Huszonkettedik fejezet

1.3K 86 0
                                    

Egy hónap. Ez volt az első gondolata Lucynak, mikor ma reggel felkelt. Egy hónapja tartózkodott már a Tisztáson. Pontosan annyi ideje, hiszen ma volt a napja annak, hogy az új Zöldfül megérkezzen a Dobozban.

Azután eszébe jutott Gally és az előző esti rövid szóváltásuk. A gondolattól gombóc keletkezett a torkában, amit igyekezett lenyelni. Miután lejött, nem volt hajlandó felelni Minho kérdéseire, a vacsorát is kihagyta, és egyenesen a szobájába sietett. Nem akart beszélni senkivel. Zuhanyozni is csak akkor ment, mikor már mindenki lefeküdt aludni.

Kopogtattak, mire sóhajtott egyet, és kikászálódott az ágyból.

- Egy perc! - szólt ki emelt hangon, majd gyorsan felkapta a Futár-felszerelését. Az ajtóban azonban nem Minho, hanem Newt várta.

- Jó reggelt, Luce! - köszönt. - Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy ma nem indultok el kapunyitáskor. Mivel ma jön az új Zöldfül, itt maradtok és csak az érkezése után mentek.

- Jó tudni - mondta Lucy egyszerűen. Érdektelensége láttán Newt felvonta a szemöldökét.

- Minden oké?

Lucy egy pillanatig habozott, hogy azt mondja, igen, de utána úgy döntött, őszinte lesz.

- Mi történt Gallyvel? - kérdezte, miközben becsukta az ajtót. - Úgy méregetett tegnap, mintha... ellenség lennék, vagy nem is tudom. Azt mondta, nem vagyok tisztárs.

Newt komoran bólintott. Közben elindultak Serpenyőhöz reggelizni.

- Igen, nekünk is valami hasonlóról magyarázott - mondta. - Viszont mikor tényekről kérdeztük, nem árult el semmit. Csak azt hajtogatta, hogy ne bízzunk benned, és mikor meghallotta, hogy Futár lettél, valósággal kiborult. A képességedet így már meg se mondtuk neki.

Lucy borzalmasan érezte magát. Nem értette, mi történt a barátjával. Kikészítette ez a helyzet... hogy Gally többé nem bízott benne, sőt, ellenségnek tekintette.

De milyen ellenségnek? Ugyan ki más oldalán állhatna?

- Ne emészd magad, Luce - tette a vállára a kezét Newt. - A legtöbb bökött ennyire megváltozik az Átváltozáskor. Gyakran teljesen más emberként térnek magukhoz. Gally még egész tűrhetően reagált rá.

- Csak várd meg, amíg rendesen magához tér - szólt borúlátóan Lucy. Már nem tudott tovább optimistán tekinteni a jövőre. Viszont egy kérdés felmerült benne, amivel témát is tudott váltani. - Amúgy ha a Zöldfülek érkezésekor nincs kint egy Futár se, hogy tudják aznap feltérképezni a teljes Útvesztőt?

- Csak Minho marad itt - magyarázta Newt. - Mivel ő az Elöljárójuk, látnia kell a Zöldfület. És mivel te még nem mászkálhatsz nélküle odakint, te is maradsz.

- Ó, értem - bólintott Lucy. - Mikor szokott érkezni?

- Ebéd után egy órával. Ilyenkor Minho a Térképszobában szokott időzni, hogy hátha talál valamit a térképekben. Formákat, jeleket, bármit. Tegnap szólt, hogy vár téged, hátha a női agyaddal észreveszel valamit.

- Én arra gondoltam, hogy besegítek az Építőknél - szólt Lucy -, hogy az agyam addig is dolgoztassam. Mármint az építői részét. És az erőnlétemet is fent szeretném tartani, illetve dolgozni rajta.

Newt elismerően nézett rá.

- Vérbeli tisztársként gondolkozol. Alby egy francos bökött idióta, hogy nem veszi észre. - Elvigyorodott. - Minho csalódott lesz, hogy passzoltad mára.

- Lesz még velem eleget ahhoz, hogy rám unjon - vigyorodott el Lucy is, majd beálltak a sorba.

Adam és Ben boldogok voltak, hogy a lány visszatért hozzájuk és lelkesen kérdezgették a falakon túli világról. Lucy válaszolgatott, amikor épp nem tíz deszka súlya alatt nyögött vagy nem azt számolta, mekkora oszlop bírja el a teljes tetőszerkezetet. Egyszer Alby arra járt és rászólt Lucyra, hogy ne beszéljen munka helyett, de a lány arra gyanakodott, hogy az információáramlás miatt kötött bele egyáltalán. De hogy miért akarta Alby titokban tartani, mi van az Útvesztőben, arról gőze sem volt.

The Maze Runner: Angel in the MazeWhere stories live. Discover now