Zavaros szálak

I. Fejezet

Egy magányos alak sétált az alig zsúfolt utcán, jobbra-balra nézegetett mint aki rosszban sántikál. Fekete bőrkabátja libegett a szélben, egyik kezével a kalapját szorította fejére hogy el ne szálljon, a másikkal egy fehér könyvet szorongatott mint akinek az élete függ rajta. Volt oka a figyelemre, hiszen volt katonaként minden egyes lépését a lehető legóvatosabban kellett tennie. Az idők változtak, már nem vallhatta büszkén magának azt a sok sikeres akcióban való részvételét.

Néhány kanyar után egy viszonylag ép háznál találta magát, stílusa hajdani jólétről, míg a szitává lőtt és itt-ott leesett vakolat a kegyetlen jelenről tanúskodott. Sietve benyitott a fehér házba és felsietett a 3. emeleti lakásába ahol ő és öccse lakott. Gyorsan előkaparta kabátja zsebéből a kulcscsomót és kisebb-nagyobb sikerrel ki is nyitotta az ajtaját.

"Gilbert? Máris itthon vagy?" Egy hatalmas mosoly kúszott fel az említett ember arcára mikor meglátta öccse fejét kikandikálni a nappali ajtaja mögül. Gyorsan levette kalapját és kabátját majd valami kínos pontossággal összehajtotta.

"West, ezt nem fogod elhinni mit szereztem!" Gilbert vörös szeméből csak úgy sugárzott a boldogság. Öccse ránézett a lengetett könyvre, de ötlete sem volt hogy mi a szentséges jóisten lenne az.

"Remélem nem valami idiótaság már megint.." Ezzel megfordult és szobája felé vette az irányt.

"Ó, nem, dehogy! Ez itt Lizé!" A fiatalabb hitetlenkedve torpant meg.

"Tessék? Mi- Mégis hogy?"

"Roddy írta hogy megtalálta, elmondta hol fogja átadni. Ebben benne lehet az amit kerestünk Ludwig!" Az öccse óvatosan átvette a naplót, ügyelve rá mintha hímes tojás lenne.

"Ez nagyon kedves tőle. Hogyhogy ideadta?" Kicsit gyanakvóan nézte csalafinta bátyját.

"Nem tudom pontosan. Valószínűleg ő is utána akar járni a dolgoknak, akárcsak mi." Gilbert vállat vont."De hálás vagyok neki, az biztos."

****

"Hé! Gilbert!" Egy barna hajú szemüveges férfi idegesen pisszegett az utca sarkán a fehér hajú somfordáló alakra. Az rögtön felkapta a fejét és alapos körülkémlelés után odasietett a másikhoz.

"Rég láttalak Roderick!" Gyors kézrázás után Roderick már rögtön ki is húzott a kabátja zsebéből egy vastag fehér könyvet amit a vörös szemű csodálattal vizsgált.

"Ez az?" Roderick bólintott. Gilbert óvatosan belelapozott az első oldalra és egyből tudta hogy ez tényleg az. Tele volt rajzolva különböző korú és nemű emberekkel, a lap legalján a bal sarokba meg néhány sor volt firkantva.

"Köszönöm." Gilbert nagyot sóhajtott. Annyi éve keresi mi történt a kiskori barátjával, néhány könnycsepp ki is gördült a szeméből. Jó ideig azt se tudta hogy unokatestvére, Roderick életben van-e, külföldön húzta meg magát a tomboló vész elől. Bár ezt egy zenész könnyen megtehette aki már ismeretségnek örvendhetett szinte az egész világban.

"Gilbert... majd később beszélünk. Amint kiderül mi van vele, kérlek értesíts. Nem hiszem el hogy meghalt volna. Annál sokkal erősebb. Ezt te is tudod." Egy baráti vállveréssel búcsúzott el a két férfi.

****

"Értem... szóval szerinte is él." Foglalta össze Ludwig a történetet. Erősen törte a fejét. "De akkor hol lehet?"

"Drága öcsém, ezt fogjuk most kideríteni." Gilbert diadalittasan megveregette Ludwig hátát. "Csapjunk bele a lecsóba!"

Bementek Gilbert szobájába és rögtön elkezdték olvasni a lány bejegyzéseit.