The Maze Runner: Angel in the Maze

Negyvenedik fejezet

Néma csend ülte meg a szobát, mintha megállt volna az idő. Mindenki Minhót nézte, aki úgy tűnt, vérkomolyan beszél. Lucy azt hitte, rosszul hallotta. Hogy ő és Thomas, mint a Futárok Elöljárói? Mégis honnan jött ez?

Gally reagált először.

- Ez nevetséges! - pattant fel. Newtra nézett, majd Minhóra mutatott, aki újra helyet foglalt. - Ki kéne rúgni a Tanácsból ezért a marhaságért.

Úgy tűnt, néhány Elöljáró egyetért Minho javaslatával, például Serpenyő és Zart, akik a tapsukkal próbálták elnyomni Gally szavait, és szavazást követeltek. Mások ellenezték Minho ötletét. Winston a fejét csóválta, de Lucy nem hallotta, mit mond, mivel mindenki egyszerre beszélt. Elkerekedett szemekkel nézett Minhora, aki erre küldött felé egy önelégült mosolyt, de a szemén látszódott, hogy nagyon is komolyan gondolta, amit mondott.

Végül Newt letette a jegyzettömböt, kilépett a félkörből, és megpróbálta hallgatásra bírni a többieket. Először rá se hederítettek, de aztán lassan helyreállt a rend, és mindenki helyet foglalt.

- Bökd meg - mondta Newt. - Soha nem láttam még ennyi csecsszopóként viselkedő bököttet! Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy itt mi vagyunk a felnőttek. Viselkedjetek is ennek megfelelően, vagy feloszlatom ezt a francos Gyűlést, és újrakezdjük az egész cirkuszt. - A félkör egyik végétől a másikig sétált, és egyenként az Elöljárók szemébe nézett. - Érthető?

A szoba elcsendesedett. Lucy most először látta Newtot hatalmi pozícióban és meglepve tapasztalta, mennyire figyelnek rá a többiek. Kétség sem fért hozzá, hogy tisztelik őt és ez a lányt furcsa módon büszkeséggel töltötte el.

- Örvendetes. - Newt visszatért a helyére, és a jegyzettömböt az ölébe fektetve leült. Kihúzott pár sort a tollával, majd Minhóra nézett. - Ez elég komoly plotty, testvér. Luce-t még értem, de Tommyt nem tudom hova tenni. Bocs, de jobban ki kell fejtened ahhoz, hogy megvitathassuk.

Lucy úgy érezte, kiesik a szeme a helyéről, ahogy Newtra bámult. Csak nem veszi ténylegesen komolyan Minho szavait, hogy belőle Elöljárót csináljanak?

A fiú kimerültnek tűnt, de belekezdett javaslata megvédésébe.

- Persze nagyon könnyű itt ülnünk, és arról beszélnünk, amiről fogalmunk sincs. Lucy és én vagyunk itt az egyetlen Futárok, és közületek csak Newt járt kint az Útvesztőben.

- Akkor nem - szólt közbe Gally -, ha beleszámolod, amikor én...

- Nem számolom bele! - kiáltotta Minho. - És higgyétek el, senki másnak nincs fogalma arról, milyen odakinn lenni. Téged azért szúrtak meg, mert megszegted pontosan ugyanazt a szabályt, amiért most Thomast el akarod ítélni. Ezt hívják álszentségnek, te bökött arcú kis...

- Elég - állította le Newt. - Indokold meg a javaslatodat, csak ennyit kértem.

Tapintható volt a feszültség. Lucy úgy érezte, a szoba levegője üveggé vált, és bármelyik pillanatban darabokra törhet. Gally és Minho gyilkos tekintettel meredt egymásra, a szemük szikrákat szórt, de végül mindketten lecsillapodtak.

- Figyeljetek - kezdte Minho, immáron ülve. - És tényleg gondoljátok végig. Először is, nem értem, mi az istennek kell Lucyról beszélnünk, de ha Gally semmiképp sem bírta ki, hogy ne keverje bele valamibe, akkor hallgassátok ezt végig. Lucyt mindannyian ismerjük, pontosan tudjuk, milyen, de azok után, amit tegnap véghez vitt, szerintem mindenkinek bebizonyította, hogy ő a legelhivatottabb közülünk. Amit meg Thomas csinált, olyat még soha nem láttam. Nem ijedt meg. Nem nyafogott, nem sírt, és bár látszott rajta, hogy retteg, de figyelmen kívül hagyta ezt és csak azzal törődött, hogyan oldhatná meg a helyzetet. A fenébe is, csak pár napja van itt. Gondoljatok bele, hogyan viselkedtünk mi az első napokban: zavartan kucorogtunk a sarokban, és óránként felsírtunk. Senkiben sem bíztunk, és a kisujjunkat sem mozdítottuk meg. Mindnyájan ilyenek voltunk hetekig, vagy akár hónapokig, amíg rá nem jöttünk, hogy nincs más választásunk, meg kell próbálnunk élni.