𝐌𝐢𝐫𝐚𝐜𝐮𝐥𝐨𝐮𝐬 𝐧𝐨𝐯𝐞𝐥𝐥á𝐢𝐦

Az Álarcos Bál

– Szép volt! – kiáltott fel a két szuperhős, miközben öklük össze találkozott.

Mint ahogy eddig mindig, így most is sikerült legyőzniük a gonoszt, akit a főgonosz – ismertebb nevén Halálfej – fertőzött meg egy akumával. Viszont ezt az idilli pillanatot újra megzavarta valamelyikük talizmánjának a csipogása.
Ezúttal Katicabogár fülbevalója volt a bűnös, így a lány már indulni is készült nehogy a Macsek előtt változzon vissza.

– Viszlát Cicus – mosolygott rá az említett személyre egy integetés kíséretében. Meg sem várta Fekete macska reakcióját már vette is elő yoyoját, hogy minél hamarabb távozhasson.

– Várj egy percet Bogárkám – kapta el karját a Macska. - Kérdezni szeretnék valamit.

– Akkor mondd gyorsan, mert mindjárt visszaváltozom – sürgette a Bogár.

– Tudod lesz az az álarcos bál, amit a polgármester és a lánya szervez... – kezdett bele mondanivalójába. Közben pedig szíve sokkal hevesebben kezdett el verni, mint azelőtt.

– Igen hallottam róla, mi van vele? – kérdezte. Elsőre nem értette, hogy mit akar ezzel mondani neki a Macsek.

– Gondolom téged is meghívtak és bár nem tudom tervezel-e elmenni rá, de szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem? – vakarta meg megizzadt tarkóját, majd idegességében rámosolygott a lányra.

A pöttyös ruhás egy pillanatra elgondolkodott.

– Miért is ne – felelte végül egy váll megvonással együtt és azon nyomban el is tűnt yoyoja segítségével.

A fiú először nem hitt a fülének, azt hitte nem hallott jól. Majd kicsattant a boldogságtól, mivel szerelme igent mondott kérdésére. Mondjuk nem pontosan ezt mondta, de Macska szerint a lány válasza egyenlő volt egy igennel. Nem mellesleg napok óta tervezgette, hogy hogyan és milyen körülmények között kérdezze meg őt.

– Randizni fogok életem szerelmével – suttogta maga elé, miközben egyre nagyobb vigyor terült el az arcán.

– Nem úgy volt, hogy Alya-val mész a bálba? – kérdezte a kis kwami Marinette-től.

– De Tikki, viszont nem tudtam nemet mondani neki – temette tenyerébe az arcát a sötét hajú lány. Hirtelen fogalma se volt mitévő legyen.

– Őszintén szólva jól esett, hogy elhívott... Majd Alya-nál kimagyarázom magam, hogy aznap elkell utaznom vagy nem tudom – osztotta meg a kis lénnyel az első ötletét, ami az eszébe jutott, miközben felemelte a fejét és ránézett. – Amúgy is Marinette-ként csak lejáratnám magam mindenki előtt, főleg ha Adrien is ott lesz. S nem mellesleg Katica ruhájához már van is egy vázlat a füzetemben.

Ezt követően fel is pattant és az asztalához sietett. Miután leült a kezébe vette az említett vázlatfüzetét és őrülten lapozni kezdte.

– Megvan! – kiáltott fel, majd lerakta az asztalra, hogy kwamija is megtudja nézni, aki azonnal oda is repült hozzá.

– Azta... ez gyönyörű Marinette – még a szája is tátva maradt a rajz láttán. Mint ahogy gazdája minden terve ez is elképesztően tetszett neki.

–Köszi Tikki - mosolygott rá a lány.
– De jobb ha már most hozzá látok – felelte, majd neki is kezdett.

– Még mindig nem hiszem el. Katicával fogok menni a bálba – vetette magát az ágyára a szőke hajú fiú.

Még mindig hatása alatt volt a nemrég történteknek, amit a kwamija meg is szólt.

– Ne legyél már annyira oda, inkább adj egy kis camembert.