MMSTV

23. fejezet

Mindketten tudtuk mi lesz másnap reggel. Tudta, hogy döntenem kell-e, hogy maradok e vagy sem. Viszont én ezt már akkor eldöntöttem amikor elindultam és ezt valahogy tudtam, hogy érzi.
Az egész éjszakánk abból állt, hogy mindent kiprobáljunk amit még eddig sohasem. Csináltuk a fürdőben, az ágyban, a padlón és minden olyan helyen ahol elfertünk. Közte peddig nevettünk. Viccre vettük az egészet , nem érzelegtünk. Az nem a mi stílusunk.
Próbáltunk mindent bepotóloni.
Vagyis inkább megtapasztalni.
Reggel elkell mennem aláírom a papirokat és utána otthon sem leszek. Valószínűleg nem látom többé. Ő elballag. Én új életet kezdek a világ másik felén.
Mostmár tudtam érezni. Elértem a célom, sikerült lezárnom mindazt ami visszatartott abban hogy újéletett kezdjek. Vagyis.
Lezárni? Ezt nem lehetett. Inkább csak megérteni.
Tudom hogy egész életemben azt a valamit fogom keresni mindenki másban ami benne megfogott.
Tudom azt is hogy nem fogok hiányozni neki. Mert Ő ilyen. De azt is tudom, hogy emlékezni fog rám, ha csak egy kicsit is, de pár apró részletre biztos.
Sose leszünk szerelmesek.
Sose leszünk csak barátok.
Csak MI maradunk.
Az éjjel minden egyes percet próbáltunk kihasználni, magunkévá tenni.
De így sem volt elég időnk.
Nekem legalább is nem.

Megvártam amíg Cole elalszik. Aztan hajnalban kimásztam mellőle az ágyból. Összeszedtem a holmim. Rendbeszedtem magam. A szüleim már biztos elindultak. Sietnem kellett. A kis asztalon az ágy előtt volt egy papír és egy toll. Nem akartam felébreszteni. Képtelen lennék tőle elbúcsúzni szemtől szembe ezek után.
Gyorsan lefirkantottam, hogy mikor es hogyan tud hazajutni valamint azt pár búcsú gondolatot amin egyfolytába törtem a fejem mióta eldöntöttem hogy végleg elmegyek. Összehajtottam majd a pulton hagytam a ruhája mellet. Az ajtóbol még egyszer visszanéztem rá. Hiába ellenkeztem az érzes ellen hiába akartam újra felhúzni a falat magamban de egyszerűen képtelen voltam.
Szerettem.
Úgy mint ahogy eddig még soha senkit.
Megmagyarázhatatlan az hogy ez milyen féle szeretet. De legbelül tudtam, hogy talán ő is így érzett . Ez a tény nyugtatott, hogy legalább nem én vagyok az egyedüli a világban aki ezt a furcsa érzest megtapasztalhatja.
Visszamentem és homlokon csókoltam.
Az emlékezetembe véstem az arcát amin szerintem most először es utoljára fedeztem fel hogy milyen markáns és jóképű.
Eddig észre se vettem.
Felvettem a táskám majd kisétáltam az ajtón és elindultam hogy új életet kezdjek.
£££
Epilógus
Pár perccel később Cole felébredt és meglepődve tapasztalta hogy Allie nincs mellette. A ruháihoz sietett ami mellet egy levelet talált.
Kedves Cole!
Először is ne haragudj!
Ha felébredsz majd egy kedves fiatalember fog várni a portán aki majd hazavisz. A pénzzel ne törődj, már mindent kifizettem.
Remélem épségben hazaérsz!
Allie
A fiú értetlenkedve olvasta el a levelet. Ennyivel nem hagyhatta itt. Majd fölnézett a levélből és látott egyet a Tv tetején is. Az iménti össze volt hajtva és a hajtáson 5 betűvel.
MMSTV.
Ez állt benne:


Cole!
Nem akartam búcsúzni mert úgy sem tudtam volna.
Te sem.
Hihetetlenül hálás vagyok, hogy eljöttél velem. Rettentően sokat jelentett.
Ahogy te magad is jelentesz számomra.
Köszönök minden egyes pillanatot amit veled tölthettem. Csodálatos ember vagy, minden hibáddal együtt. Nagyon különleges vagy, ezt soha ne feledd! Aki pedig ezt nem látja nem érdemel meg téged. Valószínűleg soha nem is hallottad és soha nem is fogod hallani, ezt az egy szót tőlem, de most még is leírnám.
Szeretlek Cole!
Nem, nem szerelemmel.
Nem, nem testvér vagy barátként.
Erre nincsen szó miért vagy hogy, mi okból.
De tudom, mostmár tudom hogy így érzek.
És reméltem hogy veled megoszthatom.
Ha valaha egy kicsit is éreztél hasonlót irántam, akkor lenne egy utolsó kérésem hozzád.
tehetnénk úgy
Mintha Meg Sem Történt Volna?
Szerettel,
Alley