Storm and chocolate (Dramione)

10. Csókolj meg

Draco szemszög

Megölelt és most sír? Egyáltalán nem érdemlek könnyeket. Az érintése égette a bőröm. Annyira jó érzés, hogy ilyen közel van. A testünk minden része össze ér.

- Köszönöm. -suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Mégis mit?

- Azt, hogy elmondtad. Nehéz lehetett ezeket elmondani, főleg nekem akinek semmi köze ehhez. És sajnálom amiért felhoztam. -még mindig ölelt, ami számomra nem volt gond.

- Css! Most te mesélsz. -erre elengedett és könnyes szemeit a szürke íriszeimbe fúrta.

- Tényleg érdekel? - bólintottam. Minden érdekel ami vele történik, történt. - Nos, hát.. Ugye mint tudod az én szüleim muglik. Pontosabban fogorvosok. Látom nem tudod, hogy ez micsoda. Röviden annyi, hogy a rossz fogakat gyógyítják. Furcsállták, hogy furcsa dolgot történnek körülöttem, de támogattak és amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek ide, akkor a szüleimmel együtt ünnepeltem. Amikor megtudtam, hogy boszorkány vagyok minden könyvet megtanultam kívülről és még gyakorlatokat is végeztem. Amikor ide jöttem össze barátkoztam Harryékkel. Sok mindenbe keveredtem miattuk, de nélkülem nem sokra mentek volna. -nevette el magát. Gyönyörű amikor mosolyog. - Viszont az elején még nem igen közeledett hozzám senki. Azt mondták, hogy idegesítő vagyok. De utána már jóba lettem mindenkivel. Főleg az ötödik évben. Utána össze jöttem Ronnal, de most szülinapom után szakítottam vele és elég nehezen ment, mivel ugyan úgy elkezdett velem kiabálni, ahogy te is. Ennyi szerintem. Nincs sok minden amit el tudnék mesélni neked.

Egyáltalán nem akartam kiabálni pont vele. Nem tudtam türtőztetni magam azért fakadtam ki. Már bánom. Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul esett neki.

- Ez a fogorvosos dolog tök klassz. Potter meg.. ch.. mindig bele keveri magát mindenbe. Weasley meg egy pöcs. És még egyszer sajnálom, hogy kiabáltam veled.

- Semmi baj. Felejtsük el. Menni akarsz amúgy vacsorázni? Csak mert tíz perc múlva vacsora idő. -kérdezte, mire egy kis morgás hallatszott a hasa irányából. Kezét gyorsan odarakta és lehajtotta a fejét.

Elnevettem magam. Aranyos, ha zavarba van. - Úgy hallom te menni akarsz. Na gyere menjünk. -nyújtottam a kezem, amibe selymes kis kezét bele is helyezte.

Hermione szemszög

Megindultunk a nagyterem irányába és egész úton beszélgettünk. Furcsa volt, hogy ilyen jóba lettünk. Sokszor elnevette magát, amit nagyon jó volt hallani. Őszintén nevetett. Sose láttam még így nevetni, ilyenkor megdobbant a szívem és mintha melegséget éreztem volna ott bent, amiért miattam nevetett. Nem rajtam, hanem velem. Az ajtóhoz érve egymásra mosolyogtunk és külön váltunk. Ahogy sétáltam az asztalok között, nem vettem le róla a szemem. Még mindig mosolygott.

- Szia Ginny! - ültem le a barátnőm mellé.

- Szia. Wow, mi történt? Boldog vagy.

- Úgy mondod, mintha soha nem lennék boldog. - erre megforgatta a szemeit, majd kíváncsian nézett a másik asztal irányába és utána újra rám.

- Ő is mosolyog. Egész délután nem láttalak. Mit csináltatok?

- Csak végre sikerült fegyverszünetet kötnünk és nagyon jól elbeszélgettünk. Olyan gyorsan elszaladt az idő. Ja és képzeld! Megnyílt nekem. -nem tudtam miért, de akaratom ellenére mosolyogtam.

- Azta Mio! Ez azért már elég nagy előre lépés. Még most sem gondolod, hogy te vagy az aki hiányzik neki és netalán szeret is?

- Nem! Azért gondolkozz már. Bár.. Jajj Ginny nem tudom.