MMSTV

21. fejezet

Már biztos eltelt egy-két óra mióta egyedül voltam. Cole már biztos leért és békésen szunyokál. A völgy nagyon közel volt innen és ha fölmásztam a szirtre be is lehetett az egészet látni.
Egyszercsak lépteket hallotam onnan ahonann jöttem én is. Először megíjedtem de azért oda kiáltottam:
-Ki az?-először semmi csak cammogás-Hahoo?
-Ugye nem gondoltad, hogy itt hagylak egyedül?-Cole hangja szólalt meg . Egyszerre meglepett az hogy visszajött de olyan is mintha forró melegséget öntöttek volna a szívembe.
Nagyon örültem neki.
-Pedig nagyon úgy tűnt -gúnyolódtam, viccelődve. Nem akartam veszekedni.
Ekkor megláttam hogy két hatalmas zacskóval tért vissza. Mindegyikből pihe puha lepedők dugták ki a fejüket.
-Gondoltam jól jön majd ha itt akarunk aludni. Legalább annyira nem fogunk fázni és a néni aki kölcsönadta nagyon kedves és megértő volt.
-Akarunk? -motyogtam féloldalas mosollyal.
-Tudod, nincs is olyan hideg mint amire számíottam -mondta miközben oeterítette a tűz köré a két plédet. Leült de én csak álltam és néztem. Sose tudom kiszámítani teljesen. Megint én voltam aki azthitte hogy egyedül hagy? Vagy miért nem hagyott? Áh túl sokat gondolok a dologba és így még nehezebb is elvonatkoztatni hogy már érzek.
-Na mivan ? Nem ülsz le?- szólt nevetve rám.
-Jaa ő de. -tértem vissza.- Bocsi csak elbambultam.
Letelepdtem mellé.
Egy ideig csak néztük a tüzet majd egy kis idő múltán pont egyszerre szólaltunk meg.
-Köszi, hogy visszajöttél- mondtam én de vele egyhangba ő is beszélt : -Hoztam egy kis meglepit.
-Mondt te-mondtuk egyszerre.
-Jó kezd te -feleltem gyorsan.
- Ne ne ! Mondcsak te nyugodtan.- bíztatott.
-Oh. Csak annyit szerettem volna hogy köszi hogy visszajöttél. -óvatosan ránéztem egy apró mosollyal.
- Te se gondoltad komolyan hogy itt hagylak?-nézett ugy rám miközbe a világ legtermészetesebb dolgát közelte volna.- Amúgymeg. A kedves néni küldött egy kis meglepit.
- Igen? - kérdeztem. Fogalmam se volt mi lehetett az.
-Ahaa. -belenyúlt abba a táskába amikben a lepedőket hozta és kivett belőle két műanyag üveget. Az egyik színe vörös volt a másiké pedig átlátszó.
-A néni azt mondta ha a takaró nem lesz elég ezzel még felmelegedhetünk. -húzta fel a szemöldökét. Majd elövett két kis poharat. Kitöltött belőle az átlátszó löttyböl( ami nagyon nagy valószínüséggel pálinka volt) mindkét pohárba .- Ha a néni úgy akarta , legyen akarata szerint. -felémnyújtotta az egyiket amit elvettem . Koccintottunk.
- Mire igyuk?-kérdezte.
- Ha megiszunk még hármat elmondom. -kacsintottam felé.
- Hát én nem vagyok ellene -felelte.
-Akkor…- kezdtem
-Akkor  egészségünkre!
Lehúztuk. A torkom égett. Szilva. Egyből éreztem. Melegség járta át a testem. Ez nem az a fajta pia volt ami csak később üt mert csak kevés százalékos. Ez olyan amit azonnal érzel, házi és 35% fölött van bőven.
Egyikünk se ivott vagy evett volna sokat a a mai nap. Szóval a harmadik fordúló után már mind a ketten oldottabbak voltunk. Elég rendesen. Mondhatjuk úgy is hogy spiccesek.
Negyedik kör következett. Én töltöttem. Már egy kicsit félre is csúszott.
-Poharunkat emeljük-mondta katonásan Cole.
Felemeltem a poharam.
-Most te jössz Allie. Megvolt a három. Mondd mire iszunk?
Levetettem a kabátom és a pulcsim és csak egy kivágott fölső volt rajtam nem tudom miért ezt pakoltam be de talán mert ez volt a legközelebb. Nem fáztam. Felálltam és a magasba emeltem a poharam.
-Azért iszunk-mondtam büszkén.- mert amíg te visszamentél megváltozott valami.
Cole is felállt.
-Mi?-kérdezte.
-Cole,mostmár érzek. Tudom mit érzek. Érzem azt hogy szeretem a barátaim. Éreztem hogy féltem itt egyedül. Ez hatalmas. Ez. Ez. Fenomenális. -mosolyogtam boldogan és vártam mit felel.
-Akkor most már arra is tudod a választ amiért idejöttünk?-kérdezte óvatosan.
-Igen. -mondtam.-Vagyis nem,.ez bonyolult. -ráztam a fejem.
-Na de mindegy is! Igyunk… ránk! - emeltem a pharam a magasba.
-Egészség!
-Egi!
És újra lehúztuk. Mindegyikünk fanyarú arcot vágott a keserű iztől. Egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni azon, hogy ki milyen fejet vágott. A pia hatására vagy nem de annyira elkezdtünk nevetni hogy le kellet ülnünk annyira nevettünk.
-Milyen fejet vágtál?-nevette szinte már sirva Cole.
Nem bírtam megszólalni a röhögéstől. Csak fetrengtünk egymás mellet jókedvünkben.
Mire végre kinevettük magunkat felé fordultam.
-Gyere mutatok valamit-föltápászkodtam- azt közbe öblítsünk.
Felhúztam őt is. Megfogtam az üveg bort es felsétáltam a szírt mögé. Neki döltem és csak néztem a csiilagokat. Cole is csatlakozott. Megbontottuk a bort és egymásnak adogadtva kortyolgattuk.
-Képzeld az elmúlt időben ráébresztettek, hogy én egy ölelgetős természet vagyok.- húzta meg a boros üveget.
-Te?-kérdeztem meglepődve.
-Ahaa. És először nem értettem miért mondják de ha jobban belegondolok anyuval mindig ölelkeztem. Faterral annyira nem. De az utóbi időbe egyre jobban kijövünk és jól esik néha ha megölel.-biggyesztette le a száját aranyosan.
-Ezt nem gondoltam volna basszus, bocsi de ez nagyon cuki -kuncogtam majd megsimogattam a vállát.
- Naa ha szeretnél megölelhetsz. -mondta.
-Gyere ide te. -kaptam a lehetőségen és igaz hogy csak féloldalasan de megöleltem.
-Tudod Cole. -kezdtem. -Nekem te voltál a legelső barátom a suliban.
-Tényleg?  -kérdezte meglepetten.
Egymás mellet álltunk szorosan. A vállunk is összeért.
-Ha te nem lettél volna. Nem ismernék senkit azok közül akiknek szinte a legszebb emlékeimet köszönhetem.-néztem rá.Majd ráhajtottam a fejem a vállára.-Szóval köszönöm.
-Ugyan -simított végig a kezemen- erre innunk kell!
Észre se vettem hogy a másik kezébe a pálinkás üveg volt. Nem vacakoltunk már a poharakkal csak meghúztuk mindketten.
-Most úgy elszívnék egy cigit. -szólalt meg.
-Basszus nálam van! - mondtam boldogan.- Zane multkor a kezembe nyomott egyet amikor rosszul volt hogy vigyázzak rá meg az öngyújtójára és a zsebembe maradt.
Visszafutottam érte gyorsan.
-Tessék. -nyújtottam felé hatalmas vigyorral a képemen.
-Ó Alley ez megmentő. -elvette majd rágyujtott.
-Kiprobálhatom majd én is?-érdeklődtem miközben figyeltem hogy csinálja.
-Persze. Tessék -felém nyújtotta.
-Így kell ? - próbáltam leszívni a füstöt a tüdőmbe de nem akart ott maradni. Kiköhögtem.
-Próbáld meg lennt tartani.- bíztatott.-Gyerünk kislány ! Menni fog!
Másodszorra már egész jól sikerült.
Miután elszívtuk tovább beszélgetünk nevettünk. Elvoltunk. A szívem is boldog volt így és nem vadult meg teljesen.
Aztán valahogy visszaterelődtünk az időben. Újra elkezdtünk azon veszekedni ki nyert a fogadásainkba. Persze mindegyik a kis perverz témáinkal kapcsolatban.
-Jó tudod mit? -próbáltam lezárni. -Egyezünk döntetlenben?.
-Jó nekem jó. -bólintott. - Viszont az én előnyömmel.
Elnevettem magam és csak ráztam a fejem.
-Bolond- súgtam  az éjszakába.
-Bakker tudod mihez lenne most kedvem ? - mondta.
-Na ? -kérdeztem miközbe nyúltam a borosüvegért.
-Lefeküdni valakivel. De úgy jól.- válaszolt tök természetesen - Komolyan dugnék egyet mert már olyan rég csináltam.
Nyeltem kettöt mert most volt az amikor erre a mondatra egyszerre a hormonjaim és a szívem is beindult.
-Szegény farkadnak elvonási tünetei vannak? -kérdeztem kuncogva.
-De még mennyire.
-Nézel te elég pornót?-nevettem
-Nem éppen. -szomorkodott- Az utóbbi időben nem sok időm volt.
-Jajj te szegény….-néztem rá bánatosan.
-Ugye? Na Alley tolunk egyet? -kérdezte először azthittem viccel.
-Jaa persze kettőt is.- bólogattam nagyokat. Ekkor éreztem hogy kicsit beütött amit ittunk. Ránéztem Colra aki még szintén a vállamnak préselve állt melletem és azt vettem észre hogy a mellemet bámulja ami kicsit kilátszott a felsőmböl.
Észre vette hogy nézem. Az arcunk pár centire volt egymástól. Csak hallgattuk ahogy a másik lélegzik.
Már nagyon közel járt az ajkunk amikor hátrébhúzodtam és megszólaltam.
-Ki kell mennem a mosdóba.
- Most hogy mondod nekem is.-túrt a hajába miközbe a csomagját markolgatta.
Elsétáltunk Ő balra én jobbra. Mivel itt nem volt mosdó így a naturális megoldást választottam. Gyors elkönyveltem magamnak hogy bármi is fog történni nagyon jól tettem reggel hogy rendbe hoztam magam odalennt is.
Mire visszaértem Cole a szirt alatti falnak volt neki dőlve. Nemtudtam eldönteni hogy most tényleg csak szexelni akar mindegy hogy kivel. Vagy tudja, hogy ez az utolsó alkalma, hogy engem is kipipáljon a listáján.
Mindegy, jobb ha nem tudom.
Az alkohol vagy hormonjaim hatásának következtében oda léptem elé. Átkaroltam a nyakát és elkezdtem a tarkóját simogatni. Ő belemarkolt a fenekembe és magához húzta a csípőmet.
Nem viccelt. A lenti dolga is akarta. Nagyon hamar megéreztem. Így álltunk simogattuk egymást. Először gyengéden aztán erősebben.
Nem csókolt meg. De már nagyon közel jártam az arcához.
-Ez a búcsú ?-kérdeztem miközbe végigsimítottam az arcát
-Igen igen -lihegte - Ez jó kis búcsú lesz. -felelte majd lehunyta a szemét es hagyta hogy simogassam az arcát
-Tudod mit? -kérdeztem.
-Hmm?-húzta fel a szemöldökét.
-Fejezzük be úgy ahogy elkezdtük.
A jobb kezemet rátettem a vállára. Egyből fölismerte a helyzetet és ő is ugyanígy tett. Meccseltünk ahogy gólyatáborba anno.
Nem sokáig tartott amint az ajkunk pár mm közelségbe került mintha valamit felrobbantottak volna. Már nem emlékszem hogy én csókoltam meg őt vagy ő engem de annyira mohón csókoloztunk hogy beleszédültem és szeritnem el is estem volna ha Cole nem tart. Minden benne volt az én érzéseim  és az ő vágya. Amikor a számról áttért a nyakamra olyan szorosan öleltem hogy ugyéreztem sos e tudom majd elengedni.
- Cole-lihegtem miközben beletúrtam a hajába.
-Igen-morogta a számba két csók között.
-Van nálad?-reméltem tudta hogy mire gondolok.
-Aha. -nyögte.
Ennyi kellet nekem. Végig simítottam a nyakától egészen az ágyékáig nem szakítva el a szánkat egymástól. Már rajta se volt kabát se pulcsi. A néni piája mindkettőnket átmelegített annyira hogy nem fáztunk pólóba. A kezém elérte a gatyáját épp ott ahol az feszült. Óvatosan végigsimítottam majd amikor fogást találtam rajt, rámarkoltam.
Akkorát nyögött a számba, hogy az a mély hang egészen a lábam közéig hatolt.
Az ő keze a gatyám derekát feszegette végül pedig kigombolta, benyúlt alá és kissé hideg kezével fogott rá a fenekemre. Kirázott a libbabőr, amitől úgytünt mégjobban begerjed.
Gondoltam hamár így játszunk én leveszem róla a pólóját. Már nyúltam épp annak a szegélyéhez, de nem volt szükséges mert levette magáról. Mindkét kezemet rátettem a mellkasára és a szájától a kulcsontjáig végig csókoltam. Igy kerültem a fejemnek megfelelő magásságba.
Jóvalmagasabb volt nálam. Így nekem sokkal közelebb volt az amit elakartam érni. Végigcsokoltam a felső testét. Egészen le a V-vonálig. Még sose csináltam ilyet de olyan magabiztosnak éreztem magam a néni pálinkajátol, hogy semmi kétség nem volt benne. Cole a falnak dőlt és a hajamba kapaszkodva tartotta magát. Éreztem ahogy megremegett mikor letoltam annyira a gatyáját hogy kitudjam venni belőle a farkát.
Nemtudom mi ütött belém. Fölnéztem rá mielőtt bármit is csináltam volna. A szemei csillogtak és csak suttogott.
-Alley. Kérlek.
Nekem se kellet több.  A kezem közé fogtam majd végignyaltam az egészet, vissza fele pedig csókolgattam. Amikor újra elértem a hegyét, ovatosan beillesztettem a számba, csak annyira hogy érezze. Azonban arra nem számítottam hogy megmozdul. Amint a számba vettem ő előre lendítette a csipőjét a hajamnál fogva pedíg magához húzott. Így ahelyett hogy szépen lassan kínoztam volna, egyből a torkomban volt. Így hát nem vártam én se és gyorsabbra váltottam. Egyszerre dolgoztam rajt a kezemmel és számmal. Úgy tűnt jól csinálom. Mert néha beleremegett és megrogyott a térde. Próbált állva maradni.
Éreztem hogy már közel van a végéhez. Azonban mielőtt elment volna fölrántott magához és olyan vadsággal tolta belém a nyelvét, hogy azthittem elesek. Az egyik kezét a fenekemről a lábam közé csúsztatta és ott kezdett dörzsölni. Amikor a bugyim alá is betalált egy aprot sikkantottam.
Belenevetett az ajkaimba. Tetszett neki. Mégerősebben csókolt. Annyira hogy mostmár se ő se én se bírtunk állva maradni. Eldőltünk és egymásba kapaszkodva hemperegtünk végig a takarókig. Ott viszont pont én kerültem fölülre. A tűz még apró lángokat szórt, de szerencsére ahhoz már sötét volt hogy sok mindent lehessen belőlem látnia. Szégyenlős voltam eléggé. Még ebben a bodult állapotban is. Terpeszben ültem az ágyéka fölött a csípőmet kitolva föléhajoltam és megcsókoltam.
A gatyámat közben elkezdte óvatosan lehúzni, viszont csak a térdemig jutott.
-Vedd le a gatyád Allie-dörmögte.
-Mmm…-nyögtem a szájába és az ágyékához dörgöltem a csípőm.
-Na gyerünk kislány- próbált fölülni.
-Oké oké.- Fölálltam lerugdaltam a cipőm majd lehúztam a gatyám. Ő is ugyan igy tett, felhúzott egy gumit,majd visszafeküdt.
-Ülj rám-nézett égő vággyal.
Felé helyezkedem. Megfogtam a farkát és magamba irányítottam. Ráültem de csak picit. Nem számítottam arra hogy ilyen érzés lesz. Fájt. Úgy ahogy eddig még semmi. Nehéz volt magamba engedni.
-Cole-nyögtem a mert a feszítő érzés ott bennt egyre erősebb lett.
-Gyerünk Allie! - megszorítatta a kezem. Neki ugyan annyira nehéz lehetett visszafogni magát.
Éreztem hogy van ott egy fal ami gátol bennt. Ahogy az érzéseimet ezt is gátolta valami.
Nem adtam fel. Próbáltam magamba engedni apró mozdulatokkal egyre mélyebbre, de ehhez hatalmas önuralom kellet mert a bennem dúló hormonok többet akartak, ha fájt is. Aztán elegem lett a várakozásból és utat engedtem a fájdalomnak úgy ahogy ma az érzelmeimet visszatartó falat áttörtem egy erős lökéssel teljesen magamba engedtem Colet. Attól a pillanattól a fájdalmamat mintha elfújták volna és utat kapott a színtiszta élvézet. Mire belejöttem Cole szólt a számba nyögve.
-Mm.. cseréljünk.
Átgördöltünk. Felém könyökölt. Először lassú mély döféssekkel. Majd egyre gyorsabban. Sohajok áradata hagyta el a számat. Egyszerüen leirhatatlan érzés volt és mégsem birtam elhinni hogy ez megtörténik.
Nemtudodd elég mélyre hatolni. Csak mégjobban és mégjobban magamban akartam tudni. Gyorsabban.
Cole torkából mély nyögések jöttek. Mindjárt elmegy. A hangjától pedig én. A lábamat összekulcsoltam a feneke fölött.
Aztakurva. Ez volt ami abban a pillanatban eszembe jutott elsőnek. Éreztem hogy a belső combizmaim és belül magam köré szorítom Colet. Már nagyon a dolgok tetejébe járunk mindketten.
Még 3 lökésig tartott. Aztán csillagokat láttam és levegő után kapkodtam. Cole homlokon csokólt kihúzta magát belőlem majd elment valahova eldobni a gumit. Vissza vettem a gyatyámat és a cipőmet majd visszaültem a takaróra amin az imént lefeküdtem Colelal.
Mikor vissza jött leült mellém.
-Ez jó volt Alley-mondta büszkén.
Annyira elpirultam és nem tudtam hirtelen nemtudtam mit reagáljak.
-Ja jaa jo volt- és nemtudom miért de pacsit adtam neki. Aztán elnevettem magam vele együtt. Cole hátul támaszkodott a kezén ugyhogy belehajottam a fejem az őlébe. Egyrészt hogy ne kelljen a szemébe néznem másrészt mert már kezdtem fázni. Az egyik kezével elkezdte simogatni a hajamat.
-Ugye tudod hogy nem ezért hívtalak el?-kérdeztem halkan.
-Hát az után a végső hang után amit kiadtál én nem lennék ebben olyan biztos. - viccelődött. És a melkasából feltörő halk nevetés csikklandozta fülemet. Beleborzongtam.
-Naa! -csaptam rá gyengéden a combjára, de közben én is mosolyogtam.
-Tudom, hogy nem. -simított végig a hátamon. -Jutottál már előrébb?-kérdezte igen.
-Ami azt illeti-ültem fel közben és szembe ültem vele. -Igen, határozottan.
-Elmondod vagy nem rám tartozik?
-Megengeded?- kérdeztem óvatosan.
- Mit?-kérdezte kuncogva.
-Hogy az érzekmeimről beszéljek. - nem mertem a szemébe nézni.
-Persze.- nézett furcsán.
-Cole emlékszel még azokra az időkre amikor még azon nevettünk, hogy azért jó egymással, mert következmény nélkül bármit megtehetünk mert egyikünk se fog sírni a másik után?-nem vártam meg amig válaszol költői kérdés volt.
-Számomra ez hihetetlenül könnyű volt ugyanis nem tudtam érezni. Akármennyire is próbáltam. Nem ment. -mosolyogtam.- Ezért hívtalak.- szünetet tartottam.
-Hogy?- nézett kissé meglepődve.
- Azért mert te voltál az utolsó ember 3 évvel ezelőtt aki iránt bármit is elkezdtem érezni. Mindig is ott motoszkáltál a fejemben. De mostmár tudom hogy nem csak ott. -megfogtam a kezét.  -Hanem, -a szívemre tettem a kezét.-hanem itt is. -És nem Cole, ne aggódj nem arra készülök, hogy itt szerelmet valljak neked. Nem akarlak elíjeszteni. Viszont mosmtár érzek. Ma amikor elmentél mintha valami áttört volna és mostmár tudom mit érzek.
Nemtudtam eldönteni mi jár a fejében. Azt se, hogy érzett e valaha irántam valamit. Úgyéreztem jobb is ha nemtudom. Megsímítottam az arcát és óvatosan csókot leheltem az ajkaira. Még mindig nem szólt.
-Nem vagyok beléd szerelmes- mondtam-de még is érzek valamit ami nagyon erősen vonz hozzád. Viszont én ezt nem szerelemnek nevezném. Ez teljesen más, és egyben nagyon hasonló. Van egy apró dolog benne ami igazán mássá teszi, amit nem tudok megmagyarázni. Mintha te lennél az aki eddig hiányzott belőlem.
Cole fölemelte a fejét és rámnézett. Nem birtam a tekintetét állni meg sötétbe se mert nemtudtam mire gondolhat. Nem mutattot semmit. Így elkaptam a tekintetem és hadarni kezdtem.
-Figyelj tudom, hogy nem szeretsz érzelgős dolgokról beszélni én se persze de ha….- eddig birtam a mondatomat végigmondani. Mert odahajolt és szájjával betapasztotta a számat. Óvatosan csókolt meggondoltan, máshogy mint eddig.
-Tudod,- mondta majd a homlokát az enyémnem támasztotta.- én sem tudom mit érzek, de hogy  valamit mégis, az is biztos.
Mosolyogtam. Boldog voltam és egyszerűen boldog voltam.
-Szóval ölelgetős vagy? -váltottam halkan nevetve témát.
-Jaa-kacagott fel ő is. -Azthiszem.
A fejemet rázva újra megcsókoltam ő pedig hanyatt feküdt én félig rajta és csak csókoloztunk lassan. Mintha most ismerkednénk. Fölfedeztem az arca szája minden szegletét és örökre az emlékezetembe vést. Szorosan átöleltem és egészen addig csókoloztunk míg el nem aludtunk.
Úgy éreztem (igen mostmár éreztem hogy minden a helyére került).
Barátok voltunk.
Szerelmesek. Nem szerelmesek.
Nem voltunk barátok.
Nem voltunk szerelmesek se barátok.
Több voltunk.
Mi voltunk.