Storm and chocolate (Dramione)

11. Roxmorts

Hermione szemszög

Lassan kinyitottam a szemem és a plafonnal szemeztem egy kis ideig, amíg észre nem vettem a hasamon átkaroló izmos kezet. A szívem gyorsan elkezdett verni és ijedtembe ránéztem ki is van mellettem. Amint megláttam egy kellemes érzés járta át a testem és elmosolyodtam. Erős karjával melegítette a hasam, és amikor hallottam a szuszogását az teljesen lenyugtatott. Befeszült az izma és a hasamnál fogva szorosabban magához húzott. Olyan édesen alszik. Szemem levándorolt egészen a felsőtestére és amint megláttam, hogy nincs rajta póló, fülig vörösödtem. Merlinre.. Eddig is ennyire melegem volt? Érzem ahogy lángol az egész testem. Te jó ég.

- Mmm..Miért mocorogsz ennyit? -morogta.

- M..miért nincs rajtad póló? -zavaromba alig tudtam egy épkézláb mondatot kiejteni a számon.

- Nem tetszik? -erre kinyitotta egyik szemét és még jobban magához húzott, majd megjelent száján az önelégült mosolya miután csendben maradtam. - Tudtam.

Kinyitotta másik szemét is és tüzes tekintetét az enyémbe fúrta. Kezét a hasamról lassan áthelyezte az arcomra, amit végig simított. Bizsergető érzés volt ahol hozzám ért. Elmosolyogott és fejét a hajamba túrta ahol elidőzött egy darabig, de utána puha telt ajkait nyakamhoz emelte és apró csókokkal kényeztette azt.

- D..Draco. Lekéssük a.. a reggelit. - dadogtam.

- Engem most nem érdekel a reggeli. Te vagy a reggelim. -súgta a fülembe amitől megremegtem. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről.

Kuncogott egyet, majd puha meleg tenyerével maga felé fordította az arcom. Pár másodpercig farkasszemet néztünk egymással, de ő gondolt egyet és közelebb jött, amivel bezárta a köztünk lévő apró távolságot. Megcsókolt. Ez.. Miért ennyire jó érzés? Egy kis idő múlva, amikor már kezdtünk kifogyni a levegőből, nehezen de eltávolodtunk egymástól.

- Most már mehetünk reggelizni. -húzta nagy mosolyra a száját. - Menj előre, majd megyek utánad.

- Miért?

- A tegnapi után még egy lapáttal rátenne, ha együtt mennénk. Így is valamit magyaráznom kell, hogy miért nincs rajtad egy karcolás se és, hogy miért védtelek ennyire. -magyarázott.

- R..rendben, de elmondod, hogy mi volt?

- Csak annyi, hogy elküldtem őket a faszba, aztán meggyógyítottalak. Na de menjünk, mert nem fog jutni a reggeliből. -mosolygott, majd egy puszit ültetett a szám sarkába.

******

Miután átöltöztem indultam is a nagyterembe. Megláttam, ahogy Parkinson alaposan végigmér fintorogva, majd tovább beszélget a mellette ülővel. Leültem az asztalunkhoz és vettem egy pirítóst amit vajazni kezdtem. Ginny felé fordultam, mivel elég csendbe volt. Láttam rajta, hogy valamit kérdezni akar csak nem meri.

Sóhajtottam. - Igen?

- Mi történt tegnap? - kérdőn néztem rá. Tud a tegnapról? - Hallottam, hogy Parkinson valami olyasmit mondott egy kisebb csapat Mardekárosnak, hogy Malfoyal elég közel voltatok egymáshoz amikor benyitottak és aztán nagyon védett. Utána rád támadt egy átokkal, Malfoy meg erőszakosan elküldte őket. Amint látom meggyógyított igaz? Ja és azt is mondta, idézem: Az a mocskos sárvérű a keresztnevén szólította Dracot. Ezt még megbánja.

- Tudtam, hogy ebből gond lesz még. Csak annyi volt, hogy eléggé elmélyedtünk egymás tekintetében és hát igen, elég közel voltunk egymáshoz. Utána jöttek be. Kiálltam magamért, vagyis igazából csak annyit mondtam, hogy ez az én szobám is és nem nagy dolog, hogy pont mind a ketten itt vagyunk. Persze véletlen a végén kimondtam azt hogy Draco. Erre az a hülye csaj kiborult és utána más csak annyira emlékszek, hogy Draco ágyába voltam. -haraptam bele a pirítósomba.