Storm and chocolate (Dramione)

1. Vissza Roxfortba!

Hermione szemszög

Levelet kaptunk, amiben az állt, hogy a Roxfort újra a magasban áll épségben és várnak vissza az utolsó évünk befejezésére.
A levél olvasása közben felcsillant a szemem. Nagyon be szeretném fejezni az utolsó évem, ezért minden kép vissza fogok menni.
Most a Weasley odúba vagyok. A nyár elejét és közepét otthon töltöttem a szüleimmel, majd egy levél érkezett Ginny-től, hogy várnak engem itt.
Pár perce keltem fel arra, hogy egy gyönyörű barna-fehér tollú bagoly kopogtat az ablakon, lábán ezzel a levéllel, ami mostanra már a kezemben volt.

- Mio! -szalad be a szobába Ginny- Elolvastad? Ugye vissza megyünk? Merlinre ez nagyszerű!

- Neked is jó reggelt Ginny.. És igen. Én is szívesen vissza megyek befejezni az utolsó évet. Na meg így egy évfolyamba leszünk. -mosolyogtam, mire vörös hajú barátnőm a nyakamba ugrott.

Felöltöztem, majd leindultunk reggelizni. Ginny nagyon be volt zsongva. Amint meglátta az ajtóban ácsorgó sötét hajú szemüveges barátját, már a nyakába landolt. Mindig is csodáltam azt a szeretetet amit egymás iránt éreznek. Ronnal is minden jó volt, de inkább azt éreztem, hogy barátoknak jobbak voltunk, de ezt nem mertem elmondani neki. Ismerem és tudom, hogy annyira kiakadna, hogy még a barátom se maradna. És azt nagyon nem szeretném.

- Jó reggelt Mione! -jött oda hozzám az említett vörös hajú, majd egy csókot nyomott orcámra.

- Jó reggelt mindenkinek! -köszöntöttem őket, majd leültünk reggelizni együtt a hosszú tölgyfa asztalhoz.

- Harry. Ti is kaptatok levelet? -kérdezte izgatottan Ginny, amire Harry csak bólintott. - És..? Vissza jöttök? Mi Hermioneval vissza megyünk az biztos!

- Nem tudom.. Nem valószínű. Mi Ronnal azt terveztünk, hogy elmegyünk erre az auror képzésre és elkezdjük.

- Tessék? -csattant fel Gin. - Most ez komoly? De..

- Hé, hé! Nyugi. Szeretlek és attól írni fogok mindig és ha lesz rá lehetőség, úgyis elmegyünk Roxmortsba. -próbálta Harry nyugtatni kétségbeesett barátnőjét.

- Na jolvan Drágáim, hogyha ti vissza mentek akkor ideje lenne pakolni, mivel két óra múlva indul a vonat. -csapta össze tenyerét Molly.

Gyorsan bekaptuk az utolsó falatot és indultunk fel a szobába, hogy elpakoljunk. Elég sok könyvet raktam el, így sajnos két bőröndbe fért a holmim.
Ginnynek tisztán látszott az arcán a csalódottság, amiért nem jön velünk Harry. Valamiért én ezt nem éreztem Ronnal kapcsolatban.
A vonat indulása előtt már egy negyed órával oda is értünk.

- Ó Harry, annyira hiányozni fogsz. Kérlek írj legalább két naponta! -ölelgette Ginny a sebhelyes fiút.

- Jajj, úgy csinálod, mintha soha többé nem látnád.. -morgott Ron, ahogy a szerelmesekre pillantott.

- Ahj Ron! Ne légy mindig ünneprontó! Had búcsúzzanak el. -forgattam meg a szemeim, majd csípőre raktam a kezem.

Végül egy csókkal búcsúztunk el mi is és már szálltunk is fel a vonatra, üres kupé után keresgélve.
Nagyon sokan voltak. Nem gondoltam, hogy ennyien vissza fognak jönni.
Találtunk egy kupét, majd helyet foglaltunk.

Azt szokták mondani, hogy az idő begyógyítja majd a sebeket. Bár van amit nehezen tudok elfelejteni. A sebek megmaradnak az emlékekkel együtt.
Nem mondanám, hogy semmi boldogtalanság nélkül térek ide vissza.
Ez az ügy is Ronnal eléggé gyengévé tesz. Gyenge vagyok bevallani neki az igazat. Talán levélbe kéne megírnom? Nem! Jézusom mi van veled Hermoine? Az bunkóság lenne, de nagyon. A szemébe kell megmondanom. De mikor? Minél hamarabb, de félek, hogy teljesen elveszítem amit egyáltalán nem akarok.

- Hé, Mio! Figyelsz te rám? -szólt idegesen Ginny.

- Ja, persze csak.. elgondolkoztam. -vakartam meg zavaromba a tarkóm.

- Hát azt látom. Csak azt kérdeztem, hogy tudod kik jönnek vissza idén a Roxfortba?

- Nem. Fogalmam sincs, de nemsokára kiderül. -mosolygott, majd újra a könyvére szegezte a figyelmét, ami valami kviddicses könyv lehetett.

*******

Ginnyvel már a Griffendélesek asztalánál ültünk, amikor McGalagony professzor elkezdte a beszédet.

- Figyelem mindenki! -hirtelen lehalkult az egész terem. - Üdvözöllek bennetek újra a Roxfortban! Az új és régi diákokat is. Remélem mindenkit olyan izgatottsággal tölt el, hogy itt lehet, mint eddig is. A Roxfort újra biztonságos és nincs mitől félni! Még egyszer üdvözöllek benneteket! Most pedig következzen a lakoma. Jó étvágyat! -nagy tapsvihar keletkezett a teremben.

Elkezdtük a vacsora elfogyasztását, ami isteni volt. Nagyon örülök, hogy újra itt lehetek.
Egy fél óra múlva be is fejeztük, majd el indultunk a Griffendélesek körlete felé, amikor megállított egy hang.

- Ms Granger! Kérem egy percre velem jönne? -szólt utánam McGalagony professzor.

- Igen! -Ginnyre mosolyogtam, majd követtem a professzort fel az irodájába.

Megdöbbentett a látvány, hogy szinte semmit sem változtatott az irodán Dumbledor professzor után.
Nem így kellett volna végződni. Még mindig fájó szívvel gondolok vissza az egész háborúra. Annyi mindenki élettét vesztette. Szörnyű vissza gondolni. Álmomban se hittem volna, hogy amikor én ide jöttem, egyszer lesz egy ilyen tragikus háború.

- Foglaljon helyet. -szólt, majd ő is helyet foglalt velem szemben.

- Köszönöm.

- Azért hívattam ide, mivel elszeretném mondani, hogy igen nagy bátorságot követett el, amiért ide vissza tért, persze nagyon örülök ennek. Sajnálom, hogy Mr Potter és Mr Weasley nem tartott önnel. Na de szeretném közölni, hogy idén iskola elsőnek választottam. Hogyha nem jelent nehézséget önnek, akkor szeretném, ha el vállalná. -fejezte be McGalagony. Ez.. tényleg igaz?

- É-én.. Én szívesen vállalom! -dacolva mondtam válaszom az örömtől.

- Nem is vártam mást. Nos, akkor kövessen! Megmutatom a szobáját.

Felálltunk, majd elvezetett a szobához. Oda adott három kulcsot, az egyik a fürdőhöz, a másik a szobámhoz és a bejárathoz.
Miután oda adta el is ment, majd megjelentek mellettem a bőröndjeim.
Kinyitottam az ajtót, és egy hatalmas tér tárult elém. A társalgó. Ennek túlsó végébe volt a fürdő és a szoba közepén egy nagy dívány pihent. Előtte pedig egy kis kerek asztal, és a falnál egy kandalló. Viszont volt még kettő másik ajtó. Benéztem az egyikbe. A szoba végén egy nagy franciaágy, amin fekete-zöld bársony takaró feküdt. Egy tükör és fekete színű szekrények. Maga a szoba elég sötét volt.

- Ez.. Egyáltalán nem az én stílusom. -motyogtam magamnak.

Átmentem a másik ajtóhoz megnézni mögötte mi áll.
Ugyan az a szoba elrendezés, mint az előzőbe, ám itt világos színű szekrények és íróasztal állt. A szoba világos volt. A takaró narancssárga és vörös.
Miért van két szoba?

Nem igazán törődtem vele. Be pakoltam ebbe a szobába a cuccaim, majd az órára pillantottam és amint észrevettem mennyi az idő, gyorsan a fürdőbe vettem az irányt. Elég nagy a fürdő is és gyönyörű. Annyira tiszta minden.
Lefürödtem, majd a szobámba mentem. Volt még pár kép, amit kiraktam és pár ruha is a szekrénybe került még.
Pakolás közben megzavart kintről egy puffanó hang. Mi lehet az? Elővettem a pálcám és lassú léptekkel indultam az ajtó felé. Résnyire nyitottam és megpillantottam a puffanó hang forrását. Egy bőrönd volt a padlón, de mást nem láttam, így kinyitottam teljesen az ajtót és kiléptem.
Szobatáram lesz?

- Na ne.. -le emeltem a pálcám, amint megláttam ki az.

- Granger?

Ez valami vicc igaz?