Mindig ott leszek veled (Befejezett)

Csapda

Aito szemszöge: 

2 hónap telt el azóta hogy megtörtént köztünk a dolog és újra láttuk a kapucnist. Ez az időszak békésen telt és nem volt itt újra de Naoki mindig itt van velem és sehova se enged el egyedül. Most is Minával beszélgetek a szobámban mivel a többiek a szerelmemmel együtt találtak pár vadászt és azok ellen küzdenek. Tegnap óta nem jött haza de mindig jön valaki aki hoz tőlük levelet. Ez mindig meg szokott nyugtatni. 

-Ma jött egy levél. Az üzenik vége harcnak már csak az utolsó simításokat végzik. Este már nagy eséllyel jönnek haza. 

-Komolyan?-már alig vártam ezt a pillanatot.

-Igen. Nyugodj meg hamarosan újra találkozol vele. 

-Iga....-nem tudtam befejezni a mondatot mert amit megettem reggel ki akart belőlem jönni így gyorsan elfutottam a vécébe. Miután ezzel megvoltam megtöröltem a számat és visszamentem az aggódó tekintetű Minához.

-Már megint?-egy két napja vannak rosszul léteim de szerintem csak az idegességtől van.

-Igen.-leültem mellé az ágyra.

-Nem kéne kideríteni miért van ez?

-Hát szerintem csak azért van mert aggódok Naokiért és biztos megint ettem olyat ami nem tett jót.

-Ezt egy kicsit kétlem. Szerintem a gyomorrontás biztos nem tart 2 napig. 

-Lehet.. de akkor miért?

-Gyere jobb lesz mégis az a vizsgálat. Akkor legalább nem csak találgatunk. -nyújtotta felém a kezét.

-Oké. -nem szerettem ha vizsgálnak azóta amióta az orvosok kísérleteztek de ez mégis jobb megoldás. -elfogadtam és elmentünk Emikohoz aki meg fogja nézni miért vagyok mostanság rosszul.

-Szia Emiko. Meg tudnád nézni mi van Aitoval? Mostanság sokszor van reggelente és este rosszul.

-Sziasztok. Persze. Gyertek csak. -lefeküdtem az ágyra és elkezdett megvizsgálni. -miután talált valamit a tekintete olyan mi a szar ábrázatot tükrözött.

-Mi történt?-kérdeztem értetlenkedve. 

-Hát Aito előbb kérdeznék pár dolgot ha nem baj...

-Oké ha ez segít.-mondtam kicsit már idegesen.

-Na szóval hallottam hogy nem vagy alfa...és már lefeküdtél egyszer Naokival.-fejem elkezdett vörös árnyalatot felvenni- 

-Mire akarsz célozni?

-Nem mondták neked hogy mi vagy? -ekkor jutott eszembe az az o betűs szó amit mondtam azok a maszkos emberek.

-Hát amikor voltam az orvosoknál valamit olyat említettek hogy omega vagyok de nem tudom mit jelent így senkinek se mondtam.-a fejük elképedt de nyugodt tekintetet vett fel. 

-Először ha kíváncsi vagy rá az omega olyan aki ha fiú ha lány tud szülni és nagyon ritkák. Alig találsz belőlük mostanság. Egy kis része nem tudj hogy az a másikat üldözik a harmadikat kincsként tarják és eladják őket jó pénzért és szaporítják őket. Legkisebb esetben fehér hajuk van ők a legritkábbak a többiben pedig halvágy szürke vagy mályva. 

-Oké de ennek mi köze van az állapotomhoz?-nem értettem már semmit. Jó akkor azt már értem mi vagyok és stb de semmi mást.

-Hát mivel Naokinak nem mondtad ő meg nem tudott róla ezért gondolom nem védekeztetek. És lehet váratlanul fog érni de terhes vagy...-elképedve néztem rá. Akkor ezt jelenti omegának lenni. Nagyon lesokkolt a hír de örültem neki. Csak azt bántam hogy Naoki nem lehetett itt velem ebben a pillanatban.

-Majd jó lenne ha többször jönnél vizsgálatra akkor meg tudlak titeket nézni. -csak bólintottam egyet, megköszöntem és bementem a szobámba. -leültem az ágyra és megfogtam a hasam. Fura hogy egy életet hordozok a szívem alatt de örülök neki. Már csak azt várom hogy a szerelmemnek mikor mondhatom végre el. -elfeküdtem és álomba merültem.

Naoki szemszöge:

 Vajon mit csinálhat most? Alig várom hogy haza menjek és vele legyek. Pár óra és indulunk haza mert végeztünk mindennel. Bolt pofájuk a területünkön tanyázni azt tervezgetve mikor kapjanak el minket katonának, kísérletnek vagy még rosszabb ágyasnak. Mostanság ez is elterjedt hogy aukciókon adnak el minket. Az utolsó embereket visszük el és indulunk haza amikor egy hatalmas csapatot látunk közeledni. Meg próbáljuk velük is felvenni a harcot de elkapnak minket.

-Nyugi van nem értetek jöttünk.-mondta nekem az egyik. -Ez csak csapda volt hogy ide csaljunk titeket és hogy most már itt vagytok mehetünk a falkátokba.

-Te rohadék szemét. -kiszabadultam a szorításból de hárman lefogtak és egy fához kötöztek és itt hagytak minket felügyelet nélkül. Szerencsére egyikünk eltudott futni gyorsan mert az volt a képessége. Így ő elmenet szólni a többieknek hogy bújjanak el. Mi addig próbáltunk kiszabadulni és egy idő után sikerült. Ezután szél sebességgel száguldottunk haza. Remélem jól vannak. Várjunk....de azt mondta nem mi kellünk akkor ki? Aito biztos rájöttek hogy itt van....Sietnem kell! Nem veszíthetem el még egyszer....-amilyen gyorsan tudtam futottam mire odaértem mindenkit levertek és Mináék kötözték le őket. Az aggodalmam egyik fele elszállt de a másik még meg volt. Aitot kerestem a szememmel de sehol se találtam. Megkérdeztem őket hol van azt mondták hogy bezárkózott a szobájába. Elindultam oda és bementem az ajtón de nem találtam ott senkit csak egy levelet. -ideges voltam már és aggódtam nagyon. -elvettem a levelet és olvasni kezdtem. 

Ennyi lett volna ez a rész. Remélem tetszett nektek. Köszönöm hogy elolvastad! A következő részben találkozunk!
Sziasztok!