𝐌𝐢𝐫𝐚𝐜𝐮𝐥𝐨𝐮𝐬 𝐧𝐨𝐯𝐞𝐥𝐥á𝐢𝐦

A Louvre Meló

Párizs lakosait már hónapok óta két bűnöző tartotta rettegésben. Nem túloznék azzal, hogy talán ők egész Európa egyik legnagyobb és legprofibb szélhámosai. Már rengeteg bűncselekményt hajtottak végre, azonban egyszer sem sikerült még elkapnia őket a rendőrségnek. S mi is a legmeglepőbb ebben az egészben? Ismertebb nevükön Katicabogár és Feketemacska csupán csak két tinédzser volt a sok közül. Senki se tudta valódi személyazonosságukat, sőt még ők sem a másikét saját biztonságuk érdekében. De valóban kik is voltak ők? Katica igazi neve Marinette Dupain-Cheng, aki Tom Dupain Párizs legjobb pékségének a tulajdonosának a még gimnazista lánya. Macska viszont maga Adrien Agreste, a híres modellpalánta, apja pedig Gabriel Agreste az ismert divattervező. Egyiküknek sincs nyomorú sorsa, ami okot adna arra miért is űzik ezt a szakmát. De akkor mi vagy inkább ki állt a dolgok mögött? Munkaadójuk, aki Fu Mester néven hívatja magát. Az idős férfi akadt rá mindkettőjükre, ami kicsit sem volt a két tinédzser pechére. Élvezték, amit csináltak és a fizetségükre sem volt okuk panaszkodni, még ha egyiküknek nem is volt arra szüksége. Természetesen ha esetleg akartak se tudtak volna kilépni, mivel tudta valódi kilétüket, ezáltal civil életükkel tartotta őket sakkban. Veszélyben volt a családjuk, a barátaik és ők maguk is.

*

Lehajtott fejjel, s gyors léptékkel haladt a járdán az éj sötét hajú lány. Éppen főnöke rezidenciájáról igyekezett Párizs egyik hotelja felé, ahol már várta őt partnere, hogy beszámoljon neki következő munkájukról. Pulcsija kapucniját fejére húzta, – a csepergő eső és amiatt nehogy valamelyik ismerőse meglássa az utcán – fázó kezét pedig zsebébe süllyesztette.

Viszont hamarosan meg is érkezett a Le Grand Paris hotelhoz, melynek forgóajtóján belépve már meg is indult a lift felé.
Amint kilépett a kabinból elindult a hosszú folyosón hogy megtalálja azzal a számmal ellátott ajtót, melyet Macska küldött át neki pár perccel ezelőtt üzenetben. Pillanatokon belül meg is találta a keresett szobát. Táskájából kihúzva felvette a már mindenki által ismert fekete alapon piros pöttyös maszkot, majd kopogtatott.

– Hali, Bogárkám – tárta ki a faajtót partnere, s egy pajkos mosollyal az arcán köszöntötte.

– Térjünk a lényegre – lökte arrébb az ajtófélfának támaszkodó Macsekot, majd belépett a helyiségbe.

– Oh, akkor már kezdjek is vetkőzni? – már indult is volna meg a keze nadrágja gombjához, hogy kigombolja azt, de Kedvesétől kapott hatalmas pofon megakadályozta ebben.

– Au, most meg mi bajod? – emelte kezét inkább a fájdalomtól zsibbadó arcához. – Múltkor nem volt ellenedre, sem azelőtt.

– Most nincs időnk ilyesmikre! Meg kell terveznünk mindent holnapra. Amúgy is, biztonságos hely ez? Nincsenek kamerák? Általában nem ilyen puccos hotelekben szoktunk találkozni – nézett körbe a luxuslakosztálynak kinéző szobában.

– A kamerákról gondoskodtam – kacsintott rá, majd hozzátette. – Úgy gondoltam ránk férne egy kis luxus a legutóbbi motel után. Ráadásul jól ismerem a tulajdonost, így könnyű volt elintézni civil énemnek mindezt – mutatott körbe.

– Okos Cica – mosolyodott el, miközben lehúzta fejéről az eddig fejét takaró süsüt.

– Mondtam már, mennyire imádom mikor kivan engedve a hajad, Bogaram? – lépett hozzá közelebb, s ujjai közé vett egy kékes-fekete tincset.

– Inkább a feladatunkra koncentráljunk! – ült le az egyik fotelba, mikor észrevette hogy társa arca egyre közelebb kerül övéhez.

– A-a, addig nem míg meg nem dicséred az új kellékemet – mutatott a szőke tincsei közül kikandikáló fekete macskafülekre, ami a lánynak azelőttig fel sem tűnt.