Utunk folytatása~BEFEJEZETLEN~

Mindenek a kezdete

Sakura:
Utoljára végig néztem a családom házán ahol anyit nevetünk.A falak vidám színekben pompáztak.Most csak a vér színe látszik rajtuk.A szőnyegen ahol kicsiként a játékaim hevertek,most a szüleim élettlen teste fekszik.A sorsomat megpecsételem azzal,hogy élindulok Orochimaruhoz.Erősebbé válok nála.Aztán megölöm az Akatsuki összes tagját.Ők az életem tönkre tevői.
•Esküszöm nektek,hogy megboszulom a halálotokat!-Suttogtam a csendes házba.Kunaiokat vettem magamhoz,úgy vágtam neki az útnak.Ettől a perctől kezdve a bosszúmnak szentelem az életemet.Senki és semmi nem állíthat meg.A kígyó próbált már elrabolni engem.Azért mert már 12 éves koromban az egyik legjobb orvos voltam.Az ütéseim is rettentően erősek.Ő látott bennem esélyt arra,hogy még erősebb legyek.Most élek a lehetőséggel.Emlékszem,hogy régen anyukámmal tanultam gyógyítani.Apukám meg harcolni tanított meg.A tökéletes életem pár perc leforgása alatt eltünt.Csak a sötétséget hagyta maga után.Amiben remény vesztve sétálok.Nem bírtam tovább a régi otthonom közelében.Elkezdtem rohani előre.Egy főútra térve lassítottam a tempómon.Senki nem volt ott rajtam kívűl,mégis olyan érzésem van mintha figyelnének.Körbe néztem,de sehol senki.Biztos képzelődök.Az úton magam előtt rugdostam egy kavicsot.Nincs értelme futnom,csak hamarabb elfáradnék.Meg fogtam anyukámtól kapott nyakláncomat.Egy könnycsep csordult le az arcomon.
•Hiányoztok.-Suttogtam.Letöröltem azt az egy könnycsepet.Már túl vagyok a síráson.Elszántan néztem magam elé.

Hajnali három lehetett amikor megéreztem Orochimaru chakráját.A sajátomat kiengettem,hogy tudasam vele a jelenlétemet.A kígyó hűséges talpnyalóna jelent meg előttem.
•Hát te is eljöttél!-Mondta mézes-mázas hangon.Én unottan néztem rá.
•Ahogy látod.
•Erre van a bejárat.-Elindultunk beljebb az erdőben.Pár perc elteltével egy barlang szerűséghez érkeztünk.Kinyitotta az ajtót.Követtem a szemüvegest.Nyirkos folyosón mentünk végig.Már most undorodom ettől a helytől,de megkell szoknom.Az egyik ajtó előtt megáltunk.
•Ez Orochimaru-sama szobája.-Kabuto illedelmesen bekopogott.
•Gyere.-Hallottam meg a kígyó hangját.A hideg futkosott a hátamon tőle.Lassan lenyomta a kilincset.~Anya,apa.~

Sasuke:
Itt állok a szülőfalum kapujában. A hold már fent van ő is marasztal, de mennem kell. Egy küldetés és egy cél vezérel. És ezért a célért mindent megteszek, meg kell torolnom a klánom halálát, még pedig a bátyámon. Lassan hét éve vagyok egyedül, hét éve vagyok hideg, és magányos. Egyedül a legjobb barátom Naruto tartotta bennem a lelket. Egyedül ő érti meg a fájdalmat amit érzek. Az ő szülei is az életüket vesztették, de őket a kilenc farkú ölte meg. Érdekes most senki nem akar megállítani, Konoha alszik se egy Joninnt, se egy Anbust nem látok, se egy gyermek se egy madár. Mindenki alszik, kivéve engem és a csillagokat. Mintha ők azt mondanák hogy nem menj, de én mégis megyek. Három éve hordozom az átok pecséttel járó terhet amit az a rühes kígyó rám rakott. Azóta már mesterien tudom használni a pecsétet, de még nem vagyok elég erős, hogy megöljem a bátyám. Furcsa minden emlék most jut eszembe, minden hülyeség amit Narutóval csináltuk, az a bizonyos este, Orochimaru. Csak egy lépés és kinn vagyok Konohából, meg tudom csinálni! Nem vagyok az érzelmeim rabja, mától a gyűlöletem fog vezérelni, hogy erősebb legyek és megöljem az a férget.
Ahogy átléptem a Kaput, úgy szakadt le rólam minden teher. De mától új terheim lesznek, amelyeket csak én cipelhetek.
Szaladtam, inkábbmár rohantam, nem néztem hátra csak előre. De ahogy megpillantottam az egyik fát, úgy is álltam meg. Két Anbus volt. Gyorsan egy Kunait a kezembe véve bújtam el. De a két ninja észrevett így csak a Genjutsu vagy a támadás maradt.
-Gyere elő!-Mondta fenyegetve de én csak a helyemen maradtam. De ekkor Kunaiok sokasága tőrt elő. Szerencsére még volt időm hátrálni. A Konohai fejpántomat a zsebembe rejltettem. De így legalább nem ismertek fel. Mind kettő kezében Kunaiok  voltak, a fém darabon megcsillant  a fák között átszűrődő hold fénye.
-Támadni akarsz? Uchiha Sasuke.-Kérdezte a róka maszkos egyén.
-Mi van ha igen?-Kérdeztem kihívóan a férfire tekintve. Ekkor eltűntek, de egy kéz ragadta mg hirtelen a föld alól a lábamat. Ha nem figyeltem volna eléggé lehúzott volna. De az kiderült hogy
tud föld elemű Jutsukat is használni. A másik egy villám teknikával került a hátam mögé. A sharinganomat használva elugrottam. Gyorsan le kell ezt zárnom.
-Pusztító tűz golyó!-Kiabáltam és hatalmas lángok lepték be a fákat.  De a két férfit ez sem tartotta vissza, akkor jöhet egy Genjutsu.
Egy óvatlan pillanatot vártam, amit meg is kaptam. A két férfit egy Olyan Genjutsuba raktam amelyben éppen engem üldöznek. Így van időm elmenekülni, és még a Chidorit sem kell használnom. Reggel lesz mire odaérek a kígyó egyik rejtekhelyéhez. Csak még találjam is meg.
Olyan hajnal három lehet, én csak futok tovább, egyszer csak árnyat látok, fegyvertelenül közelít felém, a csakráját sem fojtotta.
-Hát három év után végre eljöttél, Sasuke-kun.-Ez a szürke hajú szemüveges ember, csak is Kabuto lehet. Én csak hideg tekintettem követtem, semmi kedvem nincs vele beszélni, ő Orochimaru egyik leghűségesebb talpnyalója.
-Orochimaru-sama már várt!-Hadd várjon úgy se kapja meg a testemet, csak ha végeztem a bátyámmal. Kabutóval egyszer csak egy földalatti utat nyitott meg amely mélyen a föld alá vezetett. Én csak ballagtam utána.
-A mester erre van.-Mutat az egyik ajtóra amelyen egy kígyó volt rajzolva.
-Üdv Sasuke-kun, hát végre eljöttél.

Egy újabb könyvnek kezdek neki.....de nem egyedül!
Sakura7111
Hizuru az író társam.😁💛

Az ő oldalán is megtalálható a könyv.

Reméljük tetszeni fog.😉