Storm and chocolate (Dramione)

4. Aggódás?

Draco szemszög

Gyorsan felöltöztem reggel, majd indultam le a nagyterembe. Nem igazán volt étvágyam, de nem akartam, hogy később az éhségtől kopogjon a szemem. A nagyterem zajos volt. Utálom ezt. Megtettem az utam a Mardekár asztalához és helyet foglaltam Blaise és Pansy mellett. Pansy szokásosan már a nyakamba csüngött. Szeretem, de csak úgy, mint egy barátot. Sose voltam se belé, se másba szerelmes. Nem tudom milyen az. Néha már eléggé zavaró Pansy jelenléte. Ő többet szeretne és ezt általában mindenki tudtára is szokta adni. Van, hogy ez nekem jól jön, főleg amikor este áthív magához.

- Dracooo. -szólt selymes hangon, amitől mindig kiráz a hideg. - Szombat van. Nincs kedved velem tölteni a napot? -bújt közelebb, aztán már egy pislogásra az ölembe került.

- Nem hiszem. Fáradt vagyok. -zártam le ennyivel. Mostanában nem tudom teljesen kipihenni magam. Mindig ott bujkál az álmosság a szememben.

- Jajj ne izélj! Majd én felébresztelek. -hajolt közelebb, hogy megcsókoljon és mivel nem engedte, hogy elfordítsam a fejem, vissza csókoltam. Annyira unom már ezt. Akármennyire kértem, hogy most már másszon ki az ölemből, ő nem tette. Szeretem a női figyelmet, de már amit ő csinál az nekem sok.

- Haver és mi lenne, ha én is mennék? Elnézhetnénk valamerre. -nézett rám Blaise, majd beleharapott a zsömlébe.

Megforgattam a szemem, majd kiszúrtam, hogy egy sápadt arcú Griffendéles lány engem néz. Ránéztem, de nem vette el tekintetét. Vörös volt még mindig a szeme. Min mehet keresztül, ami ennyire kikészíti? Érdekel. Mindig hozzá vágom, hogy nem érdekel, de mégis azt érzem, hogy meg akarom hallgatni.
Nincs most máshoz kedvem, csak ahhoz, hogy vissza menjek a szobámba aludni. Szombat van. Semmit nem kell csinálni. Igen, valószínűleg ez lesz a mai programom. Amennyire beválik. Biztos közbe jön valami.

- Draco válaszolsz? -zavarta meg Blaise a gondolataim. Elkaptam a figyelmem Grangerről és a barátom felé fordultam.

- Öhm, nem kösz. Most inkább kihagyom, de ti menjetek nyugodtan. -vetettem rájuk egy félmosolyt.

Kérdőn néztek rám. - Hé, mi van mostanában veled? -kérdezte felemelt szemöldökkel Blaise.

- Ja, engem is érdekelne. -tette hozzá Pansy.

- Mi lenne? -egyre jobban kezdtem ideges lenni, de csak vállat rántottam.

- Mióta elkezdődött a suli, annyira furcsa vagy édes. -nyávogott Pansy mellettem. Most lett elegem belőlük. Felálltam és kisétáltam, magam mögött hagyva őket.

Itt egy nyugodt perce se lehet az embernek.

Hermione szemszög

Reggelinél megkaptam megint, hogy nem szabad kihagynom a mai találkozót Harryékkel. De. De, kihagyom. Elmeséltem Ginnynek ezt a Ronnal való dolgot. Nem akadt ki hála Merlinre. Megértette és azt javasolta mondjam el minél hamarabb. Legyek bátor. És, hogy ő ezek után is ugyanúgy a legjobb barátnőm marad. Semmi nem választ el minket. Csodálatos barátnőm van. Még akkor is biztat, ha a bátyjáról van szó, hogy szakítani szeretnék.
Egyszer össze találkozott Malfoyal a tekintetünk. Képtelen voltam elvenni róla a szemem. Parkinson nyaggatta valamivel, de nem is figyelt rá. Csak nézett komoly tekintettel. Semmi mosoly vagy düh vagy bármi más. Egyszerűen csak úgy komoly tekintettel nézett.
Egy kis idő múlva sietősen távozott a teremből. Eléggé feldúltnak látszott.

- Hallod! Itt vagy köztünk? -rázott meg Ginny, így tekintetem rá szegeztem.

- Mit is mondtál?

- Azt kérdeztem, hogy mit fogsz csinálni egész nap?

- Valószínűleg tanulok vagy lefekszek pihenni. Rám fér már egy kis nyugalom. -mondtam, mire együtt érzően bólintott, majd elindultam a szobám felé, de útközbe egy nem kívánt személybe botlottam.