A remény alakja [Levi x Eren fanfiction] - ‼ SZÜNETEL ‼

11.fejezet - Egy tökéletes reggel

Imádom őt.. Minden porcikáját..

Lehet megőrültem..

_____________________________

Másnap reggel enyhe derékfájással ébredek fel. Az ágyamban feküdhetek a tegnap esti után, főleg, hogy ez volt az első alkalmam. Ezt úgy értem, hogy nem kell visszamennem a többiekkel egy szobába aludni. Egyenlőre.

Annak örülhetek, hogy nem azért fáj mindenem, mert rosszul bánt velem Levi... Azt hiszem csak túlzásba vittük. Talán hajnali kettő-három felé járt az idő, mire abbahagytuk. Addig ő folyamatosan, teljes erőbenyomással, hatalmasakat lökött rajtam. Elképesztő ereje van. Én ezzel ellentétben kidőltem.. körülbelül egy óra után már nem bírtam.

Mégis kellemes volt. Valahogy nem féltem, hiszen ő tartott a karjaiban. Az ő csókjait éreztem, miatta hallattam a hangom, az ő nevét nyögtem..

Miután csipás szemeim kinyitom, és megdörzsölgetem, hogy eltávolítsam a cicapiszkot, körbenézek a szobámban. Ugyanolyan, mint eddig volt, kivéve az ágyneműt. Az gyűrten fekszik alattam, mintha tornádó vitte volna el magával.

Ezután a szemem megakad... rajta.

Háttal ül nekem az ágyon, így tisztán lehet látni hófehér bőrén a karmolásnyomokat. Én hagytam rajta tegnap este. Nagyon jól esett, amit csináltunk, de akkor is markolásztam a hátát. Habár úgy tűnik, hogy a körmöm is használtam. Sajnálom, hogy rontja az összképet..

A dohány füstjének illata száll a levegőben, s betelíti az egész szobát. Apa mindig cigizett, és fáj, ha rá gondolok. Kicsit köhécselni kezdek, mire hátranéz, egyenesen rám.

-Felébredtél? - mosolyog rám kedvesen. Ő őszintén mosolyog, s nem olyan beteg, mint Erwin. Pedig jóban vannak..

-Igen - válaszolok félénken neki.

-Na és hogy érzed magad, drága kicsi Eren~?

-Ne hívj már így..

-Na mert? Úgy hívlak, ahogy akarlak. Az enyém vagy Eren, tudod? - miközben ezeket mondja, szexin búg a fülembe. Végigfut a hátamon a hideg, de élvezem..

-Jó.. neked szabad. De csak neked - elmosolyodok és nyomok az arcára egy puszit.

-Ez mi volt?

-Hát "jó reggelt puszi" - nevetek a kis szendeségén. Olyan arcot vág, mint egy kisgyerek, aki azt sem tudja, hogy hol van.

-A puszi az nem nekem való - eltávolodik tőlem, s el nyomja a kezében lévő csikket. Most veszem észre, hogy az éjjeliszekrényen van egy hamutartó.

-Akkor mit adjak neked, ha nem puszit?

-Nem egyértelmű? -rám néz, de nem fordul meg teljesen, s így oldalról látom az arcát. Az is tökéletes, így is olyan jóképű. Az ő orrán nincs egy pici kitüremkedés, mint nekem. Kicsit elpirulok.. sosem láttam még olyan helyes férfit, mint ő - Na, elvitte a cica a nyelved?

-Tessék? Öm.. mi volt a kérdés? - térek észhez a bambulásból.

-Szerinted nekem mi kell a "jó reggelt puszi" helyett? - most perverz mosolyra húzza az arcát.

Valamit tennem kell! Nem állhatok itt, mint egy szende szűz kislány. Tegnap a szexen kívül imádta még a csókjaimat is.

Közelebb húzódok hozzá és a két kezem az arcára teszem. Lágyan megsimogatom, majd az ajkaira hajolok. Igyekszem jól csókolni őt, s azt hiszem ez sikerült is.

Hogy jobban a csókba merüljünk, a kezeim átteszi a vállán és átöleli a derekam. Egy mozdulattal az ágyra dönt, s ahelyett, hogy felettem támaszkodna, rajtam fekszik. Így csókolózunk hosszú perceken át.

A dohány illata a csókjában is érződik, de nem utálom annyira, mint azt hittem. Az ő csókjában, az ő szájából nem utálatos ez a szag sem..

Miután észreveszi, hog majdnem agyon nyomja apró testem, fordít a helyzeten. Átvágja magát olyan pozícióba, hogy a hátán feküdjőn, s én a hasán pihenek. Eközben is végig csókolózunk.

Amikor abbahagyjuk, egy nagyot cuppan mind a kettőnk ajka. Az övére nézek, s látom, hogy picit megduzzadt a heces csóktól.

-Imádlak, kölyök - elmosolyodik.

-Én is téged, Levi.. mindennél jobban - félénken mondom el ezeket neki.

Igaz, amit mondok. Imádom. Mindennél és mindenkinél jobban!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nahát, csak nem egy új fejezet?
(O//o//O)
Na ja, rövid lett, de legalább elkezdtem visszarázódni az írásba. Senkit sem akarok untatni a magánéletemmel, de azért nem volt új fejezet, mert eléggé kritikus szakaszt éltem meg. Viszont a barátaim segítenek nekem minden nap, és nekik hála most már nem sírom el magam ha bármi olyat olvasok/írok, amiben szerelmesek vannak.
Remélem meg tudtok nekem bocsájtani a hosszú kimaradás miatt, majd igyekszem a kövi résszel.
Btw.. késő lenne már karácsonyi különkiadást írni, szerintetek? 😂
Egyébként átléptük a 2000 olvasót!! 😍😍
Imádlak titeket, és köszi hogy olvassátok ezt a sztorit ^^
Puszaaa ❤