The Maze Runner: Angel in the Maze

Tizedik fejezet

Mature content!

A fejezet tartalmaz 18+ pillanatokat! Olvasás csak saját felelősségre!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lucy bármennyire igyekezett, nem tudott elfordulni. Justin a kezei közé szorította az arcát, hogy a lány nem mozdulhasson, miközben a nyelvével keresztülfurakodott a lány száján. Lucyt összesen három másodpercre dermesztette meg a sokk, viszont ekkor támadott. Felemelte a lábát, majd tökön rúgta a fiút, aki ettől összerándult és nyögve borult térdre. Lucy kihasználta az alkalmat és elkezdett rohanni a Tisztás felé. Azonban alig tett meg pár lépést, mikor Justin hangját hallotta.

- Fogjátok meg!

Három fiú ugrott ki a bokrok közül. Ebből kettő lefogta Lucyt, egy pedig egy kendőt kötött a szájára, hogy ne tudjon segítséget hívni. Hiába dobálta magát, próbált ütni és rúgni, a fiúk túl erősek voltak. Érezte, hogy a kendőt megkötötték a tarkóján, és lassan visszavonszolták a tölgyfához. Justin időközben feltápászkodott, bár az arcán még látni lehetett a rúgás okozta fájdalmat. Mégis vigyorgott, ahogy Lucy kimerültség miatt végül abbahagyta az ellenállást és lihegve körbenézett. Két ismeretlen srác fogta le a kezeit, ám a harmadik, aki bekötözte a száját, nem más volt, mint Frankie. Igyekezett olyan arcot vágni, mint a többiek, de Lucy látta a szemén, hogy nem akarja ezt. A lány talán legvégső megoldásként fohászkodhat hozzá - de azt csak tényleg akkor, ha már minden ötlete befuccsolt.

Justin újra összeszedte a tekintélyét és most a lefogott Lucyhoz sétált. Megragadta Lucy állát, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Szerettem volna a szép módon csinálni, de ha te így akarod, hát legyen - suttogta vészjóslóan, hiába mosolygott.

Hogy lehet ezt a szép módon csinálni? kérdezte volna Lucy legszívesebben, de a kendőtől nem tudott megszólalni.

- Justin, lehetek utánad a következő? - kérdezte a Lucy bal oldalán lévő srác.

- Bökött, úgy volt, hogy én jövök majd utána! - rivallt rá a jobb oldalon álló.

- Egyelőre csak tartsátok - utasította őket Justin. - Nehogy itt ugrándozni kezdjen nekem.

Lucy eközben ismét gyűjtött egy kis erőt, így újra rúgásra emelte a lábát. Justin azonban ezúttal felkészülten várta és könnyedén távolabb ugrott.

- Ugyan már, Lucy! - mosolygott, mire Lucy még egyet felé rúgott, és közben morgott is. A két idegen srác csak nevetett rajta, de Frankie félve hátrált egy lépést, amit Justin nem látott. - Tartogasd csak az erődet. Elvégre négy fiú várja, hogy általad férfivá váljon.

- Justin, szerintem hagyjuk ezt - szólalt meg Frankie. Justin még csak felé se fordult, amikor válaszolt.

- Ahogy akarod, de ezentúl ne várd, hogy eltűrjünk magunk mellett. Ha tényleg nem akarod, akkor tűnj el.

Lucy legszívesebben könyörgött volna Frankie-nek, hogy rohanjon és hívjon ide valakit, de a fiú csak nyelt egyet és a helyén maradt. Justin nyilván tudta, hogy nem kell különösebben győzködni, mert ismét Lucy felé fordította a figyelmét. A lány még egyet rúgott, de Justin most elkapta a bokáját, és ahogy egyre közelebb sétált, úgy csúsztatta végig a kezét először a lába, majd a combja belső felén.

- Vedd le rólam a kezed! - kiabálta volna legszívesebben Lucy, de túl szoros volt a kendő. Ám a kétségbeesett hang így is elhagyta a torkát, amin Justin csak mosolygott.

- Látom a szemedben, hogy félsz - mondta, miközben olyan közel hajolt, hogy Lucy még a sötét fényt is látni vélte a szemében. A csípőjét a lányénak nyomta, mire Lucy csak félrekapta a fejét. - Normál esetben nem kellene. De te akartad ezt a nehezebb úton. Hát akkor meg is mutatom, milyen az igazi rettegés.