Kérlek Várj Rám

35

Harry szemszöge:

-Ed... mondd.

-Ember tizenöt perc és kezdünk! Hol a picsába vagy?

-Basszameg!-dobok el mindent a kezemből, lecsapom a telót és felcsaladok pár cuccért. Szöges cipőm még nincsen de amit találok csak behányom a táskámba és bepattanok a kocsiba. Azért is megyek autóval mert tudom, hogy visszafele lábra nem tudok majd állni...

*6 hónappal később*

Húha... eltelt egy fél év. Több mint fél éve, hogy nem láttam élőben, több mint fél éve hogy nem érintettem és több mint fél éve hogy nem hallottam azt a csilingelő hangját. Több mint fél éve a lelkem még mindig várakozik miközben az eszem azt súgja tovább kéne lépnem. Nem egy felkérést, ajánlatot vagy meghívást kaptam vegyesen férfiaktól és nőktől. Persze mindre nemet mondtam valami féle ürüggyel... általában azzal, hogy kapcsolatban vagyok. Hiszen én úgy érzem... bár nincs így...tudom.

Szóval amik történtek. Sikerült lefogynom... de nem csak lefogynom hanem izmosodnom is! Rendesen ki lettem pattintva a heti három kondis edzés és egy foci miatt. A hajam ismételten hosszabb egy pöppet és visszatértek a göndör szálak. Na de a külsőmről ennyit. A srácok azon voltak, hogy elfelejtsek mindent. Szokásosan írom a dalokat és novellákat. Igaz mostanában nem zenélünk de egyszerűen nincs hangulatom hozzá. Dani jelenleg nagyon elfoglalt így csak néha-napján futunk össze egy kávéra. A boltban minden nagyszerű. Minden hónapban valamiért kapok még egy "kis" plusz pénzt amit nem tudok hova rakni, hogy miért kaphattam... anyát többször is meglátogattam és nagyon jól van. Aminek rettenetesen örülök. A nagyiéknál lakik és segít a ház körül meg minden... szóval otthon minden csodás.

Érdekes... hány helyet nevezek én egyszerre otthonnak?

Ami még hatalmas lepés volt számomra, hogy ismét elkezdtem festeni ősidők óta. Imádok festeni. Ha nem tudom egy dalban megírni az érzéseim egyszerűen csak a vászonra festem és minden gondom elszáll. Egyszerűen leköt.

Hannah. Most gondolhatjátok azt, hogy mióta elköltöztem nem is beszéltünk meg semmi... áhh nem a francokat. Ha szabadidőm van szinte csak vele vagyok hiszen két hét és bármikor jöhet a baba. Amúgy rajta nem látszik az izgatottság... sőt alig pár cucc van meg a szükséges baba kezdőszettből. Azt hiszem itt az ideje beszélgetnem vele egy kicsit... mert egyszerűen úgy érzem, hogy nincs jól.

Szóval most Hannahhoz tartok épp mert mostmár úgy érzem komolyan beszélni kéne a  babáról. Eddig mindig halogattuk viszont itt az ideje ennek is. De azon nyomban meg is érkezek és az ajtó szokás szerint tárva-nyitva.

-Ha jön a baba be kell zárnod az ajtót mert ez így rohadtul nem biztonságos!-kiáltok és megjelenik Hannah a hatalmas pocakjával és megölel.

-Majd én tudom mi a jó.-jelenti ki mire elfog a nevetés.

-Figyelj komolyan. Beszélnünk kell.

-Terhes vagy?!-megforgatom a szemem -Akkor felcsináltál egy csajt!-értetlenül nezek rá-Neee! Mind a ketten ter...

-Hannah! Komolyan.-ülünk le a kanapéra.-A babáról.

-Nem akarok a babáról beszélni.

-De hogy-hogy nem? Hannah két hét és jön de te még a nevét se döntötted el vagy az ágya színét! Basszus már annyir...

-Harry...-vesz egy mely levegőt amit nem tudok mire vélni. Lekúszik egy könnycsepp a szeméből.-Nem szeretném a babát.

-Ne mondj ilyeneket! Te is tudo...

-Harry komolyan mondtam. Remgeteget gondolkodtam és nekem ez nem fog menni.

-Ha a pénz miatt vagy esetleg...

-Harry értsd meg! Én nem szeretem ezt a gyereket!-mutat a hasára már könnyes szemekkel ami nálam is érzékelhető.

-És most megtörsz egy szépnek ígérkező életet. Mi lesz vele?

-Valaki majd örökbe fogadja úgyis. Jó helyen lesz.

-Nem.-jelentem ki.

-Biztos, hogy olyas valakihez fog kerülni aki igazán kedves és rendesen fel tudja nevelni és van elé...

-Nem adhatod oda másnak.-simítok vegig a pocakján.

-Ezt meg hogy érted?

-Én fogom felnevelni.-kijelentésemre csend száll a házra nem is olyan mely perceknek esetleg óráknak tűnik hanem napoknak, heteknek.

-Ezt nem...

-Kérlek.-kisírt szemeim mintha a lelkébe bámulnának. Csak szorosan amgához ölel egy szó vagy tett nélkül...

Őszintén szólva nem hittem volna, hogy én aki középiskolában egy népszerű srác voltam egy szinten, aki figyelt a tanulmányi átlagára mint ha valami kincs lenne és most itt tartok lassan tizenkilenc évesen, hogy örökbe fogadok egy kisbabát akit nem tudom milyen körülmények között de fel fogok nevelni piszkos sok szeretettel és mindent meg fogok neki adni, hogy boldog élete lehessen.

*1 héttel később*

Ugyan január 31.-ére van kiírva Hannah és addig még van egy hét... de már most azt mondta a doki, hogy bármikor jöhet a baba. Az én babám. És el kellett mennem elintézni a papírokat és most találtak valami bakit amiért jelenleg itt vagyok ebben a hatalmas épülegben és várom, hogy kinyíljon az a fehér ajtó és kijöjjön egy nő azzal a szöveggel, hogy:

Mr. Styles! Kérem fáradjon beljebb!

Ahogy így elképzelem a hangot is mellé akaratlanul is vigyorogni kezdek ami külső szemlélőként elégge aggasztó lehet.

-Mr. Styles kérem fáradjon beljebb! -pont ahogy képzeltem. Bemegyek és leülök a szokásos helyre.

-Jó napot Mr. Styles! Ha nem gond a lényegre térnék.

-Én is ezt akartam javasolni. Hallgatom.

-Hatalmas baklövést ejtettünk ugyanis a másik szülőről nem tájékoztatott minket.

-Van másik szülő.

-Hol?

-Hát... jelenleg nem tartozik még csak a földrészen sem ha jól tudom.

-Értem, de a papírokhoz az ő aláírása is szükséges, különben a gyermek nem lehet az önöké.-ez rendesen szíven ütött.

-Egyenlőre nem tudok a másik szülő jelenlétével is szolgálni viszont szívesen aláírom helyette a pap...

-Nem Mr. Styles... sajnálom de ez így nem mehet.

-Uram kérem.

-Sajnálom...-csend. Ismét csend. Ha velem történik valami akkor mindig csend lesz. Pont ahogy most. Szörnyű, szörnyű csend.

-És esetleg nem kaphatnék egy kis időt?

-Úgy gondolja, akkor megoldható lenne a másik szülő jelenléte is?

-Minden féle képpen.- persze, hogy nem.

-Egy fél évet kap. De tényleg. Mr. Styles nehéz lehet az élete és én tudom, hogy maga egy igazán jó ember és megérdemli a boldogságot. Ön kivételes személy.-még küld egy bíztató mosolyt majd minden szó nélkül átölelem, hisz egy gyönyörű dolog történt. Apa leszek.

Miután hazaértem és elmeséltem mindenkinek, hogy véglegesen is apa leszek, nem maradt más, ming átgondolni, hogy mi is történt. Tulajdonképpen Lou nem is tud róla hogy van egy közös gyerekünk. De ő megmondta, hogy várjak rá. Ami azt jelenti, hogy egyszer visszatért hozzám. Egyszer. Csak kérlek legyen fél éven belül. Mert ha nem... végleg összeroskadok.