Itt az emberek jönnek-mennek,
Észre sem veszik, hogy mellettük egy részeg fetreng.
Cigi a kézben, whiskey a gyomromban,
Látlak magam előtt az otthonomban.
Kár, hogy az egész csak egy álom,
Amit a Duna csobogása mellet magam elé látom.
Inkább felvettem a headsetem, hogy agyam kikapcsoljam,
De agyamba ötlik, hogy nem magányban hanem kapcsolatban.
Kevés már az életben tartó erő ezen a földön,
De remélem ezt az egyet nem vesztem el rögtön.
YOU ARE READING
Kósza Lelkem
PoetryMindig is vonzott a kortárs költészet és gondoltam megpróbálkozom vele én is mert miért ne?
