Mindenki a mennybe akar jutni,
De félnek, hogy meg kell hozzá halni.
Öltek már meg engem oly sokszor,
Hogy már nem félek én a haláltól.
Ebben a nyári hideg éjszakában az alkohol tart melegen,
Mellé szerzek nem legál tudatmódosító szereket.
Önpusztítás? Ugyan, hogy pusztítod ami már halott,
Ez csak annyi, hogy a holttestbe párat belerúgott.
A túladagolás veszélye fent áll, de nem bánom,
Legalább boldogságban jön rám az örökké tartó álom.
YOU ARE READING
Kósza Lelkem
PoetryMindig is vonzott a kortárs költészet és gondoltam megpróbálkozom vele én is mert miért ne?