A múltunk súlyán múlik a jövőnk szépsége. // Wolfstar

Egy múltbéli szerelem

- Kipróbáljuuuk ?- Kérdeztem izgatott hangon Siriust aki csak vakarta a fejét és a tekintete az én csillogó szemeim és az ágyán heverő tételek között ugrált.

-Nem is tudom..- Ekkor a hezitálását hallva támadt egy remek ötletem.

-Mi lenne ha segítenék tanulni és csak életképeket fotóznék.. tudod nem ilyen mesterfotókat.- Elmosolyodott és szótlanul az ágyához sétált kibontotta a nyakkendőjét, majd felém intett, sietősen oda lépdeltem, rám mosolygott és a kacér pillantása a nyakkendőmig jutott amit kibontott és így folytatta.

-Az ígéret szép szó ha betartják úgy jó.- Megforgattam a szemeim és egy egyszerű varázslattal az ő ágyához toltam a sajátom. Az immár kétszer akkora helyen Black elnyúlt és a fejét az ölembe hajtotta amin nagyon csak meglepődtem, valamint el is pirultam kicsit, de szerencsémre ezt nem vette észre kedves lovagom. Miután mind a 70 tétel sorba lett rakva, azokból a tantárgyakból amikből Sirius bukott elkezdtem neki egyenként mindent megtanítani.

Jó módszerem volt, egyszer elmondtam mindent amit tudok az adott témában, majd oda adtam a lapocskát amin a tömörített anyag volt, azt átnézte majd felmondta vagy háromszor.

3 óra és 45 tétel után viszont úgy véltem jobb lenne egy tökös kávé és karamellás süti társaságában folytatni a dolgot így hagytam a kis barátomat egy félórát aludni én pedig a klub helyiség kis konyhájában összeütöttem egy kis esti nasit. Ahogy a nagy kakukkos órára néztem rájöttem, hogy határozottan későre jár. Miután vissza kocogtam felkeltettem az álomszuszékot és elkezdtünk eszegetni és beszélgetni. Amikor egyszer csak nem volt több témánk előszedtem a legjobban féltett kérdéseim egyikét.

-Na és.. hogy-hogy nincs barátnőd ?- Ekkor Sirius arca meglepetté és keserűvé vált, de próbált mosolyogni.

- Igazából volt valaki az életemben aki olyan hatással volt rám, hogy azóta nem volt senkim pedig ő se most... lépett ki az életemből. Ennyi igazából.-  Picit meglepődtem és az az érzés kezdett mardosni amit a legjobban utálok, a féltékenység. Maga a gondolat, hogy valaki ennyire nagy hatással legyen erre a fiúra valamint, hogy ott hagyja.. vagy egyáltalán a gondolat, hogy mással van.. olyan őrjítő, annyira dühös és elkeseredett lettem hirtelen, hogy teljesen elhalkultam és szobát csak az evőeszközök csörgése töltötte csak be.

-Na és veled mi van? Netán csajozási tippet szeretnél? Mert akkor Potterrel jobban jársz.- Megráztam a fejemet és befejeztem a sütimet majd folytattuk a tanulást onnan ahol abba hagytuk.

Következő nap én keltem hamarabb így összeszedtem magam és kimentem a klubhelységbe ahol tudtam körbe-körbe járkálni mivel mindenki hazament, majd lerohantam Dumbledore igazgató úr irodájába, mert nem tudtam nyugton ülni egyszerűen.. pihenni is alig tudtam este. Amikor berontottam az ajtón a kedves mosolyú férfi egy csésze teát nyújtott felém.

-Mond Remus mi zavar ennyire? Az ide vezető lépcső pont a szobám felett van és a dörömbölésed ébresztett fel ahogy szinte hármasával szedted a fokokat. -

-Tudja tanárúr szerelmes vagyok egy jó ideje egy személybe..- Mondtam lesütött szemmel.

-Tudom fiat és Sirius Black nem egy rossz választás ha képes vagy megzabolázni..-

-Na, de maga.. honnan ?- Egyszerre szégyelltem el magam és ugrott ki a szemem a helyéről. Az öreg csak kuncogott és leült az asztalához.

-Tudod fiam ha elég ideig érdekel a saját nemed akkor észre veszed a hasonszőrűeket. Láttam ahogy rá nézel ragyog a szemed és folyton mosolyogsz. Sőt Black a kis választottad is ilyen, szerintem nem veti meg a fiúkat. Bár ő diszkrét és vissza fogott. Na,de mi a bajod vele? Tán vissza utasított?- Megráztam a fejem és egy fajankónak éreztem magam.. hogy nem vettem észre? A meccsek után az ölelgető lány tömegeket eltolta magától és sose fütyült lányok után Potterrel ellentétben csak annyit voltak együtt, hogy minden kanos cselekedet amit James tett nekem kettejüké volt.. Fenébe.

-Igazából féltékeny vagyok valakire Sirius múltjából. - Ezután hosszasan beszélgettünk az érzések fontosságáról az öreggel majd annyit mondott, hogy amikor Tapmancs nincs jó passzban a csillagvizsgáló melletti toronyban gitározik. Nekem nem is kellett egyéb. Sietősen elköszöntem Dumledore professzortól és csak Siriusra tudtam gondolni. Ha most meglátom mindent elmondok neki.

Lihegve felértem a torony tetejébe a kedvenc tanáromnak hála akinek mindent köszönhetek és akit addigra már mindennek elhordtam mivel a toronyba nagyon sok lépcsőfok vezet. Akkordokra lettem figyelmes és egy érces kellemes férfihangra.

- Sirius énekel...- Ahogy hallgattam azt a fájdalmas dalt azt, hogy ő mennyire szerette azt a valakit minden féltékenységem átalakult valami mássá. Talán sajnálat volt amit éreztem. Most először értettem meg igazán Siriust. Mindent éreztem a zenéje alapján amit ő érez és most neki nem a szerelmemre van szüksége hanem a támaszomra és jelenlétemre. Amikor lejátszotta az utolsó akkordot is, beléptem az ajtón. Ő meglepődött és elrakta a gitárt, tekintetét a földre horgasztotta.

- Tudod.. mindeddig valahogy nem akartam tudni semmit arról a fiúról, de ahogy hallottam a dalodat minden elkezdett érdekelni vele kapcsolatban kérlek meséld el mi történt..- Tapmancs szemei könnybe lábadtak majd megölelt és ennyit mondott a sírás határán..

-Köszönöm Remus, hogy leveszed ezt a terhet a vállamról amit eddig egyedül cipeltem..-