Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

three

  - Iwaizumi? - szeppentem meg teljesen.

  - Mégis mi folyik itt? - rángott meg hirtelen Suga-san szeme.

  - Bocsánat a jelentért - fújta ki a kreolbőrű fiú a levegőt.

  - Csak a szokásost láttuk, mindössze más iskolai emberekkel - legyintett Daichi. 

  - Hányadik emelet a tiétek? - kérdezte barátságosan, mit sem törődve azzal, amit az előbb csinált.

  - 4 - mutattam felé négy darab ujjamat.

  - Akkor jó messze lesztek tőlünk - pislogott nagyokat.

  - Ilyen szituáció mellett, össze is teszem a két kezem - szegezte le a tekintetét Asahi-san, majd balra mutatott, ahonnan Lev futott vissza, és egyből le is rohant a lépcsőn. Oikawa futott utána, ám mielőtt lefuthatott volna a lépcsőn, Iwaizumi elkapta a karjánál fogva.

  - Mi lenne ha viselkednél? Mások is vannak itt - szidta le azonnal. 

  - Lev kezdte! Őt is szidd akkor le, Iwa-chan! - nyafogott a csapatkapitány. 

  - Hallgass már el, és öltözz fel! Olyan vagy, mint valami szatír... - mormogta Iwaizumi az orra alatt.

  - Lehet neked nem tetszik, de [Név]-nek biztos, hogy pozitív véleménye van rólam! - nézett rám nagy mosollyal.

  - Oikawa-san, őt ne keverd bele - rázta a fejét Tobio.

  - És te mit szólsz be, Tobio? - nézett rá csúnyán - Ha bármi kell [Név], csak szólj nekem! - nézett rám mosolyogva Oikawa, mire Iwaizumi csak káromkodott egyet halkan, és elrángatta tőlünk a fiút.

  - Úgy érzem ez a tábor érdekes lesz - motyogta maga elé Tobio.

  - Szerintem is - nevettem el magam kedvesen.

Végül felértünk a negyedik emeltre, és ezt követően elfoglaltunk egy-egy szobát. Tobio a cuccát bedobta a saját szobájukba, mely az enyém mellett volt, és ezt követően az én szobámba segített bevinni a cuccaimat. 

  - Meg is volnánk - tette le a csomagomat az ágy mellé - Biztos megleszel itt, Yamamoto-san nővérével? Még cserélhetünk ha úgy gondolod - szólt aggódva.

  - Igen, minden rendben lesz. És itt vagy a szomszédban, szóval nem eshet bántódásom. Ráadásul a táborra néz a szobám ablaka is, szóval nem vagyok annyira elszigetelve.

  - Megjött egy csapat - nézte hosszabban az ablakot, majd elé sétált, és kinézett rajta.

  - Kik azok? - mentem mellé, miközben elhúztam a kezemmel a fehér függönyt.

  - Itachiyama - válaszolt Tobio - Sakusa-san iskolája.

Tobio két hete ért haza a Tokiói táborból, ahol több iskolából is találkozott röplabdásokkal. Ott találkozott Sakusa Kiyoomival is. Sakusa-san ász. Tobio szerint egy nagyon jó ász, szóval nagyon várom már, hogy lássam játszani őt is, és a csapatát is. 

  - Annyira izgatott vagyok - szóltam hirtelen - Itt vagyunk egy nyári táborban, ami eleve nagyon jól hangzik. Nyár, meleg, nagyon jó programok, még ha edzés is van. Mégis itt van a jó idő, az emberek mellkasába beleköltözik a kellemes érzés, és mind együtt vagyunk. Olyan emberekkel vagyunk itt, akiket most nem ellenségként kezelünk, hanem barátok, és a társakként. Igaz nincsenek más lányok itt, csak ketten vagyunk, mégis nagyon várom már, hogy mit fog hozni ez a tábor. Hogy milyen vicces dolgok történnek majd, hogy mennyit fogtok fejlődni, és hogy mennyire leszek majd szomorú akkor, amikor hazamegyünk - szóltam őszintén magam elé.