Bent vagyok egy sötét szobában
Kezembe egy zseblámpa
Bútorok nincsenek, csak kőpadló
Lámpafényben meglátom, ott egy ajtó
Kitárom, de csak egy sötét labirintus tárul elém
És valami alak indul jobbról felém
Hirtelen elkap a félelem
Lámpából le is merült az elem
Az alak megáll előttem
Meggyújt egy fáklyát a falon
Látom, magammal szembejöttem
Démoni énem nem enged szabadon
YOU ARE READING
Kósza Lelkem
PoetryMindig is vonzott a kortárs költészet és gondoltam megpróbálkozom vele én is mert miért ne?
