A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ha Szalai Napsugár a szobatársad fel kell készülj arra, hogy már hajnali hat órakor hallani fogod, ahogy halk káromkodások hagyják el a száját valahányszor megégeti magát a hajsütővel vagy ha nem találja kedvenc alapozóját. Ezzel nem is lenne gond, de ha véletlenül akkor ébredsz, amikor ő is, furcsábbnál furcsább pózokban találod meg a vörös lányt a jógamatracán a szoba egyik végében, az elengedhetetlen reggeli nyújtása közben.
Megsúgom, én is erre keltem.
- Jó reggelt Gandhi - suttogtam, hogy még véletlenül se keltsem fel békésen alvó szobatársaim. A lány nem válaszolt, tovább folytatta a jógázást. Már hozzászoktam, hogy ilyenkor, amikor zen állapotban van hiába szól bárki is hozzá, nem fog figyelni.
Levettem a töltőről a telefonom és megnéztem az időt. Tizennyolc perccel múlt hat. Visszaaludni biztos nem fogok tudni, így hát két lehetőség áll előttem: kipakolni a tegnap ki nem pakolt cuccokat vagy elmenni egy kora reggeli futásra.
- Neked is jó reggelt, Hawking - Szólalt meg valaki az előttem lévő ágyból.
A pasztell lila színű takaró alól Dalma barna lobonca lógott ki, arcát egy általam kiejthetetlen című francia könyv takarta ki. Az illusztrációk a könyv borítóják a Kis Hercegre hasonlítanak.
- Miért van mindenki ébren már ilyenkor? - Kérdeztem, fejemre húzva takaróm. Nem vagyok reggeli ember, az biztos.
- Ritka pillanatok egyike, amikor te is korán ébren vagy. Minden oké? Beteg vagy? - Ült fel Dalma az ágyában, a mellettem lévő Viki ágyára sandítva. - Merre van a szőke Effy Stonem?
Viki ágyára néztem, ahol a lány hűlt helye volt.
- Babáim, kérlek hallgassatok, nem birok nyújtani! - Egyenesedett ki Napsi, magasba emelve karját és ezzel egyidőben egy mély levegőt véve.
- Jaj elnézést, megzavartuk a csakra hullámaidat? - Forgattam meg a szemem, majd a lány morcos tekintetét látva egy puszit küldtem neki.
Ezzel egyidőben nyílt ki szobánk ajtaja, egy pizsamás Vikit felfedve. Első látványa Napsi volt, aki megint valami kacifántos pózban nyújtott.
- Mi a fenét csinálsz? - Kérdezte, beljebb lépve.
- Meglepődsz, ha azt mondom, hogy nyújtok? - Válaszolt Napsi. - Ki kéne próbálnod, jót tesz a lelkednek.
- Tudod mi tesz jót a lelkemnek? Rammstein… - emelte fel egyik kezét, melyben telefonja volt Spotifyon megnyitva. - és kávé - emelte fel a másikat is, majd szó nélkül az ágya melletti ablakhoz sétált, és oda felült. Feketére festett AirPodsát rögtön be is dugta és telefonján kezdett el nézni valamit.
Dalmával összenéztünk. Nekem nem volt bajom a lánnyal, tetszett a badass stílusa, viszont nála ez átlép bizonyos határokat. Az évek alatt viszont rájöttem, hogy hiába nem bírsz valakit, csak miattad nem fognak megváltozni, ami teljesen érthető. Épp ezért hagytam abba az emberek első látásra való megítélését és próbáltam megismerni a Blaha népét. És be kell valljam, a legjobb döntés volt amit eddig gimis életem alatt tettem. Ha az emberek egy pillanatra félreteszik a sztereotipikus meglátásait és nem a borítóról ítélik meg a könyvet, akkor a világ is egy sokkal békésebb hely lenne. Hisz kit érdekel, hogy meleg vagy hetero vagy, fekete vagy fehér, magas vagy alacsony. Mind emberek vagyunk.
