Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

seven

Tetsu nem tudott mit mondani, csak hátrébb állt az előttünk álló fiútól.

  - Szeretnél neki adni még egy esélyt? - nézett le rám gyerekkori barátom.

  - Szeretnék - szóltam halkan.

  - Elszeretnél menni vele a városba?

  - Elszeretnék.

  - Szeretnél vele beszélgetni?

  - Szeretnék..

  - És ha megint összetör? - kérdezte Tetsu aggódva.

  - Nem fog...Megbízom benne - néztem Tetsu szemébe.

Tetsu az ajkába harapott, majd közelebb sétált Atsumuhoz, megállt előtte, majd mélyen a szemébe nézett fenyegető tekintettel.

  - Ha megtudom, hogy egyszer is sír miattad, ha egyszer is szomorú lesz miattad, vagy egyszer is lefelé görbül a szája miattad, én beverem a képed! - suttogta rideg hangon.

  - Ilyen nem fog előfordulni. Vigyázok rá, Kuroo-san - szólt Atsumu halkan, ám nem túl határozottan.

Tetsu szó nélkül hajolt el tőle, majd nézett felém.

  - Bokuto hozott jégkrémet, és mondta, hogy jöjjek érted.

  - Van kaktuszos is? - csillant fel a szemem.

  - Szinte csak az van - nevette el magát, és az előbbi idegesség nem is látszódott rajta.

  - Úristen, de szeretem Koutarot! - ugrottam fel hirtelen, majd rohanni kezdtem kifelé a csarnokból, hogy minél előbb megtaláljam szürke hajú barátomat. 

Ahogy kiértem az udvarra, megcsapott a meleg levegőt, és a nap égetni kezdte a szememet, és a bőrömet is. Az A csarnok előtt észrevettem Koutarot, és hozzárohantam.

  - Komolyan van kaktuszos jégkrémed? - ugrottam hátulról a nyakába.

  - Te csak ezért barátkozol velem? - sóhajtott egy nagyot, miközben hátra nyúlt, és megtartott a combomnál.

  - Jaj, ne butáskodj. Nem csak ezért - nevettem el magam, majd szorosan kapaszkodtam a nyakába.

A szürke hajú fiú elnevette magát, majd némileg hátrapillantott rám.

  - Kuroot hol hagytad?

  - Mindjárt jön - néztem át a feje fölött. Előttünk állt Daichi és Suga - Halloka - köszöntem a két fiúnak.

  - Mondd, hogy Tanakaák jól viselkedtek - sütötte le a tekintetét Daichi.

  - Minden okés volt! - mutattam fel a hüvelykujjam.

  - Akkor jó - sóhajtott egyszerre a két fiú.

  - Visszatérve az előzőhöz - pillantott Sugaékra Koutaro - Már nagyon várom a közös meccset. Remélem úgy osztanak be, hogy még ma tudjunk veletek játszani.

  - Én is - szólt Daichi mosolyogva - Fejlődtünk ám, szóval majd figyeljetek!

  - Ez igaz, [Név]? - fordult hátra hozzám a szürke hajú fiú - Tényleg fejlődtek?

  - Igen. Tényleg fejlődtek - vallottam be őszintén.

  - Csúcs! Akkor nagyon várom a meccset már - szorított a fogásán - Mikor mentek ebédelni? - szólt mind a hármunknak.

  - Nem tudom. Összeszedem a többieket, és majd olyan negyed 1-kor szerintem - válaszolt Suga.

  - Akkor majd csatlakozok hozzátok Akaashival, ha nem probléma.