Egy Idol Múltja /Taehyung ff./

~10~

Taehyung szemszöge:

Ma végre sikerült egy egész napot Hope-al töltenem-mondom magamban és egyszerűen boldogság önti el a szívem.
Este 7 óra van és épp a nappalinkban tv-zünk az ikrekkel ,Hope pedig kakaót készít ám ,mikor már vagy negyed órája nem jön vissza hozzánk ,úgy döntök megnézem ,nem e elkiabáltam a dolgot és a lány ma az ablakon át menekült el előlem.

-Hope...Mi az elcseszted a kakaót?Mondtam ,hogy majd megcsinálom én-viccelődök mikor a konyhába érek ő pedig nekem háttal áll a konyhapultra támaszkodva-Hope?-lépek oda hozzá végül bizonytalanul ,mikor látom teste zokogástól vonaglik-Mi a baj?
-S...semmmi-feleli és mikor megérintem karját szinte odébb ugrik.
-Ezt a szemedből patagzó könnyek is így gondolják?-kérdezek ismét ,majd nem törődve azzal ,hogy imént meghátrált tőlem ,hozzá lépek, mikor pedig Ő már szinte a konyhaszekrényhez ütközik,ujjammal egyszerűen letörlöm könnycsepjeit.
-Nem szeretem ha sírsz-suttogom szinte alig hallhatóan ,mire Hope megborzong.
-Évekig nem zavart-vágja rá ,mire én csak értetlenül meredek rá.
-Ezt meg ,hogy érted?-nézek most mélyen a szemébe és karjaimat mindkét oldalt a konyhapultnak támasztom ,ezzel elzárva a menekülőútjat a válasz elől.
-Ne csinálj úgy mintha nem értenél!
-Nem csinálok úgy.Tényleg nem értelek-tiltakozom.
-Akkor talán törd egy kicsit azt az idol fejed-mondja ,majd két kézzel mellkasomnak nyomul ,ezzel remélve ,hogy megléphet ,de nekem eszem ágában sincs ezt itt félbehagyni.Magyarázatot akarok.
-Te sírtál...Miattam?-teszem fel végül a kérdést aki annyi év után ismét felmerült bennem ,a szeme csillogása pedig már meg is adta nekem a választ.
Igen.Hope Malone rohadtul sírt utánnam mikor elmentem.
-De akkor miért nem állítottál meg?Miért nem kértél ,hogy maradjak?Miért nem mondtad...-fakadok ki ,mivel annyi minden másként alakulhatott volna ha nem hagy lelépni aznap.
-Ugyam már Taehyung!Ne legyél már ennyire ostoba.Tényleg ilyen önző tyúknak nézel?Miért nem mondtam ,hogy maradj?Mert ez volt a kibaszott álmod ,nekem pedig eszem ágában sem volt megfosztani téged ettől.Tehetséges voltál már akkor is és tele voltál kalandvággyal...izgatottsággal...-szól vissza ,majd hajába túr és hátra veti fejét.
-De ez kurvára nem kellett volna ,hogy számítson!Ha tudtam volna...Ha egy bolha fasznyi esélyt látok rá ,hogy Te meg Én...-mondandóm vuszont nem tudom befejezni ,mert elcsuklik a hangom és kell egy pár másodperc ,hogy összeszedjem magam-De te azután az este után rám se bagóztál...Minden alkalommal mikor beszélni akartam veled leráztál...Eltaszítottál magadtól azok után ,hogy azt mondtad szeretsz...hogy nekem adtad magad...Mintha mit sem számitottam volna...-és ennyi volt.Mostmár az én szemeimet is égették azok a rohadt, sós cseppek,ám mielőtt egy is kihuggyanhatott volna két gyengéd kar fonódott derekamra.

Hope szemszöge

Nem mondtam semmit.Nem tudtam mondani semmit.Csak szorosan öleltem ,fejem pedig mellkasába dúrtam ,míg ő fejem búbjára apró puszikat hintett ,de ő is hallgatott.
Nem tudtam ki is történik pontosan ,csak azt ,hogy eszem ágában sincs megmoccanni ,csak meg akarom állítabi az időt és ebben a pillanatban ragadni,az Ő karjaiban ragadni.
Ám ez a perc is,akárcsak a többi elillant ,mikoris az ikrek toppantak be a konyhába.
-Ti meg itt ölelkeztek kakaó készítés helyett?-kérdezi Jeong gyermeki felháborodással ,majd kettőnkön át turakodva elővenné bögréjét az egyik konyhaszelrényből,csakhogy mivel az legfelül van nem éri el ezért ,Tae egy szó nélkül felemeli öccsét ,ám mikor a fiúcska megszerezte a keresett bögrét ,mielőtt letenné ,még súg valamit öccse fülébe ,mire ő elég furcsa fejet vág,majd kirohan a konyhából.
-Mégis mit mondtál neki?-mosolyodom el halványan ,mire Taehyung szája is félmosolyra húzódik.
-Csak figyelmeztettem ,hogy rá is ez a sors vár pár év múlva.
-Hogy engem fog ölelgetni a konyhában?
-Mi?Dehogy is.Majd a saját csaját ölelgeti.Te az enyém vagy Hope-feleli ,mire az összes levegő kiszökik a tüdőmből ,s bár agyam még nem igazán fogja fel mi is történik valójában ,szívem máris dübörögni kezd mellkasomban ,mikor pedig Tae ismét hozzám lép és hüvelykujját állam alá illeszti ,testem is reakcióba lép és mintha nemis nekem ,inkább neki engedelmeskedne mikor ajkai közelednek az enyémhez,egyszerűen csak hagyom történjen aminek történnie kell ,sőt még el is mélyítem a csókot.
Egyszerűen nem vagyok normális-állapítom meg ezután egy század másodpercre ,de ezt a gondolatom egy pillanaton belül már is söpörte a vágy ,amit Taehyung huncutul fickándozó nyelve keltett tehát teljesen elvesztem,már csak az volt a kérdés ,hogy a mennyben vagy a pokolban.