Kósza Lelkem

Reggel

Egy erdő látszik a teraszomról
Cigizek és közben azt bámulom
Te éppen ébredezel az álmodból
Elnyomom, melléd fekszem és csókom adom

Mondanám neked hogy szeretlek
Ahogy az ágyamban melléd fekszem
De más az amit én érzek
Nem értenéd meg ürességem

Hiányzik belőlem az empátia
Talán az oka a gyerekkorom
Kedvesebb nálam egy hárpia
Ne haragudj, én sem ezt akarom

Próbáltam javulni de hiába
Ennek oka valahol mélyen van
Halmozok hibát hibára
Lelkem valahol sötétben van