Életem Első Igaz Szerelme {Ereri} /BEFEJEZETT/

17. Veled maradok!

Eren szemszög

Az iskola hamar véget ért. Volt 1-2 nagyobb eset az iskolában amiről mindig beszélünk. A 12. elég unalmasnak bizonyult tehát remélem nem zavar hogyha az évzáróra és az iskolaválasztásra ugrok azonnal! Hát ez egy érdekes történet. Úgy dönötöttem tovább fogok tanulni egy elég távoli egyetemen. Ezzel egy baj van. Levi. Nem merem itt hagyni. Egész évben ezen filóztam, hogy mi legyen. Levi azt mondta őt nem zavarja ha elmegyek de engem nagyon is.

-Levi. Nem akarok nélküled elmenni egy egyetemre sem!

-De Eren a jövőd forog kockán. Ezt kéne figyelembe venned! Ne most érzelgősködj. Elfogadom ha itt hagysz. Nem fog fájni. Nem foglak keresni. Nyugodtan megmondhatod, hogy nem vagy kiváncsi rám. Ne fogd az egyetemre. - mondta lehajtott fejjel, szipogva. Várjunk ha szipog akkor sírt is?

-Nem fogok minden kapcsolatot elszakítani veled! Veled maradok! Értve? Nem hagylak itt azt nem tehetem meg!

-Eren. Tudod mi az, hogy jövő? Ez a legfontosabb nem az, hogy kivel milyen kapcsolatot táplász meg aztán mostmár 18 vagy. Felnőttél. Nem kellek neked. Csak mond ki, hogy szakítasz. Kérlek ne nekem kelljen!

-Hogy a fenébe kérheted ezt tőlem? De jó ha ezt akarod. Szakítunk. Ennyi volt. Befejeztem. Remélem örülsz! - mondtam és könnyek szöktek a szemebe

Kifutottam a lakásból a lesokkolt Levi mellől. Kimentem kiszellőztetni a fejem, hogy mit is kezdjek magammal amikor megcsörrent a telefonom.

Armin hív

Felvettem a telefont.

-Mi az Armin? Épp nem vagyok olyan állapotban, hogy beszélgessek! - mondtam síros hangon

-Baj van Eren?

-Áhhh nincs dehogyis.

-Mond el mi van veled vagy megkereslek!

-Inkább hagyjál békén te is!

Ezzel lecsaptam a telefont. Armin többször is próbált elérni. Sőt még Mikasának is szólt.

Mikasa hív

-Armin szólt vagy mi van már, hogy mindenki hívogat?

-Igen. Kérlek mondj valamit Eren amivel többet tudok meg.

-Neked pont nem szeretném kiönteni a szívem. Kösz azért, hogy próbálkozol de nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy lelkizzünk!

-Mert te csak a bátyámat szereted. Tudom jól de kérlek felejtsd el őt! Levi nem fog kisegíteni az ilyen bajokból. - üvöltözött

Csak hallgattam mondandóját. Nagyon rosszul esett, hogy már megint Levivel jön. Főleg azért mert már leaglább 30 perce nem vagyunk együtt. Inkább csak csöndben ültem és hallottam ahogy ordibál. Viszont egyik mondatánál teljesen kikészültem.

-Kár, hogy Levi ennyire szeret téged. Egyre többet beszéltem vele és mindig csak rólad hadovált ami már-már idegesített.

-Te? Te nehogy kimond újra annak az embernek a nevét! Elegem van mindenkiből! Hagyjatok már békén kérlek. Ezt miért nem lehet megérteni? Már a nevétől is görcsbe rándul a hasam! Kussolj!

Ezután leraktam a telefont és elmentem messzire egy olyan helyre amit csak én ismerek. Egy nagy fa volt amibe bele lehetett mászni és én kiskoromban mindig itt ültem benn amikor gondolkodtam. Senkinek nem mutattam meg ezt a helyet. Itt magamba tudtam mélyedni és gondolkozni egy kicsit.

Miért akart ennyire szakítani? Miért csak velem foglalkozik? Miért nem önzőzik egy kicsit? Egy ilyen ember lenne igazából az a rideg tanár úr? Nem értem.

Miután egy kicsit lenyugodtam haza akartam menni. Ekkor jöttem rá, hogy Levi a szobatársam. Nem érdekelt. Hazamentem és felkaptam a cuccaim. Levi csak csendben ült egy széken. Amikor beléptem felkapta a fejét és könnyek szöktek szemébe.

-Eren. Ég veled!

-Ég veled te gyökér!

Ezek után otthagytam és elmentem nevelő szüleimhez akik boldogan fogadtak. Mindent elmondtam nekik. Minden egyes szót. Ők csak táltott szájjal halgatták amiket mondtam.

-És így történt, hogy idekerültem - fejeztem be mondandóm

-Köszönjük, hogy elmondtad. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Igazából tudtad, hogy van egy egyetem ami sokkal közelebb van? Ugyanazt tanítják mint ahova te akarsz menni. Az is egy ilyen nyomozós egyetem. Nem akarod azt megpróbálni? Ja és nem ítélünk el mert egy fiúval voltál. Úgyis kibékültök ahogy hallottam a történetet tehát ne törj össze. Légy erős! - mondta anyám

Légy erős!

Annak kell lennem. Muszáj erősnek lennem. Vissza kell mennem hozzá! Nem hagyhatom itt annyiban. 2 év hirtelen így elrepülne? Na azt már nem engedem!

Gyorsan ledobtam a cuccomat és elindultam haza. Egész közel laktunk nevelő szüleimmel egymáshoz. 10 perc gyalog de még így is csak nagyon ritkán tértem haza. Szinte sprinteltem haza. 5 perc alatt haza is értem. A kulcsot gyorsan beletuszkoltam a zárba és kinyitottam az ajtót. Levi ült ugyanúgy a széken ahogy elmentem. A szemei könnyekkel áztatottak voltak. Tehát sírt. Miattam. Nem tudtam mitévő legyek így csak leültem vele szemben.

-Heichou. - amint meghallotta becenevét azonnal belenézett acélkék szemeivel az enyémbe - Sajnálom. Én nem így akartam. Borzalmas vagyok, hogy képes volatalk itthagyni. Bocsánat. Remélem megértessz. De kérlek ne sírj miattam. Nagyon rosszul reagálok az ilyen dolgokra.

-Eren.

-Igen?

-Csak... kérlek foglalkozz a.... - nem tudta befejezni mert beleszóltam

-Találtam egy közelebbi egyetemet tehát a jövőm megvan oldva. Ne ezzel foglalkozz. Gondolj már egy kicsit magadra is!

Ezek után közelebb hajolt hozzám és egy gyenge csókot hintett ajkaimra majd egyre durvábban csókolt, végül már teljes csókcsatát vívtunk egymással.

-Akkor most lehetek önző ? - kérdi kis mosollyal az arcán

-Pontosan

-Akkor megyek az egyetemre dolgozni. Úgyis untatna a középiskola ha te nem lennél.

-Ezt komolyan mondod?

-Teljesen komolyan. Holnap be is adom a lapot róla.

-Értem. Akkor tényleg veled maradok ameddig csak tudok.

Levi másnap tényleg beadta a jelentkezési lapot és az önéletrajzát. Pár hétre rá fel is vették az egyetemre velem együtt. Ez egy kicsit rizíkosan sikeredett de ez van. Legalább nem mondhatjuk a kapcsolatunkat unalmasnak.

Kész is lennék ezzel a fejezettel. Na most megyek vissza lolozni mert várnak. Vagy lehet, hogy anime quizezünk. Ki tudja. Holnap után jön a kövi rész.

Sziasztok