Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

23.rész

A sulihoz érve megláttam a szerelmemet, Kookie kocsiját. Akkor már Kookie is itt van. Megakarom beszélni vele a tegnap estét. Én tudom, hogy szerelmes vagyok belé, de azt nem tudom, hogy ő mit érez irántam. Szeretnie kell ha megcsókolt és majdnem elvette a szüzességem, igaz? Remélem.
Az ajtón belépve elváltak az útjaink Hyunggal. A folyosón végig menve érdeklődő szempárok találtak. Itt mi folyik? Sose szoktak nézni engem. Számukra láthatatlan vagyok, most mégis mindenki engem néz. Lehajtottam a fejem és úgy mentem tovább a szekrényemig. Nem tudom pontosan, hogy milyen órám is lesz, de majd csak követem Mingyu-t őt úgy is könnyű kiszúrni a tömegből a magassága miatt. Mindég is irigy voltam a magasságára. Mint Kook kocsiját, az ő magasságát is lopnám. Szerencsémre pont megláttam őt ahogy a lépcsők felé igyekszik. Szóval fent lesz óránk, hurrá... Felmentünk a másodikra és ott is a 205 terembe. Bent megláttam Chanyeolt, ő boldogan intett, hogy üljek mellé. Jó páran furcsálták, hogy mellé ülök, de nem érdekelt minket.

-Sz-szia - tagadni se tudnám, hogy félek.
Ő amikor ezt meglátta eltünt az arcáról a mosoly. Rögtön bűntudatom lett - Sajnálom csak kicsit izgulok, hisz.. Tudod... - motyogtam lehajtott fejjel.

-Nincs semmi baj, megértem. De kérlek higyj nekem, hogy nem foglak többet bántani. Soha! És.. Sajnálom! Baek hyung elmondja, hogy amnéziád van... Én nem tudtam én... Tényleg nagyon sajnálok mindent amit tettem!-mondta szinte kétségbeesve, miközben megfogta a kezem.

-Semmi baj. Nem haragszom és megpróbálom elfelejteni, ami történt. Kezdjük új lappal, oké? - nyújtottam felé a kezem.

Ő csak mosolyogva rázta meg majd ekkor bejött a tanár, aki nem más mint  Kookie. Rámosolyogtam ő pedig alig láthatóan rámkacsintott.
Maga az óra unalmasan telt, de igazából én végig csak Kookie ajkait néztem. Semmit nem fogtam fel abból amit beszélt, de az ajkairól megállapítottam, hogy gyönyörűek. A felső vékony de az alsó ajka kellően telt. Csókolni való. Azon is gondolkoztam, hogy mennyire jól tud csókolni azokkal az ajkakkal. Vajon hány emberrel csókolozhatott, hogy ennyire jó legyen benne? Féltékeny vagyok, amiért nem én vehettem el az első csókját. Ahogy másban sem lehetek első nála. Ahh.... Ez így nem ér...
Amint vége lett az órának mindannyian kiindultunk a teremből. Vagyis én csak indultam volna.

-Taehyung kérlek maradj egy pillanatra!- szolt utánam Kookie.

-Igen, Mr. Jeon? - fordultam hátra huncut mosollyal.
Kookie megvárta amíg mindenki kiment majd derekamnál fogva magához húzott.

-Szeretném ha figyelnél az óráimon és nem csak az ajkimmal foglalkoznál. - mondta egy hunszut kis félmosollyal. Basszus észre vette. Elszégyeltem magam és elpirulva lehajtottam a fejem.

-S-sajnálom - dadogtam zavaromban.

-Imádom amikor elpirulsz - suttogta fülembe. Végig futott a hátamon a hideg, ahogy rálehelt a nyakamra.

-K-Kookieh... Nehkem m-menni kellh, ahh... - mondtam akadozva.

Zavarba ejtett és egyben kissé felizgatott ahogy csokolgatta a nyakam, miközben a keze néha-néha lecsúszott a fenekemre. Nem tagadom jó érzés volt, de ezt nem itt kellene. Lassan elengedett, majd a vállaimnál fogva megfordított és kicsit előrébb lökött a fenekemnél fogva. Újra elpirultam, majd éreztem a gyomromban azt az érzést amiről mindenki beszél. A bizonyos pillangokat. Francba azokkal a kis rovarok, vennem kell rovarírtót. A teremből kilépve Chanyeolt pillantottam meg ahogy gondolom rám várt. Remélem, hogy semmit nem látott vagy hallott.

-Öhm.. Kérdezhetek valamit?.. - kérdezte bizonytalanul.

Fogalmam sincs, hogy mit akarhat kérdezni tőlem. Ő elindult az udvarra, én pedig követtem. Félek. Ez volt az egyetlen dolog, amit éreztem. Tudom, hogy meg ígérte, hogy nem fog többet bántani, de nem fűznek jó emlékek ehhez a helyhez. Oda érve egyre furcsábban viselkedett Chanyeol.

-Öhm szerinted lehetséges, hogy meg tetszett egy öhm.. Fiú? Tudom, hozy ezt tőlem furcsa hallani, de az a fiú... Gyönyörű, kedves, aranyos....Elképesztően aranyos.. Ahhj ha rá gondolok érzem azokat a... Mi csodát is? Tudod azok a bogarak vagy mik amik a hasamban vannak! Egyébként, hogy kerülnek be oda? Amíg alszom bemásznak a számba vagy mi franc?? Mindegy is szóval... Öhm.. Mit is akartam mondani? - szegény annyira zavarban volt, hogy nem tudta, hogy mit mondjon vagy, hogy hogyan magyarázza el nekem azt, amit érez.

Elég aranyosan nézett ki ezekkel az elveszett kiskutya szemekkel. Ki lehet az, aki ennyire megbolondutotta Chanyeolt. A híres playboy-t,aki minden lányt az ágyába vitt már most meg hirtelen egy fiú tetszik meg neki.

-Ki az a fiú? Ismerem? - kérdeztem kedvesen. Nem tudtam, hogy megmerjem-e kérdezni, de nagyon kíváncsi vagyok.

-Ő.. - épp mondani akarta amikor becsöngettek és ez félbeszakította. Basszus pedig nagyon kíváncsi vagyok. De nem ússza meg, délután kifaggatom. Chanyeolt mintha puskából lőtték volna úgy szaladt be az iskolába. Szerintem soha egy gyerek se szaladt még így a suliba. Aranyos amikor zavarban van. Teljesen másmilyen, mint akit megismertem itt.
Az órák borzalmasan lassan akartak eltelni, de végre vége lett a napnak. Sajnos nem tudtam elkapni Chanyeolt, hogy ki tudjam faggatni, de ami késik nem múlik.
Megláttam ahogy Kookie a kocsijának dőlve vár.

-Sziaaa, mire vagy kire vársz? - ugrottam elé mosolyogva.

-Rád angyalkám.-mosolygott rám azokkal az ellenállhatatlan nyuszi fogaival.

-Oh.. Szóval újra találkozunk szerelmem - suttogtam a kocsinak.

-Sz-szerelmem? - nézett rám nagy szemekkel Kookie.

-Ohh én... A kocsidnak mondtam. - fülig pirultam. Nem tudom mi cikibb az, hogy hangosan mondtam ezt egy kocsinak vagy az, hogy akibe tényleg szerelmes vagyok meghallotta és azt hitte, hogy rá mondom.

-Értem.... - hajtotta le a fejét majd kinyitotta nekem az anyós ülésnél levő ajtót.

Romantikus volt, de közben a feszültséget is hallottam hangjában.
Ám nem tudtam túl sokat törődni vele, hisz rezzgett a telefonom. Vajon ki írhatott? Meglepődtem amikor megláttam, hogy Chanyeol írt.

Chanyeol:
Szia Tae.. Én.. Akkor tudnál segíteni nekem?

Én:

Szia. Persze, de miben is pontosan?

Chanyeol:
Abban, hogy eltudjam hívni őt randira.

Én:

Hmm.. értem, de mostmár elárulod, hogy  ki az a fiú?

Sajnos nem láttam a választ mert Kookie kikapta a kezemből a telot.

-Ha velem vagy ne beszélgess más fiúkkal!- tele volt féltékenységgel a hangja.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie