Kérlek Várj Rám

42

Louis szemszöge:

Ahogy kezdem nyitogatni a szemem, a nap erős sugarai egyre jobban szugerálják kékjeimet. Ahogy oldalra pillantok meglátom Hazzat szétterülve csupa festékesen. Haja szana-szét terül el a hófehér párnán. A nyála enyhén kicsordul és édes szuszogásokat hallat. Gyönyörű. Nem tudok rá mást mondani. Nem tudok betelni a látványal amit ő nyújt nekem. Jobb kezem még mindig a hatán pihen. Végig simítok a mesztelen felsőtestén és mosolyra húzódik a szám. Ahogy másik oldalamra pillantok realizálódik bennem, hogy reggel tíz van.

- Szerelmem - hajolok a hátához és apró csókokat hintek a fedetlen területre - édesem - haaldok egyre feljebb és már a tarkójánál tartok.

- Hm?

- Ébresztő szerelmem - haladok a füle tövénél.

- Lou... hagyj... h - nem bírja befejezni mert belenyomok egy csuppanóst a fülébe. - Ahj nemár! - dörgöli ökleivel a szemeit mintha egy ébredező kiscica lenne... és ahogy kinyitja azokat a gyönyörű zöldeket. Tekintetünk egyből találkozik és elvarázsol... - Jó reggelt. - mosolyodik el végül.

- Jó reggelt szerelmem. - hajolok hozzá és megcsókolom.

- Hány óra van?

- Tíz körül... - vigyorgok tovább mint egy tökkelütött.

- Basszus. - ül fel gyorsan és meglátom hogy egyész mellkasa is csupa festék ami így kicsal belőlem egy aprócska mosolyt. - Sietnünk kéne! Ezer dolgunk van a... - kezd el hiper sebességgel öltözni. Követem példáját és gyorsan felpattanok.

- Mi... miket kell csinálnunk ma?

- El kell menni a cuccaidért, de nagyon gyorsan, be kéne menni elintézni a papírokat Hannahval és a srácokkal beszélgetni, de főleg Hannahval. - hadarja el.

Felöltözés után Hazza gyorsan lesiet és csak a kiabálását hallom hogy menjek már. Viszont most akad meg a sarokba támasztott képen a szemem. Ez? Ez én vagyok? Szóval lefestett? Jézusom ez nagyon édes! Meg kell hálálnom valamivel. Gyorsan lerohanok, de Harry már nincs ott. Csak a  kocsi zaját hallom.

- Tomlinson kulcs a zárban, kávéd itt van gyere már drága szívem! - realizálódik bennem a kérése és már rohanok is.

- Nagyon csípős lett a nyelved. - jegzem meg behuppanva a kocsiba egy rakoncátlan mosollyal.

- Volt kitől tanulnom. - mosolyog rám önfeledten. Figyelmesen vezet. Még sosem látam ezelőtt vezetni... de egy élmény. Viszont még mindig egy csomó kérdés kavarog a fejemben.

- Hazz... édesem.

- Hm? -figyel rám egy pillanatra.

- Nem mondtad, hogy miért sietünk ennyire, de gondolom, hogy a baba... - nem engedi, hogy befejezzem mert hatalmasat fékez. Piros lámpa.

- Oh én nyomorult! Ne haragudj, hogy most minden ilyen elcseszett... szóval kérdezz nyugottan. - néz rám kissé szomorú tekintettel, gondolom feledékenysége miatt.

- Szóval a baba... mikor is jön pontosan? - erre elindul azautóval.

- Holnap...

- H... holnap. - remeg meg a hangom.

- Basszus tudtam, hogy nem fogsz örülni! -csap idegesen a kormányra. Ebbe meg mi a lószar ütött?

- Hé, hé, hé! Nem mondtam semmi ilyet! Csak tegnap tudtam meg, hogy csodálagos módon lesz egy gyönyörű lanyom. Csak olyan furcsa... lehet már holnap a kezemben tarthatom? -nézek rá apró mosollyal.