A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az őszi szünet előtti utolsó hét hétfőjén, október 21-én volt esedékes a nagygyűlés. Minden hónap utolsó hétfőjén, az egész iskola összegyűlik a nagy ülésterembe, ahol összegzik a hónapban történt dolgokat és eseményeket, valamint a következő hónap teendőit is elővetítik. Kicsit mindig lecsippentettek a reggeliből, hogy minden osztály átvonulhasson a nagycsarnokba az első óra idejére, ahol egyébként csakis ünnepi összejövetelek szoktak zajlani. Hatalmas terem volt, félkör alakú, ahol lépcsőzetesen, több sorban és oszlopban voltak elrendezve a bársonyborítású székek, szemben a katedrának hihető emelvénnyel, ahol Mészáros szokott szónokolni.
Tulajdonképpen kicsit olyan volt, mint egy szekta ülésterme.
A bejáratnál Margit néni - aki bőszen rászolgált a Cerberus gúnynévre - megállított mindenkit, hogy leelőzze, szabályszerű-e az egyenruhája. Ilyenkor mindenki makulátlanra suvickolja a fekete cipőjét, a teniszcipőket eldugják a szekrénybe, szokatlanul patinásak a nyakkendők, vasaltak a blézerek, ingek, sőt még a nadrágok is. A lányok lejjebb huzigálják a szoknyájukat a méricskélés kedvéért, mert az súlyos kihágásnak bizonyult, ha a szoknyák nem értek térdig. És más napokon, sokak szoknyája nem ért térdig, de még combközépig sem, hiszen sokan vagy ugyanazt a szoknyát használják évek óta, vagy a nyár folyamán a bejárónőjük felvarrta nekik, hogy szexibbek legyenek. Ilyenkor még a pulóverek is előkerülnek, amiket a blézer alá, az ing fölé szoktunk felvenni a hideg napokon, amikből csak az ingek gallérja és a nyakkendő teteje látszik ki.
Miután beengedtek minket a terembe, nevetve lépdeltünk fel a lépcsőn, keresve magunknak egy üres sort, valahol középen, a mi évfolyamunk oszlopában, levakarva magunkról a blézert, hiszen a pulcsikkal és a korán bekapcsolt fűtéssel együtt, kegyetlen melegünk volt.
Miután Margit néni, akinél a névsor volt, úgy ítélte meg, hogy az egész iskola jelen van, Mészáros felsétált az emelvényre, és körülnézve láttam, hogy minden tanár szokatlanul elegáns. Talán ők is, ahogyan a legtöbb lány, úgy ítélte meg, hogy ez a hónapnak az a pillanata, amikor a legjobban ki kell tenni, amink van.
Elkezdtük énekelni a Blaha himnuszát, Eszter néni vezetésével, ami kellően ciki volt. De szerencsénkre az alsósokat még elég jól megfigyelték ahhoz, hogy hangosan énekeljék, így nekünk már volt olyan kiváltságunk, hogy égő fejjel tátogjunk.
Hála istennek, látszott, hogy pont senkinek nem volt kedve énekelgetni, így gyorsabb ütemben kornyikáltunk, majd Mészáros kamu-elégedett vigyorral megköszönte a „csodálatos, megtiszteltető éneket", és elkezdett beszélni az elkövetkező hét eseményeiről. Megdicsérte a szervezőket a szépségverseny miatt, figyelmeztetett mindenkit, hogy az éles dolgozatokat már elkezdik íratni a tanárok és az iskolaújság első száma már minden emeletre ki van téve, ismertette az őszi szünet programját is, amibe beletartozott az össznépi halloween buli is. Ami idén kellően izgalmasnak ígérkezett.
