A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
___________________________________
Veresváralja augusztus végén mindig ugyanazt a látképet szolgálja: a nyári vásárnak vége, így a járdák nagy részét a szétszedett bódék és munkások foglalják el, közöttük szlalomoznak az uniformisos diákok és az aggódó szülők.
A kinti negyven fokos hőség miatt ezúttal nem az Acapella cukrászda teraszán, hanem bent, maga az üzletrészben ülünk, ahol légkondi segítségével emberi hőmérsékletre lett hűtve a levegő.
Amolyan rituálé ez a családban. Minden évben, ötödik óta, szeptember elsején betérünk a főúton lévő cukrászdába. Egyik kedvenc helyem Veresváralján. Bár minőségi desszerteket csinálnak, mégse egy puccos hely. Egy könyvtárként is helyt tudna állni, ugyanis a falak többségét (kivéve a pult mögött lévő részt) sötétbarna könyvespolcok rejtik el. Az asztalok és székek is ugyanabból a sötét fából készültek, melyeket sárga abrosz illetve párna díszített. Hemzsegni szoktak itt az emberek, mégis egy nyugodt, otthonias hangulat fogad valahányszor belépek az ajtókon.
Tavaly négyen ültünk itt, ugyanennél az asztalnál a cukrászda távolabbi sarkában. Idén viszont már megfogyatkozott a számunk.
- Ígérd meg, hogy jó leszel - Fogta meg édesanyám a kezem. - És egyszer majd megbékélsz döntésünkkel.
Anyukám ízig vérig spanyol nő. Sötétbarna haja most rövidre van vágva, de sokáig derekáig leért. Napbarnította bőre gyönyörű, korához képest alig vannak ráncok arcán. Erős akcentusa az évek során kicsit enyhült, de sose tűnt el teljesen.
Édesapámmal, Hídvégi Róberttel - vagy ahogy munkatársai szólítják, Roby - New Yorkban találkoztak a divathét alatt. Apa valójában üzleti úton volt, anya modellként vonult egy híres márka kifutóján. Véletlen futottak össze egy gyorsétteremben, ahol anya a modellek tiltott gyümölcsét élvezte, apa pedig ídőhiány miatt tért be oda. Mondhatnám, hogy szerelem első látásra, de az túl klisés lenne. Ők testesítik meg a hollywoodi filmekből ismert álompárt.
Mindketten magasan vannak a ranglétrán. Apám cége a tudományos innovációk fellegvára. Tíz éve, amikor még csak csírázott a vállalkozása, nem is sejtette, hogy világszíntű céggé növi ki magát. És lám, itt tart.
Anya modellkarrierjét amilyen gyorsan kezdte, olyan gyorsan is fejezte be. Alig 3 évig volt a szakmában de rájött, hogy ez nem az ő világa. Sokkal jobban szereti megtervezni a ruhákat amiket aztán a modellek hordanak. Így sikeres divattervező lett. Igazán tehetséges is, akit apa folyamatosan támogat.
Nagyon nehezen csúszott le a torkomon a tál fagylalt.
- Idén is próbálsz majd bekerülni a kosárcsapatba? - Kérdezte apa, szájához emelve pisztáciafagyis kanalát.
- Az a terv, igen - Bólintottam, unottan kapirgálva tálamban. - Ha az nem jön össze akkor majd jövőre.
- Ugyan kicsim, biztos felvesznek! - Mosolygott rám bátorítóan anya.
