szinte harapófogóval kellett kihúzni. -Ahogy más sem.

-Oké ez egy kicsit furcsa volt.- összehúzott szemekkel figyeltem tovább az elöttem álló fiút.

-De kezd izzadni a lábam szóval örülnék ha kiszednéd ebből a trutyiból!- mutattam a lábamat körülfogó fehér pókhálóra.

Peter elmosolyodott majd elrohant valamiért.