Spotlight - Reflektorban

Édes tizenhat

- Igen chika, te jössz! - vigyorgott rá gonoszan.

Carmen a szemét forgatta.
- Vigyoroghatsz, de a mi történetünk nem embarazoso, meg ciki, mint a tiétek- kezdte. - Nem másztam rá részegen, - nézett Avara- nem oltotta olyanért, ami nincs is úgy- mutatott Denara- és nem borítottam magamra a kávémat sem miatta- állt meg a tekintete rajtam. - De azért nagyon nem esett jól, ami történt. Én már rég a pályán voltam, mikor a Spotlight berobbant a köztudatba. Voltak már reklámjaim, de annyira még senki nem figyelt rám. Aztán jött a pantalones... farmer reklám. A rendező feltétlen kívánsága volt, hogy camisa nélkül legyek rajta. Én meg belementem- bólintott, majd valószínűleg meglátta az elszörnyedt arcomat, mert rögtön korrigált.- De semmi nem látszott. Csak a hátam. Tehát semmi olyan nem volt, csak éppen ez repítette meg a karrieremet. És mivel minden rocksztárnak kell egy szupermodell, ezért összeraktak minket a menedzserek- bólintott keserűen, mire hallhatóan levegő után kaptam. Ava és Dena is felszisszent. Ezek szerint ők sem tudták. 

- Igen, összepakoltak minket, hogy játsszuk el ezt az egész járás dolgot. És jól is ment- vonta meg a vállát. - Nem kellett mást csinálnom, csak egy jó pasival, aki dotado és normális, nem mellesleg rocksztár, a nyilvánosság előtt...mi az a szó? Turbékolni? Sí ! Szóval csak turbékolnunk kellett, meg mindenki előtt csókolózni. Én ebbe nagyon beleéltem magam. Egy idő után feltűnt, hogy nekem kezd nagyon is igazi lenni az egész. De csak nekem. Ezerszer próbáltam megértetni Dylennel,  hogy nekünk nem csak kamuból, hanem igaziból is együtt kéne lennünk, de ő ugyan azt hajtogatta: Az üzlet, az üzlet. 

Egy idő után feladtam.

 Feladtam, hogy megpróbáljam kettőnket összetartani, egyszerűen csak játszottam a szerepem. És ez mindkettőnket felrepített, és mivel elértük azt, amit akartunk, ezért az útjaink elváltak. Hozzáteszem közben elég sokszor...Hogy is mondtad, Dena? Összegabalyodtunk? Igen, és akkor nem volt köröttünk senki. Csak mi ketten. Aztán gondolom észhez tért, mert megint keresni kezdett, és elég hamar megkaptam ezt- mutatta fel a bal gyűrűsujján fityegő hatalmas gyémántot.  

- És ezzel ennyi volt. Mit is írtak az újságok? Meggyűrűztettem magam a skandináv félistennel? Ja, valami ilyesmi. De szeretjük egymást- jelentette ki. - És ez, bárki bármit mondd, nem változik. Ha az egyikünk elcsesz valamit, akkor is tudjuk, hogy ez csak pillanatnyi baki a gépben. De utána simábban megy, mint előtte- bólintott.

- És mind tudjuk, hogy Marcus elcseszte- vette át a szót Ava. - Nagyon. De hidd el, ha mi mondjuk, hogy nem vagy közömbös neki. Hiába mondta azt, amit mondott az interjún, hiába tudta, hogy mennyire rosszul fog neked esni, ha meglátod a klippet Alexis-szel. Azt akarta, hogy biztonságban legyél ettől az őrülettől. És ezzel mutatta meg neked, hogy mennyire szeret- nézett mélyen a szemembe a lány. - Igaz, pasiból van, és nem igazán tudja mi a különbség aközött, hogy a mekis kaját szereti, vagy egy lányt,- vonta meg a vállát, mire mindannyian felnevettünk- de nem láttam még Marcust olyannak, mint amilyen most volt. Olyan, mint valami kisállat, aki éhezik a gazdája elismerésére.

- Te vagy a gazda- szúrta közbe nevetve Dena, mire felnevettünk. 

Pillanatnyi csend ereszkedett ránk. Carmen felállt, és a hegedűmhöz lépett. Az asztalon volt, mellette egy csomó szétszórt kotta. Kíváncsian felemelte az egyiket, majd elmosolyodott. 

- Door to the Purgatory - mosolygott elismerően.- El is tudod játszani?

- Az összeset el tudom játszani- korrigáltam, mire a lányok összenéztek. 

- Oké, akkor ha már így mindannyian gyónunk, mondd el kérlek- szólalt meg Dena- Szereted?

A vérem az arcomba szökött. Idegesen túrtam bele a hajamba.