Kérlek Várj Rám

11

Hááát kicsit hosszabb mint a megszokott😚❤

Louis szemszöge:

Miután halkan kisírom magamat, észreveszem, hogy a vízforraló még mindig be van kapcsolva. Gyorsan odarohanok és kikapcsolom. Majd leülök a kanapéra. Fáradt vagyok. Olyan gyorsan történik minden. Csak hátrahajtom a fejemet és becsukom a szemem. Nem azt mondom, hogy aludni készülök, csak annyira jólesik egy kis csend. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig volt csukva a szemem, de halk lélegzetvételt hallok, és nem a sajátomat. Tehát kinyitom a szemem.

- Ömm... bocsi, hogy már így 5 perce figyellek, de nem volt lelkem felébrezteni téged, olyan aranyosan aludtál.

- Jézusom. Komolyan bealudtam?

- Aha. Lou. Sajnalom, hogy felkeltettelek csak, én már nagyon éhes vagyok. Nem indulhatánk most? - kérdezi tőlem azokkal a gyönyörű rózsaszín ajkaival. Annyira édes mintha valami hatalmas ajándék lenne számára az ebéd tudata.

- Persze már én is éhes vagyok. - felpattanok és a kocsikulcsonért nyúlok. Kifele menet magam elé engedem Harryt. A második emeleten lakom, így nem szoktam a liftet használni, kivéve mikor cipekednem kell. Leérve beszállunk a kocsiba. Nem tudom mivel üthetnénk el az időt a legközelebbi mekiig, így bekapcsolom a lejátszót. Az egyik kedvenc cédém járt éppen. Queen válogatás. Imádom.

- Nem mondod, hogy te is szereted a Queent? - kérdezi Hazza csillogó szemekkel.

- Hát az a helyzet, hogy az egyik kedvenc bandám. Szóval egyenesem imádom. - vigyorgok rá erre a csodára és nem is kell más elkezdünk énekelni. Nagyon nagyon hangosan. De nem érdekel. A nagy éneklésnek az vet véget mikor bekanyarodok az említett gyorsétterem parkolójába. Kiszállunk, majd még mind a ketten dúdoljuk egy picit az utolsó dalt. A kajádába nincs sok ember és sor sincs, szóval egyből odakerülünk. Elmond9m a szokásos rendelésem. Két Big Mac és két sültkrumpli valamint kóla.

- És Hazza te mit kérsz?

- Egy sajtburgert.

- Ennyi lesz? - kérdezi az eladó. Én kérdően nézek Harryre. Ő bólint. Majd én is. Az csajszi kiszámlázza nekünk. Harry meg akar állítani engem a fizetésben, de nem hagyom. Ennek a vége egy picit kínos de mégis önfeledt nevetészápor, amibe az eladó is beleszáll.

- Tényleg nem kellett volna. - suttogja oda Harry a fülembe.

- Ne hülyéskedj már. - mondom neki elpirulva. Amit ő is követ. Megkapjuk a kajánkat és leülünk egy kényelmes helyre. Jól elbaromkodunk.

- Mondcsak. Hogyan elég neked az az egy sajtburesz? Én - lenyelem a nagy falatot a számból - nekem még néha ez sem elég.

- Alapjáraton egészségesen élek. Nem szoktam nagyon gyorsbüfékbe járni.

- Aha. Értem. - mondom egy picit lehet hogy mély és nem túl kedves hangsúllyal. Látom, hogy ez neki rosszul esik. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát. Így a legjobb ilyenkor egy hülyeséggel oldani a feszültséget.- Te gondolkoztál már azon, hogy a mókusok hová szarhatnak. Mármint sehol sem láttam még szaró mókust. - erre nagyon hangosan felnevet.

- Te tényleg hülye vagy Tomlinson. - ismét boldog. Végre. Rákacsintok, amibe belepirult csinos kis arca. És megcsörren a telefonom. Persze, hogy egy ilyen gyönyörű képbe, kell beleszólia valakinek akit most átkozok de piszkosul... Hannah...

- Haló?

- Lou nálad van Harry? Nem hív már vissza egy ideje.

- Igen itt van velem. Kajálunk.

- Odaadnád neki a telefont? - kérdezi higgattan. Átnyújtom Harrynek.

- Haló? - köszön bele.

- Harry te normális vagy?! Elmész nem mondod meg, hogy hova aztán meg fel sem veszed a telefont?! Mi van veled te gyökér?! - igen...és hogy honnan tudom, hogy ezt mondta? Olyan hangos, hogy szerintem azt mindenki hallotta a kajádában.

Harry szemszöge:

- Nyugi van. Otthonhagytam a telefont töltőn, mert lemerültem.

- Mi az hogy otthon? Odaköltöztél Louhoz? - ezt szerintem még ő is meghallotta, mert szemeit rámvezeti.

- Aha... hát átmenetileg gondolom...

- Úúúú! És mikor mondod el nekiiii? - kérdezi ismét hangosan. Lou csak rámmereszti szemeit és így figyeli válaszom.

- Aha oké na megyek szia! - ezzel lecsapom a telót és visszaadom Lounak. A kajálást befejezem, szóval megtörlöm a számat.

- Harry. Mit kell nekem elmondanod?

- Köszi az ebédet? - teszem fel a kérdést kínosan kuncogva hátha nem lát át a szitán.

- Harold. - néz rám kérdően. Egyébként valamiért mindenki Haroldnak hív ha mérges rám.

- Tudod... mikor először láttalak. Nagyon helyesnek találtalak. Aztán észbe kaptam... hogy mégis a testvéremmel vagy együtt... így próbáltalak elfelejteni és... ja. - mesélem miközben lesütöm a szemeim.

- Komolyan ez az igazság? - húzza fel a szemöldökét.

- Nem. - csóválom meg a fejem.

- Akkor mond az igazat.

- Figyelj Lou tudom, hogy nem vagy meleg és még csak biszex sem, szóval esélyem sem sincs nálad. Úgyhogy mindegy is... - mindkét könyökömet megtámasztva az asztalon fogom meg két kezemmel a fejem - olyan hülyének érzem magam. Ne haragudj.

- Hát ebbe beletrafáltál drágám. - mondja majd egy ujjat érzem meg az államon, amint felemeli fejemet. Épp a szemébe nézek. Az enyéim kissé könnyesek míg az övéi tiszták.

- Hogy érted ezt? - kérdezem még mindig a világ leszebb szemeibe nézve.

- Nem hogy biszexuális. Hanem meleg vagyok. - mondja ki. Erre vigyorogni kezd - Végre! Olyan jó kimondani! Meleg vagyok! - erre feltoppan és elkezd üvöltözni- Emberek! Meleg vagyok! - kiabálja. Az emberek csak tapsolnak. És éljeneztek. Én vigyorgok rá hisz most éli át élete egyik legboldogabb pillanatát. Egy ottdolgozó már hoz is egy fagyit neki és megöleli. Majd lecsillapodik és visszaül velem szembe.

- Ez az igazán szép coming out Lou. - említem és még nagyobb mosoly jelenik meg arcomon - De akkor mondd meg nekem, miért voltál együtt az ikertesómmal?

- Tudod - sóhajt miközben elkezdi enni a fagyiját. - egy jópár éve rájöttem, hogy nem feltétlenül a lányokat szeretem. És abban a nyugott tudatban éltem, hogy biztosan biszexuális vagyok. És igen. Tetszett a tesód. Nagyon is. Hiszen csinos lány. De már az előtt, hogy összejöttem vele kezdtem sejteni, hogy... hát tudod nem nagyon áll fel arra... hanem hát a férfiakra. És ez megijesztett. - erre felszalad egy picit a szemöldököm - és eljött az a nap, mikor veled találkoztam. Már akkor is teljesen elvesztem a szemeidben és a mai napig is. - a kijelntesére nagyon elpirulok - Harry. Emlékszel arra amikor azt mondtad, hogy itt vagy és itt is leszel mindig?

- Hát azt most mondtam nem túl rég.

- Tudod. Hazza nem vagy itt.

- Ezt hogy érted?

- Nem úgy vagy itt ahogy én szeretném.

- Miért hogyan szeretnéd? - kérdem gyerekes mosollyal az arcomon.

- Csak tudod így - erre odahúz magához és szenvedélyesen megcsókolja ajkaimat. Ahogy ajkaink összefonódnak mintha egy tökéletes vákumot képeznénk... azt hittem nem fogok ilyet érezni, de mostmár tudom, hogy csak ezt akarom érezni. Ezeket a mozdulatokat, az ízt és csak őt. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, de kizárom a külvilágot. Kizárok mindenkit. Már mindketten levegöhiányban szenvedünk így eltávolodunk egymástól. És akkor térek vissza a valóságba amint mindenki minket ünnepel az étteremben.

Jéjj! Végre megtörtént! Remélem megérte eddig várni!😅❤