Kérlek Várj Rám

26

Louis szemszöge:

Délután fél ötkor nem a legkellemesebb visszaérni a hotelbe azt biztosíthatom. Pedig most ez történt. Annak ellenére, hogy kissé fáradt vagyok, kieszeltem valami csodálatos dolgot estére. Kinyitom a hotelszoba ajtót és Harryt pillantom meg, aki nagyban a sokak által kedvelt játékkal... a FIFA-val játszik. Halkan odalopózom mögé és hirtelen:

-Szia gyönyörűség!

-Mi a szar!-ijed meg és belőlem nevetés törik ki- Szia Lou.- forgatja meg a szemét majd közel húz magához egy üdvözlő csókra.

-Tudod... kitaláltam valamit estére...

-Hallgatlak apuci.

-Mit szólnál, ha ezzel a sráccal tölthetnéd az estét egy igazán túlértékelt, drága és talán valamennyire híres étteremben itt Olasz ország fővárosában...

-Azthiszem a válaszom az igen... persze még átgondolom...- kacsint egyet.

Mind a ketten készen, fitten, elegánsan elindultunk ide. Róma legelőkelőbb éttermébe aminek már most nem tudom a nevét. A vacsora eddig csodálatosan telik és végre valahára kihozzák a bort.

-Az első, igazi randinkra!- emelem poharam.

-Az első igazi, igazi randinkra!- kacsint egyet és a koccintás után belekortyolunk az italunkba.

-Meg akartam neked valamit mutatni amit úgy éreztem, hogy most a legalkalmasabb.- csúsztatom oda neki a papírt. Igen azt a papírt, melyen az a dalszöveg van.(ha valaki nem emlekezne: No Control)- Ezt az első közös éjszakánk utáni reggelem írtam.- mesélem neki, mikor már nagyban olvassa a dalocskámat. Nem sok kell neki, be is fejezi és az arcáról egy könnycsepp csordul le.

-Jézusom én... én meg sem érdemellek.- akad ki mégjobban és könnyei csak úgy hullanak. Kijelentésétől nekem is lehullik egy könnycsepp az arcomról.

-A világ összes szeretetét megérdemled.- kezeim közé veszem az arcát és magamhoz húzom egy szeretetteljes csókram

Ugyan az est felejthetetlen, gyönyörű  és meghitt volt a hazavezető út valamiért már csak heves. Beérve a szobába falni kezdjük egymást. Hazza elkezdi kigombolni a felsőm amikor:

-Meglepetés!- ugrik ki a kanapé mögül Ed... ezt nem hiszem el...

-Ed... te mégis mi a jó isten fa...

-Oké srácok szerintem menjünk.- int az ajtó felé Ed.

-Hello!- köszön Liam

-Hali!- köszön Niall

-Srácok mi a faszt csináltok itt?!- kérdezem teljesen kiakadva. Harryt nem is nagyon érdekli, inkább elkezd nevetni.

-Hát... tudod meg akartunk lepni titeket.- mondja szégellősen Niall.

-Hát ez sikerült.- nevet Hazza és lepacsizik Eddel. Csak megforgatom a szemeim. Most nem is az érdekel, hogy itt vannak, és épp a nemi életünknek szabnak korlátokat, hanem hogy, miért, hogyan és mikor jött ide ez a három tökkelütött.

-Összedobtuk a pénzt és eljöttünk ide csak miattatok haver!- mesél nagyban Liam.- Meg felszedni modell csajokat...

-Jah persze... és hol fogtok aludni? Hol van a szobátok?- kérdezem tőlük mire csak kórusban ennyit mondanak: háááát...- Nem mondjátok komolyan?!

-Figyejjé Lou... csak egy éjszaka... semmi több.- mondja Ed... mintha csak Eleanort hallanám- Holnap majd kerítünk szállást valami kevésbé puccos helyen.

-Jól van... de csak ez az éjjel... most meg gyertek ide ti nyomorékok.- tárom szét a karom a szokásos "családi ölelésre"

Az este további része filmezéssel és beszélgetéssel telt amit annyira nem is bánok. Viszont én még mindig nem vagyok a lehető legnyugottabb állapotomban... odalent. Mindhárom jótevő bealudt, csak én és Hazza maradunk ébren és ugyan arra gondolunk. A tévét kikapcsolt állapotba állítom és kezénél fogva szerelmemet a szobabá rohanok vele.

-Azt hittem már sosem alszanak el...- kezdem csókolgatni. Gyorsan haladok, gomjait kigombolva, szinte letépve róla az ingjét kezdem csókokkal behinteni, törékeny testét. Ajkaira visszatérve mohón falom azokat, mint a legédesebb gyümölcsöt. Észre se veszem, de már az ingem nincs is rajtam. Erősen dudorodó tagomat az övéhez nyomom és az ágy felé kezdem tolni amikor elhúzódik... értelmetlenül tekintek rá.

-Lou... lehetnék? Én fölül?- kérdezi elpirulva. Kérdésére elmosolyodom, mint egy büszke anyuka és válaszul megcsókolom. Átadom magam neki, ő irányít. Az ágyra lök és felém kerekedik. Térdeimet szétveszíti és kínzó lassúsággal kezdi lehúzni a nadrágom, majd elhajítja azt a szoba távoli pontjába.- Tudod...- kezdi csókolgatni a V vonalam.- Nagyon csenden kell lenned... mikor a nevemet üvöltve élvezel el.- az alsógatyám szélénél hosszasan elidőz a szívásokkal. Egy hirtelen mozdulattal lerántja rólam a takaró anyagot és forró, kemény hosszomon kezd játszani. Puszikat hint rá és végül megszívja a legtetejét. Hideg szellőt érzek makkjaimnál majd egy forró nyelvet, melytől megrándul tagom. Halk kuncodást hallok felőle... és szájába veszi tagomat. Nem vár... egyből torkára enged és felnyomom a csípőmet.

-H... Harryh... ahh- messze van a gyönyör. Kienged szájából és a nadrágjával kezd babrálni. Kihúzza az övét és olyat tesz amire nem számítottam. Felmászik a fejemhez és övével kellően szorosan mind a kettő kezemet összefogja az ágy végénél. Mielőtt visszamászna megcsókol és a fülembe suttog.

-Élvezni fogod.- elhajol és visszamászik a legelső pozíciójához. Ő alsóban én meg pucéran ez nem ér!- Nyisd ki a szád.- utasít. Nem hanozom, geszem amit kér. Három azaz három ujját teszi a számba melyeket kérés nélkül szopni kezdek. Így megy még egy ideig, de mikor már nyakamon folyik a nyálam kiveszi ujjait. Észre sem vettem, hogy már nincs rajta az alsója, így elém tárult méretes tagja. Nem kell sok neki, lábaimat vállára rakja és már bennem is van az első ujja.

-Ah!- hatalmasat sitítok a szokatlan érzéstől.

-Leáljunk?- kérdezi aggódva.

-Mheg... neh prhóbáld!- és belémdöfi következő ujját. Olllózó mozdulagokkal tágít. Harmadik ujja kellemesen csusszan be alfelembe.

-Készen állsz?- vet egy pillantást rám mielőtt belém hatolna.

-Harryh... az isten szerelmére! Bassz má...-fejezném be a mondatom de belémdöfi magát. Nem mozog, hogy szokjam az érzést.-Áh!- sikkantok egyet. Mikor rendezem arcvonásaim jelezve, hogy megszoktam, hogy bennem van. Mozogni kezd. Lassan... lassan és egyre gyorsabban...
-Harryh!- teljesen elveszítem a fejem és farkamból csak úgy kispriccel az ondó egyenesen a hasamra velem együtt Harry is elélvez... csak ő belém. Nyögéseink elhalkulnak és még lök rajtam néhányat majd a lehető leglassabban kihúzódik belőlem és lenyalja hasamról a belőlem jövő váladékot. Egyszerre sóhajtozunk. Kiengedi kezeimeg az öv rabságából, melyek lehullanak magam mellé.

-Milyen... voltam?- kérdezi vigyorogva, egy izzadságcsepp kúszik nedves hajából.

-Jobb nem is lehettél volna.- pihegem nagy-nehezen és megcsókolom. Egymás karjaiban találunk nyughelyre és szunnyadunk mély álomba.