𝐌𝐢𝐫𝐚𝐜𝐮𝐥𝐨𝐮𝐬 𝐧𝐨𝐯𝐞𝐥𝐥á𝐢𝐦

Halloween

Marinette már napok óta hatalmas Halloween lázban égett. Mindig is imádta ezt a napot, majdnem annyira várta minden évben, mint a karácsonyt. Olyan hangulatosnak találta az egészet, ahogy mindenki jelmezbe öltözve járja az utcákat különböző édességeket gyűjtve, tököt faragnak vagy esetleg részt vesznek egy Halloween tematikájú bulin. Közben pedig már teljesen beköszöntött az ősz, hullani kezdtek a falevelek és minden sárgás-pirosas színben pompázott.

Kiskorában ezen a napon mindig meglátogatta őt nagymamája, hogy este együtt beöltözve járják végig a körzetben lévő házakat és ők gyűjtsék össze a legtöbb nyalánkságot, amit aztán együtt pusztítottak el. Azonban ez a szokás náluk egy-két éve abbamaradt, emiatt évek óta az a hagyomány, hogy ilyenkor besegít a szüleinek a pékségben elkészíteni a különböző ijesztőbbnél-ijesztőbb kinézetű finomságokat. Este pedig megnézik a Karácsonyi lidércnyomást egy tál pattogatott kukorica társaságában.

A lány pár nappal ezelőtt már ki is dekorálta szobáját és tetőteraszát. Mindenhova mű pókokat, pókhálókat, denevér alakú matricákat és még más ehhez hasonló dolgokat rakott. Ágyán rengeteg díszpárna helyezkedett el. Volt tök alakú, denevéres, candy cornos és még jó pár más mintázatú is. Teraszán többek közt kisebb és nagyobb tökök is helyet foglaltak a helyiség különböző pontjain. A nagy része kivolt már fabrikálva, - amikben már mécseseket is gyújtott - de voltak olyanok is, amik még kifaragásra vártak. A korláton apró töklámpásokból álló égősor tekergett.

Az aznap este megrendezett halloweeni bulira, - amit legjobb barátnője, Alya rendezett - már elvégezte az utolsó simításokat jelmezén. Ebből kifolyólag, pihenésképp leült a teraszán lévő asztalához egy bögre tökös forró csoki társaságában, melynek tetejére díszítés gyanánt tejszínhabot fújt és egy kevés fahéjjal szórta azt meg. Nem mellesleg ezt a különleges italt egy narancssárga színű 'spooky' felirattal tarkított kerámiába töltötte.

Az idő kissé csípős volt és az esti órák hatására az ég is sötétedni kezdett.

Ennek köszönhetően egy puha plédbe burkolózva nézte, ahogy az égen egyre több hideg fényben ragyogó csillag bukkant fel. S miközben gőzölgő italát kortyolgatta kis barátnőjével társalgott, aki a lány vállán ülve élvezte a pokróc melegét.

- Az ott Fekete macska? - hunyorgott a távolba meredve, ahol az előbb megpillantott egy tetőről-tetőre ugráló fekete alakot.

- Valószínűleg ő az, hiszen ma ő a soros a patronálásnál - csipogta Tikki.

- Igaz - értett egyet kwamijával, majd ijedten vette tudomásul, miszerint partnere egyenesen feléjük közeledett.

- Bújj el gyorsan, Tikki! - emelte meg takaróját, hogy az apró, piros lény bebújhasson alá.

- Szép estét kívánok, Hercegnő - köszöntötte a lányt egy pajkos mosoly kíséretében, miután hangtalanul földet ért a terasz fapadlóján.

- Minek köszönhetem a látogatásodat, Cicus? - kérdezte, majd ajkához emelte bögréjét, ezzel elrejtve arcára kiülő mosolyát.

- Talán baj, hogy beugrottam? Olyan rég találkoztunk és beszélgettünk egy jót - mondandója végén egy nosztalgikus sóhaj hagyta el a száját. Tény is való alteregója személyében tényleg régóta nem futott össze Marinette-tel. De Adrienként nap, mint nap találkozott osztálytársnőjével az iskola vagy egy baráti társaságuk által megbeszélt találkozó keretei között.

- Hát akkor beszélgessünk - egyezett bele az éjsötét hajú.

- De mit szólnál, ha előbb hoznék neked is egy pokrócot és egy pohárral ebből? - emelte fel italát.