Vér És Arany

20 | nightmare

Csönd telepedett a társaságra. Mindenki Lea és az én reakciómat figyelte, néhányan összesuttogtak, míg nekem csak egy gondolat cikázott az agyamban: nem tudom milyen Petivel csókolózni.

Sose mondott egyikőnk se semmit, bár eléggé nyilvánvaló volt, hogy van valami köztünk. Sose csókolt meg, pedig erre várok. Dalma számtalanszor elmagyarázta, hogy a huszonegyedik században ne számítsak arra, hogy a fiú kezdeményez, mert nem fog megtörténni. Jobban félnek, mint a lányok. Ami igaz.

De ettől függetlenül én is, mint minden más korombeli elképzeltem milyen lesz az első. Az első ölelés, az első csók, az első... együtt alvás. Április óta minden nap legalább egyszer megfordult fejemben, hogy milyen lesz az első... bármi Vele. De sose következett be, még mindig várok a pillanatra, reménykedve, hogy nem nekem kell a következő lépést megtenni.

- Várjunk csak! - Ült fel hirtelen Mátyás, összeráncolt homlokkal nézve rám. - Ugye már smároltatok Petivel?

Éreztem, hogy arcom elönti a pír és ezúttal nem az alkohol miatt.

- Semmi közöd hozzá, Király - Nyögtem ki gyengén. Kellemetlen volt a helyzet, nagyon is.

Pár fiú fütyülni kezdett, nevetve az egész helyzeten. Segítségkérően néztem Petire. Meglepődtem és kissé rosszul is esett, hogy Peti telóját nyomkodva ül mellettem. Nem tudtam elképzelni, hogy ne zavarta volna ez az egész helyzet.

- Na megcsókolsz, vagy sem? - Nézett rám Lea unottan.

Az összes végkimenetel lejátszódott előttem. Megcsókolom és Peti barátaihoz egy lépéssel közelebb kerülök. Megcsókolom és lehet Petinek rosszul esik. Nem csókolom meg és mindenki gyávának hisz. Hát ez remek.

- Van egy jobb ötletem - Dobta el Donát a cigijét, nem oltva el azt. Szörnyülködve néztem, ahogy a még mindig piros szinben égő szál a száraz avaron hever. - Luca, smárolj Petivel.

Hangos hűzés, meg házásba kezdtek a fiúk, egyedül Lea és én néztünk a fiúra, mint akit fejre ejtettek volna.

- Magyarázd már el nekem Donát, milyen fétis az amikor másokat akarsz smárolni látni? - Vonta fel szemöldökét Lea. - Erre szoktad otthon is kiverni?

- Ki tudja - Vonta meg a vállát a fiú, mire összenevettek Mátyással. Mikor nevetésük elhalkult, rám nézett. - Na megcsinálod, vagy hagyjuk a feladatot Leára?

A lánynak hirtelen felcsillant a szeme, ahogy Donát kimondta a szavakat. Egy beképzelt félmosollyal nézett végig a fiún, aki most már teljes figyelmével tisztelte meg a társaságot. Peti rám szegezte a tekintetét, közömbös arccal fogadta az egészet. Hirtelen lobogni kezdtek a képzeletemben a piros zászlók. Az agyam minden porcikája sikított, üvöltött, hogy most azonnal álljak fel és sétáljak el a társaságtól, de a testem mást akart.

Arcunk közel volt. Olyan közel, hogy éreztem lélegzetén a mentolos rágó és alkohol keverékét. Láttam szemeinek kékségét, az apró szeplőket amik alig voltak észrevehetőek, állán a kis borostát. Szemei az arcom figyelte, míg végül megállapodott ajkaimon.

Gondolkozás nélkül hajoltam előrébb felé, leszűkítve a maradék teret közöttünk. Ajkaim félénken az övéihez nyomtam de felbátorodtam, amikor észrevettem, hogy a fiú mohón többet akar.

Pár pillanat után csókunk heves volt, ajkaink tökéletes szinkronban mozgott a másikéval. Keze megállapodott a nyakamon, de nekem ez nem volt elég. Ahhoz, hogy megszüntessem a maradék teret is közöttünk megszakítottam csókunk, csak hogy átlendítve bal lábam a fiú másik oldalára lovaglópózban (??) az ölében üljek.