Storm and chocolate (Dramione)

12. Igen

Draco szemszög

Reggel egy bájos hangra keltem. Bárcsak mindig erre kelnék.

- Jó reggelt Draco. -szólt a karjaim között lévő lány.

- Mm.. Nem aludhatunk még egy kicsit?

- Nem. Éhes vagyok. -nevette el magát.

Morogtam egyet, mire kimászott a karjaim közül és egy mosoly kíséretében kiment a szobámból. Erőt vettem én is magamon, felöltöztem a taláromba és indultam a nagyterembe. Utam viszont megállította egy hosszú szőke hajú Hollóhátas lány. Először hezitált, majd elmosolyodott és szóra invitálta ajkait.

- D..Draco.. Azt szeretném kérdezni, hogy.. -játszadozott hajával zavarában. - van már párod a holnapi bálra?

- Nincs.

- Én nekem, vagyis, engem még nem hívtak el, szóval ha gondolod..

- Nem. -álltam odébb és hallottam amint azt kiabálja, hogy "tuskó".

Beértem közben a nagyterembe, ahol leültem Pansyék mellé. Azt kamuztam be nekik, amikor megvédtem Miot, hogy csak elhitettem vele, hogy kedves vagyok aztán gúnyoltam meg kiabáltam vele. Még kimondani is rossz volt. Most kivételesen ezt egyáltalán nem magam miatt tettem, hanem miatta. Szóltam nekik, hogy ha lehet akkor csak szavakkal bántsák mert következménye lehet, hogyha másként cselekednek. Iszonyatos lesz, ha pont meghallok egy ilyet. És tudom, hogy nehéz lesz megállnom, hogy ne Pansyéknek szóljak vissza.
Szedtem volna a reggelim, de Pansy már a nyakamba volt. Hmm.. Kár volt ide ülnöm. Nem tudom miért nem tudja felfogni, hogy ez engem kibaszottul zavar. Olyan hülye emberek vannak.

- Draco. -szólt az említett cincogi hangon. Fúj. - Megyünk együtt a bálba?

- Ahj. Nem. Nem megyünk együtt. Egyedül megyek. Ha még egyszer megkérdezni valaki én felrobbanok.

Éreztem, hogy izmaim befeszülnek, ezért tekintetem a Griffendélesek asztalához vezettem, hogy szemmel megkeressem azt a csodálatos lányt, aki ma és tegnap is velem aludt a karjaim között. Már csak akkor megnyugszok, ha rá nézek. Sajnos háttal ültek, de a kis Weasley észre vett ami miatt súgott valamit Mione fülébe. Haját füle mögé igazgatta és rám nézett. Elmosolyodtunk. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű? Abba a pillantásba minden volt. Boldogság, vágy, félelem és szeretet. Egyszerűen lehetetlen levennem róla a szemem.

- Öhm, Draco. -szólt egy Mardekáros csaj. Ki a faszom ez?

- Mivan? -förmedtem rá.

- Nem megyünk együtt a bálba? -jött zavarba.

- Most lett elegem. -vettem egy utolsó pillantást Miora, aki még mindig engem nézett, majd felálltam idegesen és elhagytam a termet.

Nem akarok senkivel menni csakis Hermioneval, de az nem fog össze jönni, így egyedül megyek. Ráadásul itt lesz az a hülye Weasley is Szent Potterrel. Mio kedvéért talán.. Talán megbékélnék velük, bár Weasleyvel nem biztos.
Már azon kaptam magam, hogy a barna hajú Griffendéles szobájába vagyok és nézegetem a képeit. Annyira boldog a családja mellett. Muglik és mégis jobb életük van, mint nekem a családom mellett. Kíváncsi vagyok milyen lehet muglik között felnőni. Lehet, hogy jobb mint aranyvérűekkel. Nem mondom, hogy engem senki sem szeret, mivel anyám igenis törődik velem, folyton levelezünk. Nos apám.. Ő csak azt akarja, hogy kiváló Malfoy legyen belőlem, hogy olyan legyek mint ő. Persze.. Minden vágyam egy olyan ember lenni, mint ő. Nem is törődik velem. Nem érdekli mi történik körülöttem, csak az, hogy a nyomdokaiba lépjek. Nem akarok egy szívtelen szörnyeteg lenni.