Katja | Drága Örökösök ✅

Kilencedik

Amint végeztünk a nagy pite-evészettel – ami tényleg valami fennségesen marha finom lett –, Tomi pofátlanul elcsent egy szívélyes beszélgetés közepette Vali néni és Kristóf szemei elől. Azt mondta, hogy nekem fontos mondanivalóm van neki, ami nem várhat tovább – ami ha úgy vesszük, igaz is volt, mert volt mit megmagyaráznom.

Csakhát, hogy én abból hogyan formálok meg egy hihető álsztorit, azt még a samodai rossebb sem tudta. Nemhogy én.

Ezért is reszkettem úgy, mint a nyárfalevél, mikor Tomi becsukta mögöttem az ajtót. Persze neki az idegesség miatti görcsöm úgy jött le, mintha épp a fagyhalál fojtogatna, így a vártnál máshogy reagálta le.

Avagy megállt mögöttem a franc tudja, honnan szerzett belebújós pulóverével és kérdés nélkül rám cibálta – kinti hőség ide, vagy oda. Az meg csak még jobban égette a hájpárnáimat, hogy még magához is vont. Hosszú karjai a derekam köré fonódtak, míg éles állvonalát a fejem tetején pihentette. Igaz, batár vastag volt az a pulcsi, még így is éreztem mellkasa vonalának kirajzolódását a hátamon.

Konkrétan olyan érzésem volt, mintha egy gigantikus plüssmacivá avanzsáltam volna át.

– Most, hogy egyedül vagyunk – vékony ajkai a fülemmel egy szintre ereszkedtek –, szeretném tudni, hogy mit művelt veled Szláven.

Valahogy gondoltam, hogy a mézes-mázas tettek valami ilyesmi céllal mentek végbe.

Gyerünk, Katja, hozakodj elő valamiféle hihető füllentéssel.

– Nem történt semmi komoly, Tomi – szabadkoztam a lehető legbénábban. Ha külső szemlélő lettem volna, az átlátszó hazugságom miatt simán körberöhögtem volna magam.

A srác karjai váratlanul megfeszültek az oldalamnál, amit azzal igyekezett kompenzálni, hogy egy hosszas puszit nyom a halántékomra. Beleborsództam. – Kingu, ne nézz hülyének, kérlek. Tudom, hogy valami mocskos tettre készült az az átkozott postás, amit, mint ki-nem-mondott pasid nem hagyhatok annyiban.

Nem volt kecmec. Valamiféle sztorit ki kellett ötölnöm, mielőtt megfujt a túlságos törődésével.

Karjait lehámozva rólam szembefordultam vele. Hogy lefoglaljam az idegességtől feszült végtagjaimat, kezeimmel Tomi favágó ingjének legfelső gombjával kezdtem játszadozni, azt fürkészni. – Na, te ki-nem-mondott szuperpasi. Az a helyzet, hogy mi Szás- vagyis Szlávennal ismerjük egymást. Ja, ismerjük, igen.

Tomi ledöbbenve, meglepetten nézett le rám. – Ismeritek egymást? Mióta? És honnan?

– Még azelőtt találkoztam vele, hogy ideköltözött Ökör- izé, Ökörfosra, ahogy te nevezed – na, kezdett összeállni a kép. A pulzusom 160 helyett csak 159,9 volt.

– Csakugyan?

– Igen – vágtam rá szinte egyszerre. Abban a pillanatban pedig meg is fogalmazódott bennem az az aprócsak hazugság, amivel még Szása jó hírét is romba dönthetem amellett, hogy veszélybe sodrom a kilétét. – A pasim volt.

Szegény Tomi, azt hittem, hogy a hirtelenjében kapott sokktól megfullad a saját nyálában, úgy elkezdett köhögni. Türelmesen kivártam, míg megvívja a haláltusáját, közben támogatóan megsimogattam a köhögést nem gátló, hosszú kezét.

Mondjuk így utólag nézve halvány lila Milkatehenem sincs, hogy mi a hatszor villámcsapás érte telefonkábel miatt tettem azt. Valószínűleg annyira feszült voltam, hogy Tomi szerelem-mániája rám is rám tapadt.

Mihelyst összeszedte maradék, nem elköhögött lélekjelenlétét, jégkék szemeivel sokkoltan vette fel velem a szemkontaktust. Egyik karját a csípőm mögé bújtatta, úgy húzott közelebb magához, míg másik kezét elölhagyta magyarázóeszköz gyanánt.

– Szóval. Ő és te. Te és ő. Egy pár voltatok? – gesztikulált vadul szabad kezével.

Bőszen bólogattam, talán túlságosan is sok beleéléssel. – Így van. Mi... öhm, nagyon szerettük egymást. De ennek már vége, azóta kiismertem és tudom, hogy egy vérbeli seggfej.

– És emiatt bosszúból behívott téged a kocsmai raktárba, ahol megpróbált bosszút állni rajtad?! – szegény Tomi, kezdett nagyon kiakadni a csak félig igaz füllentésem miatt. Olyannyira, hogy még elhatározottan ki is húzta magát, mellkasa csak úgy dagadt az elszántságtól és bátorságtól. – Esküszöm neked, Keresztes Kegyetlenül Szexi Kinga, jövendőbeli barátnőm, hogy megleckéztetem azt a perverz vadállatot! Most, és azonnal! Megyek, és...

Itt bő lére eresztett szapulás-áradat követte az előzőket. Először csak szóban volt kemény legény, mikor viszont már elengedett és az ajtó felé igyekezett, kifutott minden csepp vér az arcomból.

Tennem kellett valamit, hogy ne bonyolódjanak tovább a szálak. Talán lett volna valamilyen más, kevésbé merész megoldás is, de én ahhoz folyamodtam, ami hótziher, hogy működött.

Vagyis megcsókoltam Tomit.

Pont, mielőtt a szobaajtó kilimcséért tudott volna nyúlni, mint egy pókember, úgy slisszantam be elé és nem is tétováztam, hanem egyszerre cselekedtem. Míg egyik kezemet izmos mellkasának nyomtam neki, ezzel is visszatartva céljától, addig másikkal egyenest a tarkója mögé nyúltam, hogy lehajolásra kényszerítsem a nyakát.

Amint lenézett rám a felhőkarcoló magasságából, nem haboztam. Lábujjhegyen felpipiskedtem magam addig, hogy ajkaimat az övéire tudjam zárni egy elterelő-csók miatt.

Először úgy tűnt, eléggé megleptem azzal a tettemmel az amúgy minsig nagyhangú, falusi srácot – csakhogy, mint gondolom tapasztalt nőcsábász, hamar úrrá lett a helyzeten. Percek leforgása alatt megfeledkezett eredeti céljáról – helyette, mialatt kissé durván visszacsókolt, a hév tüzében akarva-akaratlanul nekipaszírozott az ajtónak. Ahogy hátam rásimult a hideg falapokra, úgy kattant el a zár a zárt állásába.

S tudjátok, mi volt a legfurcsább az egészben? Hogy még élveztem is azt a csókot. Ahogy vékony ajkai vándorútra indultak az arcomon át, keresztül a nyakamon, többször is beleborsództam, ami aztán végképp nem vall rám. A szívem a szokásosnál ezerszer gyorsabban vert, szinte kiugrott a helyéről – nem beszélve arról, hogy a csípőmet markoló kezei helyén a bőröm úgy lángolt, mintha felgyújtották volna.

Még sosem éreztem ilyent. Annak a lókötőnek viszont sikerült levennie a lábamról a folytonos, flörtölős megjegyzéseivel és... és azzal, hogy ott volt nekem. Hogy megvigasztalt, miután Szása molesztálni akart. Hogy nem hagyott el, akármennyire próbáltam elhajtani.

Tisztára a feje tetejére fordította az életemet.