Storm and chocolate (Dramione)

7. Malfoy szerelmes?

Hermione szemszög

Két hónap telt el. A kelésem elég nehézkesen sikeredett. Simán tudtam volna még egy órát aludni, de a reggeli tíz perc múlva kezdődik, így amilyen gyorsan csak tudtam fel is öltöztem. Öt perc alatt teljesen kész is lettem, így határozott lépésekkel indultam meg, könyvekkel és pálcámmal a kezemben. Malfoyt illetően.. Próbáltam kiverni a fejemből és kerülni kerültem, de beszélnem kéne erről a hülye ellenségeskedésről vele. Na meg arról, hogy két hónapja mire utalt azzal, hogy neki gázabb lenne, ha hallanám mire gondol. Kíváncsi vagyok, de sose mertem elé állni, így kerültem, de mégis volt olyan alkalom, hogy össze futottunk, már hogy ne volna olyan alaklom, ha egy körleten osztozunk.. Na mindegy. Persze volt olyan is amikor éppen a "barátaival" volt, akkor szokásosan kigúnyoltak, amin jót nevetett az összes. Már kezdtem azt hinni, hogy jó irányba megy, de az utóbbi időben megint mogorva, bunkó és azzal a Pansyvel nyalják egymást. Undorító. Talán féltékeny vagyok. Gőzöm sincs.
Belépve a nagyterembe megközelítem a Griffendélesek asztalát, ahol már belépéskor megpillantottam vörös bozontú barátnőm.

- Jó reggelt! -ásítottam.

- Á, szia Mio. -ölelt át az említett.

- Szia Hermione! Miújság? -kérdezte Neville. -Ti hallottátok már mi volt? -tért egyből egy másik témára mielőtt megszólalhattam volna.

- Én nem. Miért mi történt? -kérdeztem értetlenül, de kíváncsian, majd Ginnyvel össze néztünk és újra a fiú felé figyeltünk.

- Pont sétálgattam valamelyik nap a folyosókon és megláttam Lunát beszélgetni Malfoyal. Először elkapott az idegesség, hogy mit akar Lunától az a görény, ezért kicsit hallgatóztam és valami lányról beszélgettek. Nem igazán értettem, mivel elég távol voltak, de azt hallottam, ahogy Malfoy valami olyat mond, hogy hiányzik neki. Mármint az a valaki. -hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Ez a féltékenység jele? - Aztán miután Malfoy távozott, oda mentem Lunához számon kérni, hogy ez mi volt, de csak annyit kaptam válasznak, hogy "nyugodj meg, Malfoyal régóta barátok vagyunk." Ennyit. -elég halk hangvételben mondta el ezt az egészet.

- Draco Malfoy szerelmes? -nevetett Ginny, majd kis gondolkozás után egyből felém fordult, mire én megrúgtam a lábát és szúrós szemmel figyeltem barátnőm.

- Az lehetetlen. -nevetett egy jó ízűt Neville.

******

Bájitaltan volt az első óránk, persze a Mardekárosokkal. Ginnyvel beültünk középtájra és elővettük a könyveket.

- Jó reggelt gyerekek! -jött be a terembe Lumpsluck professzor. -Kérem nyissák ki a könyvet a százharmadik oldalon! -úgy is tettünk, majd hirtelen mindenki az ajtófele nézett, ugyanis egy nagy csapódás keletkezett az irányából. Hmm. Ki gondolta volta, hogy ők azok. - Ms Parkinson és Mr Malfoy. Szerencséjük, hogy nem sokat késtek, így egy figyelmeztetéssel megússzák!

- Köszönjük! -szólalt meg Pansy. Malfoy valamit motyogott az orra alá, teljesen kivehetetlen volt. Mögöttünk pár paddal idegesen, de elfoglalták helyüket.

- Az nem lehet, hogy Parkinson az. -suttogta közelebb hajolva Ginny, mire kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm, oldalra döntött fejjel. - Tudod.. Amit ma reggel mondott Neville, hogy Malfoynak hiányzik valaki. Nem gondolod, hogy..

- Hogy? Hogy mi?

- Mio. Két hónapja kerülöd. Rá se nézel. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit.. össze függ?

- Én.. Nem, dehogy! Nem akarok Malfoyról beszélni. Hagyjuk ezt az egész témát és figyeljünk az órára! -dühös pillantásokkal jeleztem neki, hogy elég, majd a könyvembe mélyedtem.