Kérlek Várj Rám

41

Louis szemszöge:

- Pontosan mi érdekel? - kérdezem félve.

- Minden... a családod, gyerekkorod, hogy mi akartál lenni, ha nagy leszel, miket csináltál, milyen suliba jártál... engem minden érdekel ami veled kapcsolatos. - néz rám megnyugtatóan. Nagy levegőt veszek és tudom, hogy el kell mondanom. De nehéz lesz. És amiért utálom magam... hogy eddig nem mondtam el neki tulajdonképpen semmit. Félek... és látja rajtam. De hallani akarja. Megértem, és mindent próbálok neki elmondani mert szeretem őt. Mindennél és mindenkinél jobban.

- 1991 december 24.-én a donchasteri kórházban megszülettem én Louis... nehéz lesz kimondani mert utálom. -kuncogok fel kínosan a középső nevem miatt - William Tomlinson, Johanna és Mark Tomlinson első fiú gyermeke ként. Sosem voltam az a mintagyerek aki mindenben tökéletes. Amióta az eszemet tudom... szinte sosem hallgattam másokra, de tényleg csak akkor ha nagyon muszáj volt - magyarázom erősen használva a kezeimet a mutogatásra, mire Hazza felkuncog. - Liamet és Niallt egészen pisis korom óta ismerem... ovi óta. A napjaim átlagosan teltek. Volt egy gitárom. Amit láthattál nálam. -veszek mély levegőt. - A testvéreim. Mint tudod Lottie a legidősebb húgom. Köztünk három év van. Aztán vannak az ikrek. Az ikrek és én közöttem hét év van. Csak egy valamit nem említettem. - beszívom az összes levegőt mit tüdőm enged - volt egy nővérem akitől azt a gitárt kaptam...

- Ne... - suttogva ennyit ejt ki a száján.

- Volt egy nővérem. Felicité. A mindenem volt. Öt év volt a korkülönbség. Lehettem úgy tizennégy... amikor kiderült anyáról, hogy ismét gyermeket vár... illetve gyermekeket. Iszonyat izgatottak voltunk. Viszont egy hónapra rá el kellett mennie egy vizsgálatra. Kiharcoltam, hogy én is mehessek ne csak Fizzy. Azthittem, hogy ultrahang lesz... de, mint kiderült nem az volt. Anyáról kiderült, hogy leukémiás. Ott abban a kórházban teljesen összeomlottam. A hazavezető út halkan telt... szinte álomba sírtam magam mikor apa kiabálása felekeltett. Valami olyasmi volt, hogy "Fizz, Jay, Lou!!! Ugorjatok!!!" Már csak annyit látok hogy anya és mellőlem Fizzy ugrik ki a kocsiból míg az én ajtóm beragadt és nem tudtam kinyitni. Átcsúsztam Fizzy oldalára, de nem tudtam kiugrani a biztonsági öv miatt. A kocsi belecsúszott a lángoló autóba az út közepén. Amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam az autóból és apa is. Elkezdtem visszafele rohannai ahol anya és Fizzy kiugrottak... de sehol nem láttam őket. Hirtelen meghallottam anya kiáltását. "Louis!" Kiáltott nekem odafordultam és megkönnyebbültem, hogy semmi bajuk. Aztán csak egy hatalmas fékezés... és egy autó halálra gázolta őket... a szemem láttára.

Harry szemszöge:

Nem tudom mit tudok erre mondani. Lekúszik egy könnycsepp az arcomon épp ahogy Lounak is. Édes istenem ez szörnyű. Nem is tudom, hogyha velem történik ugyan ez... akkor én most hol lennék... és ő ezek után a szörnyűségek után képes még a mai napig is mosolyogni. Ő egy angyal. Az én egyetlen angyalom.

- Lou... én sajnálom. - szorítom együttérzően a kezét. - Te sokkal jobb életet érdemelsz. - nézek rá bíztatóan. Mire felkacag... de nem boldogan, hanem gúnyosan, mit nem tudok mire vélni.

- Ugyan... nézz rám. Egy csődtömeg vagyok. Hazudtam, titkolóztam a barátaim előtt és megaláztam azt aki a világot jelenti számomra. Egy roncs vagyok. Egy szörnyű alak. Meg van írva előre a sorsom és biztos joggal történtek így a dolgok.

- Nem Lou ez nem így van. Te ennél jobbat érdemelsz. El... elvesztetted a családod...

- Te is.

- Igaz... de mostmár van új. - húzom közelebb magamhoz. Viszonozza tettem és átkarolja derekam. Mélyen beszívom illatát, melyet oly rég nem érezhettem. Az erős cigaretta szag kissé elnyomja azt a kellemes zöldalmás illatot... de nem érdekel. Ahogy engedném el rájövök hogy még szüksége van rám így tovább ölelem. - Boo...

- Hm?

- Eljössz velem fürdeni? - elhúzódik és mosolyog.

- Természetesen. - felsétálunk kéz a kézben a fürdőbe és levetkőztetjük egymást.

Beigazolódott sejtésem, hogy össze van esve. Csípője még vékonyabb mint volt izmai most nem domborulnak, olyan szépen és, mintha hetek óta nem evett volna.

A már teli kádba ő száll be először. Követem példáját és, ahogy beülnék elé furcsán néz rám.

- B... baj van? -kérdezem félve... hisz lehet valami olyat csináltam ami kellemetlen neki... vagy már nem tetszik neki a testem... de ez a nézés megfélemlít.

- Annyira gyönyörű vagy. - csillognak a szemei és teljesen megváltozott a nézése az előbbihez képest. Lehajolok hozzá egy csókra ami eléggé elnyúlik. - Feküdj le Hazza. Szeretnélek kényeztetni. - suttogja. Teszem amit kér és ölébe fekszem. Hátulól előveszi a tusfürdőt és bekeni egész felsőtestem majd combom, intim részemet kihagyva. Hátammal is végez, mikor a hajamat kezdi locsolni és a sampont lassan szétkeni fejem búbján. Közben édesen suttog. - Édesem... én egyetlen mindene. Minden nap meghalt egy kis részem nélküled. Szörnyeteg vagyok, hogy ezt tettem. Hogy tudsz nekem megbocsájtani?

- Louh... - sóhajtom - soha nem haragudtam.

- Hogy lehet ilyen gyönyörű a lelked is? Örökké szeretlek. - hajol a vállamhoz és végigcsókol rajta. Lemossa a testem és szembe fordulok vele. Belenézek azokba a még mindig fájdalommal és aggodalommal teli szemekbe. És megcsókolom.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. - suttogom még utoljára ajkaira.

Kiszállva a kádból megtöröljük egymás testét majd átnyújtok neki egy alsót a szekrényemből kihúzva. Felveszi, ahogy én is. Nem kicsit feszül rajta, így tökéletesen kiemeli gyönyörű formás alfelét. Befekszünk az ágyba és egymás karjaiban lépünk álmaink mezejére... azt kívánom bár ne érne véget ez az érzés... soha.

Ahogy kinyitom a szemem még sötét van... próbálok visszaaludni, de nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok. Kikecmergek Louis kezei közül és egy csókont hintek homlokára. Felkelve elsétálok a babaszobáig és végigképzelem a napjainkat... ahogy itt altatjuk a kis Darcyt, mikor sír és nem birom elhallgattattni és átadom Lounak... aki csak vág egy vicces pofát és egyből felvidul a drágánk. Ahogy majd jön az első barátja. És Lou ki akarja majd nyírni a kalácsképűt, de én nem hagyom. Ahogy részegen hazajön egy buliból, ahová el sem engedtük... akkor is végig fogom nézni... ahogy nem józan állapotban fetreng az ágyán és mégis olyan gyönyörű. Bár még most sem látom de tudom... biztos vagyok benne, hogy tökéletes.

Visszasétálok a szobába és Lou még mindig az igazak álmát alussza. Ugyan abban a pózban ahogy kb. tíz perce itthagytam. Olyan tökéletesen süt be a holdfény a gyönyörű arcára. Nem bírom megállni... előveszem a festővásznam és nekiállok a művemhez. Órára pillantva meglátom az időt.

3:28

Na hellóka drágák!❤

Szinte kötelességemnek éreztem, hogy beleírjam Felicitét, mert nagyon szerettem őt és ezt a storyt képtelen voltam úgy elképzelni, hogy ő nincs benne. Persze Johannaval egyetemben. Mind a ketten csodálatos, elképesztő nők voltak.🖤🕊

Remélem tetszett a rész. Az előzőt csak szerettem volna elmondani. További szép estét/napot/reggelt❤🦄