A remény alakja [Levi x Eren fanfiction] - ‼ SZÜNETEL ‼

7.fejezet - A szabályok súlya

Ez az utolsó nap hogy itt kell lennem. Igaz, kora reggel van szóval ma is sok ütésre számíthatok. Minden nap háromszor kaptam verést, igaz egyre kisebb dózisban.. Viszont minden ütés egyre jobban fáj. Így elmondva tök egyszerűnek hangzik, igaz? Pedig nem ennyi.. Mindig számolnom kell és ha elfelejtem akkor kapok pár ütést bónuszba. Ahogy az ostor belevág a hátamba.. iszonyatosan fáj.. Minden alkalommal amikor az a férfi bejön megverni, érzem hogy felszakítja a sebeket újra és újra.. Sőt, látom is. Körülöttem már keletkezett egy kisebb vértócsa, ami minden ütés után egyre nagyobb lett.
De mindegy.. Ez lesz az utolsó nap. Már csak 3 alkalom.. Csak 30 ütés..

_____________________________

Megint hideg vízzel keltenek fel, ezek szerint ismét beájultam. Napok óta nem tudtam pihenni normálisan és ez szerintem meglátszik..

-Ébresztő, ribanc! - erre válaszul csak a férfira nézek lázadó szemekkel, ami egyáltalán nem tetszik neki - Még mindig nem tanultad meg hol a helyed?! - és már emeli is az ostort.. Hatalmasat csattan rajtam - Számolj!

-Egy.. - alig van hangom. Teljesen ki vagyok száradva és ezt ő is tudja, viszont úgy tűnik nem érdekli.. - kettő..

Csak folytatja.

-Három..

Érzem, ahogy ismét felszakadnak a sebeim..

-Négy.. öt..

Sírni kezdek, habár nem megyek vele semmire..

-Hat..

Érzem ahogy összeszorul a levegő a tüdőmben!

-Hé..t..

Végül az vet véget a szenvedésemnek, hogy elájulok.

_____________________________

Puha..

Felébredésem után ez az első amit érzek..

Egy puha kéz.. Nem. Kettő.

Az egyik a fejemet simogatja, a másik meg borogatja valamivel a mellkasom.. Nedves. Egy nedves ruhával..

Lassan kinyitom a szemem. Az első dolog amit meglátok, a szobánk lámpája. A közös szobánk Arminékkal. Ezt a lámpát ezer közül is felismerném.. Papírból van a lámpa búrája, de szakadt egy helyen. Ahogy a fény megvilágítja, tökéletesen látszik. Van rajta egy apró tintafolt is. Marco mesélte hogy egyszer az egyik vendégétől ajándékba kapott tintát, mivel szeret néha írni. Valami naplószerűséget mondott.. Azt hiszem. A lényeg hogy Connie elvette a tintát és belenyúlt, aztán Bertholdt felemelte őt. A lámpa tintás lett.. és aznap Berth arca is. Alig bírták levakarni róla. Imádom ezeket a srácokat.. Pozitívak egy ilyen szerencsétlen világban..

Körbenézek. Egy kék szempárral találom szembe magam. Arminé? Vagy lehet Christáé..?

-Felébredtél? - ez Armin hangja. Ezek szerint ő simogatja a fejem, és Christa borogat. Jólesik..

Elmosolyodok.

-Eh? Miért mosolyogsz?

-Rosszul érzed magad? - mind a ketten aggódó tekintettel néznek rám.

-Nem.. Csak gondolkodtam valamin..

-Azok után hányszor megvertek, csoda hogy tudsz még ép ésszel gondolkodni - Christa megérinti a homlokom hogy megnézze van e lázam - Lejjebb ment..

-Hála az égnek - rám mosolyog - Min gondolkodtál, Eren? - kérdezi Armin.

-Csak észrevettem hogy nagyon hasonlítotok egymásra. Ha csak a szemeteket nézem el sem tudom dönteni hogy kire nézek éppen.. - kicsit hunyorítok - Még a hajatok is ugyanúgy szőke..

Nevetnek. Aranyosak.. Főleg Christa. Tényleg olyan mint egy angyal. Tetszik..

-Szólok Erwin-sannak hogy felébredtél - mondja Christa az angyali hangján. Azzal feláll és kimegy a szobából

-Emlékszel arra, hogy mi történt Eren? - néz rám legjobb barátom, Armin. Amióta itt vagyok mindig velem volt.

-Hátttt.. Nem nagyon. Azt hiszem bejött az a férfi, megvert.. megint. Aztán minden kiesett. És most felébredtem

-Nos, valami ilyesmi történt.. De majdnem két teljes napig aludtál. Úgy tűnik megbetegedtél.. vagyis belázasodtál még aznap. De szerencsére mostmár csak hőemelkedésed van - ahogy ezeket elmondja tényleg megkönnyebbülést látok az arcán. Ezek szerint a legjobb barátom tényleg aggódik értem..

Megiszom a teát, amit Armin csinált nekem körülbelül tíz perccel mielőtt felébredtem volna. Finom.. Gyümölcsös. Sosem szerettem a fahéjas, vagy a zöld teákat. Csak a gyümölcsöset iszom, de azt is csak sok cukorral.. Anya mindig így csinálta nekem.

-Tényleg, Eren.. Nemsokára szülinapod lesz, ugye?

-Eh? - kicsit meglepődök Armin kérdésén - Ja igen..

-Ez tudod mit jelent, ugye? Aznap nem csinálhatnak veled semmit - hatalmas örömmel az arcán néz rám lelkesen a kis szöszi barátom.

-Igen, öt nap van még addig. Remélem hagynak pihenni - nevetek

-Jól jönne a testednek a gyógyulás. Most az mindennél fontosabb...

Kicsit még beszélgetünk, aki kifejezetten jólesik. Amig lent voltam a pincében nem láthattam se őt, sem a többieket. A lelki gyógyulás is kell, ugye? Egy ilyen helyen főleg.. Ha ők nem lennének nem tudom mihez kezdenék magammal..

Nem sokkal később Christa beront az ajtón. Liheg, tehát futott idáig.. Szegény.

-Mi a baj? - kérdezem, mire rám néz kissé kiakadva.

-Az első.. Az első kuncsaftod már úton van ide!

-MI?! - kérdezzük szinkronban Arminnal. Mind a kettőnknek leesett az álla.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na ja.. Közel egy hónapja nem volt rész. Igazból kisebb story time-ot is megérdemelne ami a legutóbbi fejezet óta történt velem. Nyári con, pár lelki csalódás, nyelvvizsga meg ilyesmik. 

A legfontosabb, hogy még élek xD

Na meg lassan 800 olvasónál járunk. Remélem nem haragszotok amiért ennyi szünetet szoktam tartani a fejezetek között T-T

Igyekszem majd a kövi résszel ezúttal tényleg időben érkezni! <33333